Ezt javasolják a szakemberek, ha a nógrádi erdőket járva őzgidákkal, vagy szarvasborjakkal találkozunk

Az őzgidák legjava május közepén látja meg a napvilágot. Őket követik a gímszarvasborjak, végül június elején várható, hogy a dámtehenek mellett megjelennek kicsinyeik. A szakemberek idén is több fórumon igyekeznek felhívni a túrázók figyelmét, hogy a fűben megbúvó, pettyes kisállatok akármennyire is kedvesnek, esetleg elhagyatottnak tűnnek, semmi esetre se szabad hozzájuk érni. 

Szabó László, a Nógrád Megyei Vadász Szövetség elnöke, az Országos Magyar Vadászkamara Nógrád Megyei Területi Szervezetének titkára kifejtette: mind az őzsuták, mind a szarvastehenek elmenekülnek, ha veszélyt, így például egy ember közelségét érzik. Ehhez azonban az utódaik még túl gyengék, így a sűrű növényzet takarásába rejtik őket. Ezután, amint a szimatuk szerint újra tiszta a levegő, visszatérnek a gidájukért. 

– Az anyaállatok ösztönösen érzik, hogy a kicsinyük a rejtőszínük miatt biztonságban lesz a növényzet takarásában. A legtöbb, amit egy természetjáró a kisállatért tehet, hogy nem megy hozzá közel, de főleg nem érinti meg. 

Amennyiben az őzsuta vagy a szarvastehén megérzi az emberszagot az utódján, már nem fogadja azt vissza magához. Ez pedig egyet jelent a pettyes apróságnak az éhhalállal 

– hangsúlyozta hírportálunk kérdésére Szabó László. Hozzátette: sajnos a rendszeres figyelmeztetés ellenére megyénkben is gyakori probléma, hogy a gidák és a szarvasborjak az emberek „túlzásba vitt segítőkészsége” miatt maradnak árván. A megyei vadászszövetség elnöke továbbá rámutatott, hogy akkor már a szakemberek is tehetetlenek, ha a lapulva várakozó kisállatokat a bejelentők megsimogatták. Ilyen esetekben a vadászatra jogosultak az állatkertektől vagy az állatmenhelyektől kérnek segítséget a fiatal erdőlakók befogadása miatt. 

Mindezt Osztrozics Dóra, az Ipoly Erdő Zrt. kommunikációs vezetője is alátámasztotta: az elmúlt években két gida is így került a Nyírjesi Füvészkert és Vadaspark dolgozóinak gondozásába. 
– Szerencsére mind a két apróságot sikerült a vadaspark munkatársainak felnevelniük, így a közönség a kifutóban láthatja is őket. Gyakran kérnek tőlünk ilyen segítséget, ugyanakkor sajnos nem tudunk mindnek eleget tenni. Egyrészről a vadasparkban nincsenek felkészülve egy újszülött állat fogadására, tejjel való táplálására. Másfelől pedig nincs akkora kapacitásunk, hogy mindig segíteni tudjunk – emelte ki Osztrozics Dóra. Hozzátette, minden évben felhívják az erdőjárók figyelmét arra, hogy a fűben megbúvó gidák és szarvasborjak nem szorulnak megmentésre. 

Példaértékű ugyanakkor egy múlt hétvégi eset, amikor is kirándulók bukkantak az erdőben egy árvának vélt szarvasra. Egy korábbi felhívásra emlékezve nem nyúltak hozzá, csak – helyesen eljárva – nagyobb távolságból megcsodálták a néhány napos borjút. Ezután az Ipoly Erdő Zrt. munkatársának útmutatása szerint gyorsan továbbindultak a területről, hogy a szarvastehén mielőbb visszatérhessen utódjához. 

Csak pórázon sétáltatható a kutya

A szarvasfélék világrajövetelének időszakával kapcsolatban Szabó László egy másik problémát is felvetett: több túrázó is leveszi négylábú kedvencéről a pórázt az erdei séták során. Ez több okból is veszélyes. 
– A kutyák az ösztönüktől vezérelve kutatják, és jó eséllyel meg is találják a gidákat, borjakat vagy a vaddisznómalacokat. Ez utóbbi talán még veszélyesebb, hiszen a sutákkal és szarvastehenekkel ellentétben a kocák félelmet nem ismerve kifejezetten harciasan védelmezik utódaikat. Emiatt pedig könnyen megeshet, hogy a gazdájához visszaszaladó kutyát is követni fogja, sőt rosszabb esetben meg is támadhatja őket. 
Szabó László ezért azt javasolja, hogy a pórázt minden esetben használják az ebtulajdonosok az erdőben.