Így érdemes keresztelkedni, házasságot kötni – Orosz Lóránt tanácsai a családoknak

– Miért fontos, hogy egy gyermek meg legyen keresztelve?

– Hogy üdvözüljön. A mi hitünk szerint a keresztség az üdvösség kapuja. Ezért is fontos, hogy az újszülött minél előbb meg legyen keresztelve. Ha nem is 8 napon belül, de minél előbb. Ami a szentségek felvételét illeti, kezdjük a kereszteléssel. Az első, hogy szabadon kérjék a szülök, ne mondjuk nagyszülői nyomásra, és az sem szabályos, ha a nagymama hozza el az unokát. A gyermeket ugyanis a szülők hitére kereszteljük. Ha valaki felnőttként járul ehhez a szentséghez, az más. Ott az előírás szerint másfél-két éves út vezeti be a hitbe, de a gyereknél a szülök, keresztszülők hite az alap. A másik az időzítés. Az nem működik, hogy valaki idejön és azt kéri, azonnal kereszteljük meg a gyermekét. Ennek van egy menete. Ki kell tölteni egy jelentkezési lapot, dokumentumokat kérünk. Például ez esetben, az is egy feltétel, hogy a keresztszülők meg legyenek bérmálva. Ez olykor problémaként merül föl. Ennek hiányában az illető részt vehet a szertartáson, de tanúként tudjuk beírni őt az anyakönyvbe. A házasságkötés esetében – szintén a teljesség igénye nélkül – feltétel, hogy a jegyesek szabad állapotúak legyenek. Itt is fontos, hogy szabadon kérjék a házasság szentségét, valamint jegyesoktatáson kell részt venniük. Ezt az illetékes plébánia szokta vállalni. Ahhoz, hogy egyházi házasságot lehessen kötni elég, ha csak az egyik fél katolikus. Viszont szentségi házasságról csak akkor beszélünk, amely két keresztény ember közt jön létre.

– Ha nem vallásos szülőkben merül fel az igény, hogy megkereszteltetik gyermeküket, nem hitbéli meggyőződésből, akkor nekik mit javasol?

– Valamilyen hitbéli meggyőződésre szükség van. Amikor fogadjuk őket, mindig elbeszélgetünk velük, de az, hogy ki milyen szinten áll a hitével, az a hitének gyakorlásából látszik. A házasságkötéskor azt feltételezzük, amit az oltár előtt megfogad, az úgy is lesz. A Krisztus hívőnek, a megkeresztelt embernek alapvetően joga van a szentségekhez. Ha valaki tehát szeretné, jogilag nem lehet elutasítani. Halasztani lehet, nyomós indokkal. Ezért merülnek föl olykor feszültségek az egyházjogi és a lelkipásztori hozzáállás között. Utóbbi ugyanis gyakran úgy véli, egy pogány, aki nem is akar semmilyen egyházközséghez tartozni, nem gyakorolja a vallást, azt minek kereszteljük meg. Szóval nekünk a kettő között kell megtalálnunk az arany középutat. Ideális lenne, ha mindenki hitbéli meggyőződésből kérné, de nem zárkózunk el senki elől, aki ilyen szándékkal keres meg bennünket.

– Mi a tendencia, ha valaki részesül ebben a szentségben, elkezdik a keresztszülők, szülők a gyermek vallásos nevelését? Lehet ezt egy kezdeti lépésnek tekinteni?

– Mi mindképpen annak tekintjük. Nem kételkedünk az oltárnál tett ígéretben, miszerint vallásos nevelésben részesíti gyermekét.

– Sokan nem úgy állnak az oltár elé, hogy tudnák ennek mélyebb jelentését. Esetükben mi a teendő?

– A jegyesoktatás egy kiváló alkalom arra, hogy a jegyespár bekapcsolódjon az egyházközség életébe. Az a tapasztalat csoportos felkészítés esetén, hogy a fiatal házasok 15-20 százaléka a közösség részese marad, ha nem, nincs retorzió, csak segítő szándék. A krízisek túléléséhez, amelyek egy házasságban óhatatlanul előjönnek, sokat tud segíteni a hit és a szentségi élet. Viszont önmagában sem a keresztség, sem a házasság szentsége nem elég, nem bír egyik sem mágikus erővel. A hitet táplálni kell. Az egyének nincsenek védve az élet nehézségeitől, de spirituálisan jól látható jele van a szentségeknek. Kereszteléskor például nem csak vízzel keresztelünk, hanem két olajjal is megkenjük a gyermekeket: a katekumenek olajával és krizmával. Az a kérdés, hogy az egyén mennyire él ennek tudatában, Istenhez tartozásának tudatában.

– Az atya mivel győzi meg azokat a párokat, akik csak egy papírnak minősítik a házasságkötést?

– Semmivel nem győzöm meg. Jó lenne, ha meg tudnám. Az egyén szabadságát meghagyva, fel tudom hívni a figyelmet a hátrányokra. Nincs tuti módszer. Ha valaki nem akar Istennel élni, akkor borítékolva van, hogy gyengébb lábakon fog állni a házassága. Elég jó statisztikák igazolják, hogy a gyakorló hitben élő házaspárok esetében alacsonyabb a válások száma.

– Sok plébánia liberálisan kezeli a helyzetet, pedig rájuk is vonatkoznak a szabályok...

– Fontos, hogy egységesek legyenek a szabályok, amelyet az illetékes egyházmegye ír elő. Ugyanakkor minden plébániának van egyfajta autonómiája a szentségek kiszolgáltatása kapcsán, de a végső szó a megyéspüspöké, Szentkút esetében a vácié. A cél azonban egy, a lélek üdvössége. Tehát a jegyespár lelki javát kell középpontba helyezni.

– Szentkút nem plébánia, hanem zarándokhely, de sokan itt keresztelkednek, kötnek itt házasságot, tartanak lakodalmat. Csak vallásos párok, családok érkeznek ide?

– Csak becsülni tudjuk a látogatói létszámot, azon belül a zarándokok arányát. Nincs belépőjegy, amely megmutatja, ki mennyire hívő. Nem is lenne jogszerű. Egy ágostonos nővér szavaival élve, úgy kezeljük a kegyhelyre érkező turistákat és zarándokokat, hogy mindenkit egyformán zarándoknak tekintünk. Szentkútra mindenki a Jóisten miatt érkezik. Az, hogy ezen a helyen megáll, arra felé mutat, hogy nem zárja ki Istent az életéből. Minden apró hitbéli kötődés már jó táptalaj, mi arra építünk.