Vélemény

Legtöbbünknek van véleménye a körülötte történő eseményekről, emberekről, helyzetekről. Ezzel még nem is lenne semmi baj, azonban a legtöbben el is mondják azt. Akkor is, ha senkit sem érdekel. Sőt sokszor olyankor is osztogatjuk, amikor erre senki sem kért. Véleményem szerint az egyik legrosszabb szokásunk, amikor másokra igyekszünk ráerőszakolni a nézőpontunkat. Az ismert mondásnak megfelelően szívesebben sepregetünk mások háza táján, ahelyett, hogy a saját életünkben tennénk rendet. 

Furcsa, de valahol mégis érthető, hogy azzal próbáljuk elterelni saját gondjainkról a figyelmet, ha az ismerőseink bajával vagyunk elfoglalva. Mennyivel könnyebb megoldani azokat a problémákat, amelyek másokat érintenek. Amikor a szomszéd házassága kerül válságba, biztosak vagyunk abban ki a hibás, és mit kellene másként csinálni. Amikor a barátnőnk fiát rúgják ki az iskolából, együtt érzünk ugyan, de máris készen állnak a tanácsok a nevelésre vonatkozóan. Legyen szó bármilyen apróságról, minden más színezetet kap, ha nem nekünk kell megbirkózni azzal. 

Ezért érdemes elgondozni azon, hogy mikor hangoztatjuk véleményünket. Vannak esetek, amikor azt megosztva előremozdítjuk a világ kerekét, de előfordul az is, hogy a kéretlen tanácsainkkal egyáltalán nem segítjük a másikat. Sőt, még az is megtörténhet, hogy okoskodásunkkal csak tovább fokozzuk a gondokat. Sok esetben bölcsebbek maradunk, ha nem szólalunk meg...