Negyedszázada horgászhatnak a magyarnándori víztározón

– A víztározó építéséről lassan harminc éve, 1993. június 7-én született határozatban döntött a területileg illetékes három tulajdonos önkormányzat, Magyarnándor, Cserháthaláp és Debercsény, valamint a rétsági székhelyű Ipolymenti Víztársulat, a magyarnándori Mikszáth Kálmán Horgászegyesület, illetve a kormányzati szaktárca, a Földművelésügyi Minisztérium – hangsúlyozta Sándor István. 

– Ezt követően hosszú fejezet kezdődött, rengeteg munkával. A kivitelező Ipolymenti Víztársulat összesen harmincezer köbméter földet mozgatott meg és tömörített. A kialakításhoz a három község lakosságarányosan összesen 4,2 millió forintos támogatást biztosított, ehhez az állam további 23,4 milliót adott, míg a horgászegyesület a tagsági aranykorona-felajánlásokkal, illetve a víztársulat egyaránt 4-4 milliót tett be a közösbe, így az összköltség 36 millióra duzzadt. 
A tó vízgyűjtő területe a belefolyó patatok által 34,2 négyzetkilométer, maga a gát 27 ezer köbméteres tömegű, az éves átlagos vízszállítás pedig kétmillió köbméter. A tározó felülete üzemi vízszinten megközelítőleg kilenc, míg árvíz idején több mint tíz hektár.

– Maga az ünnepélyes átadás 1998. május ötödikén volt, dr. Nagy Frigyes akkori földművelésügyi miniszter jelenlétében, és még azon a nyáron megalakult a Rézparti Horgász és Környezetvédő Egyesület, ötvenegy fős tagsággal. A jelenleg 181-es létszámú szervezet a tó környezetének szépítéséért, gondozásáért máig rengeteget tesz, együttműködésben az önkormányzattal – folytatta gondolatait a nyugalmazott polgármester. 

A közelmúltban központi támogatásnak köszönhetően ökológiai tanösvény létesült a víztározó partszakaszán, aminek egyik állomása a vidrák élőhelye.