Díjazták az elhivatottságot: nehéz körülmények között is helytállnak a nógrádi mentők

– Hogyan változott meg a mentők munkája az elmúlt években, és milyen nehézségekkel kellett megküzdeniük? 
– Az elmúlt évek döntő változását a koronavírus-világjárvány jelentette. A mindennapi mentési feladatok mellett sok nem szorosan a mentéshez tartozó, váratlan feladattal is szembesültünk, amelyek eredményes megoldásához nélkülözhetetlen volt a jól szervezett csapatmunka, de helytálltak a bajtársak. 

– Mennyire vonzó szakma ez Nógrád megyében? 
– Azt gondolom, hogy a mentőhivatás ma jelentős társadalmi megbecsülésnek örvend. Szervezetünk Magyarország legnagyobb egészségügyi intézménye, folyamatosan megújuló gépjárműparkkal és korszerű eszközökkel. Dolgozóink folyamatos képzése biztosított, itt kiszámítható jövőkép várja az elhivatott érdeklődőket. 

– Mi az, ami a legnehezebb, és mi az, ami a legszebb ebben a szakmában ? 
– Úgy vélem, a mentőmunka az egészségügyi ellátás egyik legnehezebb területe. Az esetek döntő többségében a betegek ellátását intézeten kívül, nehéz körülmények között végezzük, napszaktól és évszaktól függetlenül. Gyakran mostoha időjárási viszonyok között, az adott pillanatban súlyos döntéseket kell meghoznunk. A legszebb viszont az benne, amikor megtapasztaljuk munkánk eredményét, például egy köszönőlevél formájában, vagy amikor visszajelzést kapunk a beteg ember gyógyulásáról, amelynek mi is a részesei lehettünk. 

– Hogyan érintette önöket a nemrégiben kapott kitüntetés? 
– Nógrád Megye Önkormányzata Perliczi János-díjat adományozott nemrég az Országos Mentőszolgálat Nógrád Megyei Mentőszervezet részére, amelyet a megyenap ünnepi megemlékezésén vehettünk át. Ez egy nagyon fontos visszajelzés a munkánkról. Hálás vagyok, és köszönettel tartozom a bajtársak áldozatos munkájáért, hiszen nélkülük nem sikerült volna elérni ezeket az eredményeket. 

– Kapott már korábban is elismerést a Nógrád megyei szervezet? 
– Egyéni elismeréseket már számtalan alkalommal vehettek át bajtársaim, de megyei szervezetünk ekkora rangú elismerésben még nem részesült. 

– Önnek mit jelent az, hogy mentőként végzi munkáját? 
– Ebben az évben töltöttem be a harmincötödik évemet a mentőszolgálatnál. Egykor mentőápolóként kezdtem el dolgozni, majd mentőtiszti képesítést szereztem, de voltam állomásvezető, és immár hatodik éve vagyok vezető mentőtiszt. Munkámat mindig is hivatásnak tekintettem, amely megköveteli tőlem, hogy őrizzem és szolgáljam az életet. Vezetőként sem lehet más a feladatom, mint ezt a hivatástudatot átadni másoknak. Jelmondatunk is jól kifejezi ezt: Hivatás az életért. 

– A jövőre vonatkozóan milyen terveik vannak? 
– Amennyiben valakit baleset ér, és hirtelen egészségkárosodást szenved, az elsősegélynyújtás, mint a mentési lánc első láncszeme, ugyanolyan fontos része a feladatainknak, mint az azt követő mentő vagy kórházi szakellátás. Éppen ezért elengedhetetlennek tartjuk az elsősegélynyújtás széles körű oktatását, ezzel is javítva az egészségkultúránkat. Emellett a szakmai színvonalat is folyamatosan szinten tartjuk, amelynek fejlesztése is alapvető feladataink közé tartozik. A kompetenciaképzések és továbbképzések szervezése jelenleg folyamatos, és a jövőben is kötelező program lesz. A szakmai fejlesztések mellett infrastrukturális beruházások is zajlanak, mint például a salgótarjáni állomás energetikai korszerűsítése, amely jelenleg is zajlik.