2023.01.21. 15:29
Már a lakást is kinőtte a salgótarjáni pedagógus több ezer darabból álló mackógyűjteménye
Balázs Boglárka otthonába belépve egy igazi „macibirodalomban” találhatja magát az ember. A pihepuha plüssfigurákból és egyéb használati tárgyakból álló, több ezer darabos gyűjteményben kivétel nélkül fellelhetők a barna és a jegesmedvék, a pandák, vagy éppen a koalák is. A pedagógus lassan két évtizede hódol e szenvedélynek, az egyre gyarapodó macikollekcióval kapcsolatban pedig egy különleges álmot is dédelget.
A salgótarjáni pedagógus közel 5500–6000 darabosra becsüli gyűjteményét
Forrás: Nool
Fotó: Hegedűs Márk
– Ki tudna ellenállni egy ilyen puha, bájos macinak? – kérdi Balázs Boglárka, miközben átnyújt egy barna plüsst, amely bársonyos tapintásával, kedvességet sugárzó arcával, kis csokornyakkendőjével pillanatok alatt mosolyt csal az ember arcára. – Ez a mackó azért érdekes, mert a Teodor nevet kapta a gyártótól, és aki egy kicsit is jártas a történetük terén, az tudja, hogy a Teddy mackókat Theodore Roosevelt elnöknek köszönhetjük. Persze eleinte ezt én sem tudtam – mondta a salgótarjáni pedagógus, akinek macigyűjtő szenvedélye, egy szomorú eseményhez köthetően, közel két évtizeddel ezelőtt kezdődött.
– A nagymamámmal nagyon közel álltunk egymáshoz. Amikor őt elveszítettem, még csak egyetlen mackóm volt, minden bánatomat neki sírtam el. Aztán teltek-múltak a hetek, hónapok, évek, és egyszer csak azt vettem észre, hogy bárhová megyek, mindenhol „szembe jön” velem egy brummogó. Ezek a kis, kedves figurák boldogságot, pozitivitást hoztak az életembe – kezdte a nem mindennapi történetet arra is rámutatva, hogy a mackógyűjtés ezután gyorsan tudatossá vált az életében.
Akkoriban sokfelé utazott megye- és országszerte, és mindenhol talált egy különleges macit rejtő kirakatot, ami nélkül természetesen nem tért haza. Emellett pedig egyre több családtagtól, baráttól és ismerőstől kapott a szívének kedves plüssfigurát ajándékba. Ahogy egyre csak nőtt és nőtt a gyűjtemény, úgy kezdett el Balázs Boglárka utánaolvasni az ölelni való puhaságok történetének, a híres gyártóknak, illetve annak, hogy mi számít igazi ritkaságnak. Végül már csak a különleges darabokra fókuszált, illetve időközben más szempontok is előtérbe kerültek.
– Kezdetben kizárólag a plüssökre „utaztam”, aztán egyszer megpillantottam egy boltban egy macis bögrét, amit képtelen voltam otthagyni. Később egyre több használati vagy épp dísztárgyra figyeltem fel az üzletek polcain, így például tollakra, füzetekre, kerámiákra, egy gyönyörű gyertyára, fogkefére, vagy épp egy lábtörlőre. Mindez csak néhány darab azok közül, amelyekkel gazdagodott az immár közel 5500–6000 darabosra becsült gyűjteményem – mondta a pedagógus.
Arra a kérdésre, hogy hol fér el a macisokaság, azt válaszolta, hogy természetesen már rég kinőtték a lakását. Ismerősök és barátok által felajánlott helyeken tárolta őket, olykor csak zsákokba csomagolva. Végül néhány évvel ezelőtt szert tett egy kisebb, a lakóhelyéhez közel eső tárolóra, azonban lassan ez a helyiség is szűkössé vált a macik rengetegének. Ugyanakkor természetesen Balázs Boglárka lakása most sem plüssmedvementes.
– A ritkaságok és kuriózumok mindig a közelemben vannak, így amikor valaki belép hozzám, szó szerint maciotthonban találhatja magát. Volt arra is példa, hogy meglátogatott egy ismerősöm, aki addig nem tudott a szenvedélyemről. Az ajtómon belépve annyira meghökkent a látványtól, hogy percekig a szavát se lehetett venni. Végül, amikor szóhoz jutott, csak ennyit kérdezett: „Szétnézhetek? Megsimogathatom őket?” Természeteresen igennel válaszoltam, sőt! Véleményem szerint a macik, a belőlük áradó kedvességnek köszönhetően jó hatást gyakorolnak a hangulatra, és pozitív energiával töltik fel az emberek lelkét. Éppen ezért a vendégeimet általában megkérem arra, hogy válasszák ki a nekik tetsző mackót, és tartsák kicsit az ölükben, cirógassák, dédelgessék, és töltődjenek fel a puhaságok sugározta boldogsággal – mondta Balázs Boglárka, aki végül elárulta, hogy ezt az érzést szeretné többeknek is elérhetővé tenni.
– Régóta keresek egy olyan helyet, ahol kialakíthatnám a saját mackóházamat. Tárt ajtók fogadnák a gyerekeket, a fiatalokat, és mindenkit, akik érdeklődést éreznek ezek iránt a puha tünemények iránt. A gyűjteményem bemutatása mellett hasznos információkat is szeretnék átadni a látogatóknak, például a macik történetével, illetve az állatvilágban élő medvékkel kapcsolatban – mesélt elképzeléseiről Balázs Boglárka, aki ugyan még nem találta meg azt a helyet, ami alkalmas a céljai megvalósításához, illetve megfizethető a számára, de azt aláhúzta: az álomról semmi esetre sem szeretne lemondani.
Ő is varrt egyet
Balázs Boglárka közel két évtizede gyarapodó mackói között sok különleges darab is található. Az egyik különösen közel áll a szívéhez, hiszen, saját kezűleg varrta. Emiatt roppantul vigyáz is rá, vitrin mögött tartja. – Vannak olyan darabjaim, amelyek a gyűjtők körében igazi ritkaságnak számítanak, azaz fehér címkések. Van egy 1 méter 70 centiméter magas, mosolygós óriásmacim. Olyan jó érzés, amikor hazamegyek egy rosszabb nap után, meglátom ezt a mackót, és az én arcomra is kiül a mosoly. Ilyenkor teljesen kicserélődöm, feltöltődöm – mondta a macigyűjtő, aki azt is hozzátette, hogy a ritkaságoknak általában maguk a gyártók adnak nevet, míg a név nélküli darabokat ő szokta elkeresztelni. Így minden mackójának van neve. 2013-ban az érdeklődők egy hónapon át tekinthették meg a „mackóhad” egy részét a Dornyay Béla Múzeum kiállításán. A tárlatra Balázs Boglárka vendégkönyvet is vitt, az abban hagyott bejegyzéseket pedig kivétel nélkül el is olvasta. Mint mondta, a sok kedves üzenet között talált egyet, amelyet egy Romániából érkező család hagyott számára. Azt írták, sosem jártak azelőtt Salgótarjánban. Akkor is kifejezetten a macikiállítás miatt érkeztek a megyeszékhelyre, és az élménynek köszönhetően egy pillanatra sem bánták meg, hogy megtették a hosszú utat.