Közel négy évtizeden át szívvel-lélekkel dolgozott a gyermekekért a szécsényi óvónő

– Honnan indult a hivatása? Miért éppen ezt a pályát választotta? 
– Középiskolás koromban még nem gondoltam arra, hogy egyszer majd óvodapedagógus leszek, azonban úgy alakult, hogy a salgótarjáni Bolyai János Gimnáziumban megszerzett érettségit követően a Baglyasaljai óvodába hívtak dolgozni. A gyermekek között eltöltött csodás egy év tapasztalatai, élményei és az akkori vezető óvónő biztatása ösztönzött arra, hogy az óvónői pályát válasszam hivatásként. Ugyanakkor az is ösztönzőleg hatott rám, hogy az ismeretségi körömből ekkor már többen példamutatóan gyakorolták ezt a szakmát. Ezt követően a Kecskeméti Óvónőképző nappali tagozatán diplomát szereztem, majd a szécsényi óvodában megpályáztam egy óvodapedagógusi állást. A férjem ekkor már a Kubinyi Ferenc Múzeumban dolgozott restaurátorként, ezért Szécsényben telepedtünk le. 

– Hány évig dolgozott, illetve látott el vezetői feladatokat a Páter Bárkányi János Katolikus Óvoda, Általános Iskola és Gimnázium óvodai intézményegységben? 
– A diploma megszerzése után, 1983-tól ebben az óvodában dolgoztam óvodapedagógusként, tagóvoda-vezetőként, majd -helyettesként, később pedig, 2012-ben, vezető lettem. A városban kilenc évvel ezelőtt alakult meg a katolikus óvoda. A nyolc óvodai csoport gyermekei életének és az ott dolgozó kollégák munkájának szervezésével, vezetésével bíztak meg. A vezetői feladatokat 2013 óta látom el a Páter Bárkányi János Katolikus Óvoda, Általános Iskola és Gimnázium óvodai intézményegységben. Tulajdonképpen a fenntartó változott az évek során, de én 39 évet töltöttem ugyanazon a helyen. 

– Munkája során mit tartott a legfontosabb feladatának? 
– Számomra az óvónői pálya nem munkát, hanem hivatást, elkötelezettséget, a gyermekek iránt érzett felelősséget jelentette. A hivatásomat mindig szívvel-lélekkel végeztem, becsületesen, odaadóan, tudásom legjavát igyekeztem nyújtani. Számomra mindig a gyermekek szeretete volt a legfontosabb. Az óvónői pályát küldetésnek tekintettem. Így a kollégáimmal egyetértésben mindannyiunk célja az volt, hogy igazán boldog, egészséges lelkű gyermekeket neveljünk. 

– Milyen elismerésekben részesült korábban? 
– A közelmúltban Vácon a Te Deum-i szentmisén ismerték el a pedagógiai munkámat. A Te Deum-i Életműdíjat a negyvenévnyi óvodapedagógusi és óvodavezetői szolgálatért kaptam. A díj tulajdonképpen visszajelzés, köszönet és megbecsülés a fenntartó részéről, miszerint a vezetői és pedagógiai munkámmal elégedettek voltak. A díjat dr. Varga Lajos váci segédpüspöktől és Selmeczi Zoltántól, az Egyházmegyei Katolikus Iskolák Főhatóságának főigazgatójától vehettem át, ami nagy megtiszteltetés volt számomra. 

– Mit jelent önnek a Pedagógus Szolgálati Emlékérem? 
– Ez egy nagyon fontos szakmai elismerés, megbecsülés, egyben megtiszteltetés is. Igazán hálás vagyok a dicsérő szavakért, mondatokért, amelyekkel megerősítettek abban, hogy a munkámat jól végeztem. Nemcsak a belső, hanem a külső partnerek is elégedettek voltak a munkámmal, a megbecsülésüket ezáltal fejezték ki. A kitüntetést ugyan én vehettem át, de úgy gondolom, sok ember érdeme. Nagyon szerencsés vagyok, hiszen olyan férjem van, aki közös életünk során mindig mellettem állt, aktív segítője és részese volt a munkámnak. Továbbá ezúton is köszönöm a velem együtt gondolkodó, lelkes kollégáimnak, szülőknek, hogy munkásságom során mindig kitartottak mellettem, partnerei voltak elképzeléseimnek, és segítői voltak kitűzött céljaimnak. 

– Nyugállományba vonulását követően mivel tölti a szabadidejét? 
– Szeretnék sokat kirándulni, utazni, világot látni. Emellett újra gyerekek vesznek körül, hiszen van négy szép unokám, akik már óvodások, iskolások. Sok-sok időt szeretnék még eltölteni velük, részt venni a nevelésükben és az életükben, valamint segíteni őket.