Fél órára a nógrádi megyehatártól, egy farmon születnek a nagy remények (fotók, videó)

Létezik egy kis település Heves megyében, a Nógrádi megyehatártól nagyjából fél órányi autóútra, a neve Bekölce. Az alig 600 lelket számláló kis község neve egy fél országnak ismerősen csenghet, ott található ugyanis a Remény Farm, amit Anna és Dávid vezetnek, s napjainkra igen sokan követik az életüket.

– Nem akartunk Tiktok-celebek lenni, egyszerűen tavaly év végén a szezon végeztével volt idő néhány videóra. Azon, hogy némelyik egy csapásra kétmillió megtekintésig jutott, először nagyon meglepődtünk – mesélte a Heolnak Goldmann Dávid. Mikor megvették a földet, még egészen másképp nézett ott ki minden a mostani állapotához képest, napjainkra azonban a farm gazdasszonyával, Juhász Annával közösen egy valódi csodát hoztak ott létre. Ők ketten ugyanis mindvégig hittek közös céljukban, ami a regeneratív, etikus gazdaságuk.

A Heol cikkéből megtudtuk, a farmon jelenleg egyébként négyen élnek, továbbá ketten járnak be hozzájuk segíteni napi szinten. Anna és Dávid egy mobilházban laknak, e mellé húztak fel egy nagy jurtát, plusz található a területen egy vendégház is, ami a farmon keresztülcsörgedező patak fölött áll.

– Most már mondhatni paradicsomi körülmények között élünk, mikor idejöttünk csak egy rom volt itt, lakókocsiban laktunk, az első tél nagyon kemény volt. Nem volt fűtés, nem volt víz, akkor mentem haza Nagyváradra a szüleimhez, amikor a legnagyobb fagy érkezett. Dávid rendkívül előzékenyen szólt is, hogy inkább ne jöjjek vissza még néhány hétig, mert annyira fagyos a talaj, hogy a vezetékek elfagytak és nulla fok körül van a lakókocsiban is. Aztán később megjött a mobilház és lett vizünk, de egy ideig a szomszéd faluba jártunk fürödni, a telek eredeti tulajdonosai voltak olyan kedvesek és vendégül láttak egy-egy tusolás, vagy mosás erejéig – mesélte a Heolnak nevetve Anna.

Mint kiderült, a pár az interneten "jött össze".  A nagyváradi lány rövid levelezés és nagyjából 3 találkozás után költözött a férfihoz egy rózsaszín gurulós bőrönddel – akkor még Somogyba. Már akkoriban is önfenntartó gazdaságot működtettek, ám rövidesen kinőtték a somogyi területet, s látták, hogy ott nem fog menni az, amit megálmodtak: másokat is ellátni regeneratív gazdálkodással, vagy ahogy ők mondják, gyógyítani a földet és táplálékot adni más családoknak.

– A bekölcei hirdetés volt az amit mindketten megnéztünk. Megláttam a dombokat és egyből beleszerettem, de a döntést Dávidra bíztam, mert ő racionálisabb – mesélte Anna, majd Dávid hozzátette:

– Épp a dombok miatt nem kellett senkinek nagyjából egy évtizedig. Mezőgazdaságra értéktelen, a marháknak viszont nem akadály a domboldal. De a romok miatt sem lehetett vonzó. Nem csak az épületek terén, a föld is nagy változáson ment keresztül mióta négy éve dolgozunk rajta. Azt a szép füves részt pedig ahová nemsoká a csirkék kerülnek, teljesen felverte a gaz, azóta voltak ott csirkék is és legeltettünk is rajta.

A kiscsirkék a csibeoviban kezdik, 3-4 hetes korukban kerülnek ki időjárástól függően a szabadba. A csirkéket korábban traktorral költöztették, aztán jött egy újabb terv azért, hogy ne terheljék a talajt a nehéz géppel. Dávidék így tehát fóliasátrakat alakítottak át a csirkék igényeihez mérten, amik hamarosan elektromos csörlők segítségével, távirányítóval lesznek mozgathatók, hogy a szárnyasokat akár naponta könnyedén odébb tudják költöztetni egy-egy sáv mentén. 

Ez több szempontból jó megoldás, hiszen az épp aktuális területen egyrészt csipegetnek, másrészt potyogtatnak, tehát trágyázzák a talajt, egy évben pedig kétszer érintik majd ugyan azt a földet. Ha minden jól megy, az automatizált rendszerrel napi egy órára csökken a sátrankénti több száz csirke ellátása. 

Jelenleg a csirkéken kívül marhák, kacsák, libák vannak a tanyán, de házi tojás és zöldségek is várhatóak ismét – írja cikkében a Heol. A Remény Farm vezetői mostanra túljutottak az első négy év küzdelmein, és bár a folyamatos karbantartások, az állatok ellátása persze rengeteg idejüket elveszi, de végre már a tervezgetésre is jut idejük. Tavaly nyolcezer csirkéjük volt, noha eredetileg csak marhát akartak tartani, hiszen velük tudják jó igazán jól alakítani a környezetüket.  Mennyiséget növelni már nem akarnak, a minőség fejlesztésére azonban annál inkább törekednek. Idén például libákkal is kísérleteznek, terveik szerint gyakorlatilag csak a legeltetésre alapozva nevelnék fel őket idén.

Anna és Dávid egészen Svédországig utaztak, hogy a baromfitartásról tanuljanak. A nő élete első csirkéjét is ott vágta le, és akkor döntött úgy, hogy ha le tudja vágni ő maga a csirkét, akkor eszik húst, ha nem sikerül, akkor többé nem. 

– Egy fiatal srác tartotta az oktatást, végigsírtam az egészet, de nagyon kedvesek voltak velem, nyugtattak és vigasztaltak. Úgy tűnt, nekik nagyon könnyen jön az egész, de mégis megértették ők is, hogy milyen nehéz ez nekem. Hazafelé a repülőn beszéltük meg, hogy magunknak fogunk nevelni 30 csirkét, így ha húst eszünk, akkor tudjuk majd honnan jött, mit evett, illetve, hogy tisztességes élete és tisztességes halála volt. Azóta ezt az egészet rendbe tettem magamban, meg tudok vele békélni, de egy pillanatig sem veszem félvállról. Az egy csoda és egy óriási áldozat, hogy ezek az állatok táplálnak minket, ezért pedig tiszteletet érdemelnek – magyarázta Anna.

A pár elmesélte, hogy időnként gyermekeket is fogadnak a farmon nyílt napok keretében, de nem céljuk, hogy átcsússzanak a turizmus irányába, hiszen ilyesmire nincs kapacitásuk az állatok mellett. 

– fogalmaz cikkében a Heol.