Százharminc éves tradíciókat éltet a salgótarjáni Bányász-Kohász Dalkör

A Balassi Bálint Megyei Könyvtár minap múltidéző rendezvényt tartott, melyen elsőként a dalosok szóvivője, Józsa Sándor kapott szót s a vendégek köszöntésére kérte fel társait, majd Diósi János, a dalkör vezetője emlékezett vissza történetükre. Mondandójából kiderült, hogy ez a krónika mintegy húsz évvel ezelőtt bányász és kohász múltú, főként műszaki végzettségű barátok beszélgetéseivel, kvaterkázásokkal, spontán dalolászással kezdődött, majd felkérésre 2004 májusában – Magyarország Európai Unióba lépése alkalmából – léptek fel először. 

A későbbiekben a fellépéseken használt díszegyenruhájuk is lett, s fokozatosan gazdagodott repertoárjuk a bányász és kohász dalos kultúra értékeinek felkutatásával, felelevenítésével, hagyományainak éltetésével. De a néhány évvel ezelőtt meghirdetett pályázatukra beérkezett új művekből a Salgótarjánt éltető számok is rendszeresen a műsorukon szerepelnek. 

Ezt most is igazolták, s amit nem énekelve adtak elő, azt vers formájában mutatta be egyik társuk, Balogh János. Az is köztudott, hogy alkalmasint meghívást kapnak a székhelyen kívüli fellépésekre is, amelyeken rendre szép sikereket aratnak. Összességében elmondható, hogy elismert tevékenységük beépült az idén jeles évfordulót ünneplő város kulturális közéletébe. 

Ez igazolták vissza Tarnó­czi Lászlóné közművelődési referens míves gondolatai is. 

– A tagok aktvitásának és nem utolsósorban a munkájuk lelkének, motorjának tekinthető Diósi Jánosnak köszönhetően nemcsak a kultúrateremtésben vesznek részt példamutatóan, hanem a közösségépítésben is – mondta a kulturális főtanácsos. Arra kérte a dalosokat, hogy minél többeknek adják át azt az élményt és a tudást, ami birtokukban van és amit létrehozni képesek. 

Nagy tetszést aratott a jelenlévők soraiban, amikor Tarnóczi Lászlóné Péch Antal bányamérnököt idézte az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület 1894-es selmeci választmányi üléséről, ahol a Jó szerencsét! köszönést javasolta a korábbi Glück auf! helyett. 

A program a következőkben a Száll a szöveg szájról szájra, illetve Csak ülök és mesélek címmel személyes emlékek kötetlen felidézésével folytatódott. Ki-ki elmesélte, ami vele történt a kórussal összefüggésben, vagy amit másoktól hallott e tárgykörben. Szép gesztusnak bizonyult, amikor kihangosított telefonhíváson keresztül kapcsolatba léptek Gálné Horváth Máriával, a Kohász Művelődési Központ Egyesület – amelyik erkölcsileg és a lehetőségeihez mérten anyagilag is támogatja a kórust – elnökével, aki betegsége miatt nem tudott eleget tenni a meghívásnak. A baráti összejövetel koccintásokkal, finom falatok elfogyasztásával és természetesen nótázással ért véget.