Harminchét év után elköszönt cserhátsurányi nyájától a nyugállományba vonuló esperes

A jeles eseményen megjelent és segédkezett a szertartás lebonyolításában Dóbiás Zalán esperes Balassagyarmatról, valamint Ipolyi Károly magyarnándori, Czombos József rimóci és Rados László  nézsai plébános.

Az egyháztanács és a helyi hívők közössége nevében Koplányi Bence mondta el üdvözlő szavait. Ebben visszatekintett az ünnepelt hosszú pályafutására, kiemelve, hogy Vagyóczky Józsefet 1970-ben szentelték fel a szolgálatra, és Cserhátsurányban 1985. szeptember 15-től mind a mai napig megszakítás nélkül tevékenykedett, egy időben végezve előbb a cserháthalápi, később a herencsényi, terényi és szandai plébánosi feladatokat. Ez a közel harminchét esztendő egyházmegyei rekordnak számít.

 Hozzátette, kiszámolták, és döbbenetes számok születtek eredményként: az eltelt időszakban 1900 vasárnapi szentmisét celebrált Cserhátsurányban, ha ehhez pedig hozzáveszik a hétköznapi liturgiákat is, közel tízezres számot kapnak. Nem beszélve a megannyi keresztelésről, elsőáldozásról, bérmálási felkészítőről, jegyesoktatásról, esketésről.

A színes egyéniségéről ismert atya, akit sokszor láthattunk fényképezőgéppel a kezében, például a herencsényi nagykereszt-búcsún, rendkívül közvetlen kapcsolatot ápolt a hívőkkel, és minden egyes falujában általános szeretet övezi személyiségét. A szónok egy bibliai idézettel is előrukkolt, aminek szellemiségét Vagyóczky József teljesen magáénak vallja: „Megparancsoltam neked, hogy légy erős és bátor. Ne félj és ne rettegj, mert veled van Istened, az Úr, mindenütt, amerre csak jársz”.

A plébános egyelőre marad a cserhátsurányi parókia lakója, és nyugállományba vonulása után is segíti paptársait a Cserhát belsejében található falvakban, a hívők szolgálatában.