Nógrád felé terjeszkednek az északi hegyvidékek nagyragadozói

A rendezvényen egy évek óta sokakat foglalkoztató kérdés is szóba került: a nagyragadozók terjeszkedése. A témában Sánta Norbert, a Szlovák Vadászkamara munkatársa, a révkomáromi szervezet szakmai referense is előadást tartott.

Azzal kezdte: ha már úgyis a balassagyarmati városháza díszterme a helyszín, a kezdetekhez vissza kell menni a csehkiverés idejére. Az idő tájt az impériumváltással megalakuló új csehszlovák értelmiség, a felvidéki magyar és német urakkal összefogva megalakította a Szlovenszkói Vadászati Védegyletet, az 1871-ben életre hívott Országos Magyar Vadászati Védegylet mintájára. Célul tűzték ki a vadállomány szaporítását: ebben az 1920-as, ’30-as évek jeles felvidéki magyar személyiségei, gróf Károlyi Lajos, gróf Pálffy Pál, Jurán Vidor is kiemelkedő szerepet játszott. Az egylet célul tűzte ki a lecsökkent vadállomány felszaporítását, beleértve a nagyragadozókét is: elérték, hogy a mai Szlovákia területén a farkas és a medve a kritikus szintre csökkent állomány miatt védelmet kapjon. A második világháború súlyos harcai alatt azonban a vadállomány tovább fogyott, a nagyragadozók csak az északkeleti hegyvidékeken maradtak fenn.

– A háborút követően védetté vált a medve, a farkas a hiúz, szaporodásnak is indultak annyira, hogy az 1960-as években még kétezer koronás lődíjat is fizettek a farkas elejtőjének – mondta. –  Ez akkoriban megfelelt egy termelőszövetkezeti dolgozó havi fizetésének!

Kifejtette, hogy a szlovákiai természeti viszonyok között 500–700 példány között lenne elfogadható a medvepopuláció, ezzel szemben a becslés szerint jelenleg 3000 körüli a létszám. A farkasállományt jelenleg 65–70 falka alkotja. Mindkét faj terjeszkedik Észak-Magyarország felé.

A medvéről szólva elmondta, hogy Gömör, Nógrád és Hont területén állandó, a nagykürtösi és a losonci járásban is megtalálható, de kóborló példány nyomait már a Duna partján is megtalálták. Mivel a szlovákiai medvepopulációban jóval több a nőstény, így a bocs is több, ráadásul egyre gyakoribbak a négyes, sőt, ötös ikrek is. A fiatalok a területüket védő hímek miatt az élőhelyek perifériáira szorulnak.

A példák között említette, hogy egy kollégája a Nagy-Fátrában lévő területén szarvasbőgéskor 25 kimenetelre 28 különböző medvével találkozott, bikát azonban egyáltalán nem látott. Más alkalommal egy Liptó vármegyei kukoricatarlón, mindössze 20 hektáron, 48 medvét számoltak egyszerre.

– A szlovákiai településszerkezet sajátossága, hogy minden folyóvölgy sűrűn lakott, itt vezetnek az utak, épülnek az autópályák, folyamatos az üdülőhelyek létesítése is. Ezek egyre kisebbre szabdalják az élőhelyeket.

Kifejtette, hogy a hiúz okozza a legkevesebb kárt a gazdáknak és a vadgazdálkodásban, viszont a siket és a nyírfajd megfogyatkozásában bizonyára nagy szerepe van, nem kedvez az elegyes lucfenyvesek pusztulása sem.

Sánta Norbert az érdekességek között említette, hogy az aranysakál Szlovákiában nagyvadnak számít, vadászidénye van, augusztus 1-től február utolsó napjáig lőhető és krotália is kell bele. Terjeszkedése a Duna bal partján élő, kiemelkedően jó őzállományt fenyegeti.

Az 1884 szlovákiai vadászterület statisztikáit Zólyomban, az erdészeti központban kezelik, ez sokat javult az utóbbi években. Gond, hogy a kívülállók szimpátiával viseltetnek a nagyragadozók iránt, – persze ők nem érzik bőrükön az esetleges hátrányokat. Az első halálos medvetámadás 2021-ben történt Liptóban – az erdélyi tapasztalatok azt mutatják, hogy a faj védelme miatt ez a helyzet még sokat romolhat.

Hozzátette: 2021-ben nyolc sérüléssel járó, köztük a már említett, halálesettel járó medvetámadást bizonyítottak, egy évvel később kilencet. Idén már április közepéig hat ilyen történt.