Dolhai Attila: „Szerencsések a nógrádi emberek, hogy napról napra körülöleli őket a mesebeli táj”

– Járt már korábban is Salgótarjánban? 
– Évekkel ezelőtt Kálmán Imre operettjét, A chicagói hercegnőt mutattuk be az Operettszínházzal a József Attila Művelődési Központ színpadán. Arra jól emlékszem, hogy a színházteremnek kiváló volt az akusztikája. Bevallom, ekkor jártam először Salgótarjánban, míg idén március 15-e adta az alkalmat arra, hogy újra a város közönsége elé lépjek. Azt gondolom, hogy többet kellene Nógrád megyébe látogatnom, ugyanis nagyon szép a környék. Ahogy elhagytam az autópályát, egyből az jutott eszembe, milyen szerencsések a nógrádi emberek, hogy napról napra körülöleli őket a mesebeli táj. A főváros nyüzsgését hátrahagyva mindig megtapasztalom, hogy a vidéki élet mennyire tiszta és nyugodt, de az emberek vendégszeretete is vitathatatlan.

– Nemzeti ünnepünk alkalmából „hősi” témájú dalokat hozott a nógrádi megyeszékhely közönségének. Mi alapján válogatja össze a számokat a szólókoncertekre? 
– Sokszor menet közben újratervezem a palettát! A dalválasztás nagyban függ a koncert aktualitásától és témájától, de minden helynek van egy sajátos kisugárzása is. A személyes tapasztalás olykor más dalokhoz csábít, mint amiket a fejemben előre összeállítottam. Ilyenkor nyúlok a bekészített „tartalékaimhoz”, és módosítok az eredeti elképzelésen. A jól ismert slágerek mellett mindig igyekszem egy cseppnyi színházat is belecsempészni a műsorba. Salgótarjánba például az Operettszínház legújabb, Jekyll és Hyde című musicaljéből vittem ízelítőt a közönségnek, melynek április elsején tartjuk a premierjét Budapesten. 

– Az említett musicalben ön alakítja a főszereplőt, jobban mondva főszereplőket. Egyszerre kell ugyanis Dr. Jekyll és Mr. Hyde bőrébe bújva a jó és a rossz váltakozását bemutatnia. Nagy kihívás ez a folyamatos karakterváltás a színpadon? 
– Abszolút, de nagyon élvezem! Robert Louis Stevenson történetének középpontjában egy kutatóorvos áll, aki azon kísérletezik, hogy szétválassza magában a jót és a rosszat. A próbálkozás során e két énje felváltva bújik elő, folyamatosan harcot vívva egymással. A fő kérdés: végül ki kerekedik felül? A főszerep megformálásában valójában ez a szál jelenti a legfőbb nehézséget, miközben különös izgalommal is átitatja a Vincze Balázs rendezte darabot. Bár Jekyll és Hyde valójában egyetlen ember, mégis két személyiség, így külön munkát igényelt a karakterek hiteles megformálása. A szerepek váltakozása sokszor nem könnyű, sőt van egy párbajjelenet, amikor a két karakter szinte soronként váltja egymást, jelképezve ezzel a jó és a rossz küzdelmét. Természetesen törekszem arra, hogy az átalakulásokat hangban is érzékeltessem a közönséggel. Nem akarok nagy titkokat leleplezni, de annyit megsúgok, hogy az egész előadás egy olyan jól felépített koncepcióra épül, mely érzelmileg mindkét egyéniséget megerősíti és egyensúlyba helyezi a történetben. A próbákon úgy éreztem, sikerült megteremtenem a különbséget Jekyll és Hyde között, remélem, a nézők is hasonlóan látják majd. 

– Apropó ünnep! Munkájának elismeréseként a kormány idén Magyarország Érdemes Művésze díját önnek adományozta. Hogyan fogadta a kitüntetést? 
– Jólesik, hogy állami szinten is elismerték a munkámat. Ugyanakkor kerestem is az okokat, mivel érdemelhettem ki a megtiszteltetést. A pandémia ideje alatt született meg bennem egy darab Trianon témájáról, mely a Szétszakítottak címet kapta. Megírtam, zeneszerzőt találtam hozzá, majd a művel a Budapesti Operettszínház sikeresen pályázott a Nemzeti Filmalapnál. Kiss-B. Atilla, a színház vezetője menedzselte a film elkészítését, amiért külön hálás vagyok. A sokadik halasztás után nemrég leforgattuk a történetet, melyet az összetartozás napján – június 4-én – láthatnak a nézők a közmédia egyik csatornáján. Ez tényleg egy igazán „mindent beleadós” munka volt: benne van a szívem, a lelkem s megannyi éjszakám. Valószínűleg ennek az ötletnek a megvalósítása nagyban hozzájárult a cím elnyeréséhez. Számomra a színészet eddig is szerelem volt, ez a jövőben sem fog megváltozni. Talán kicsit tudatosabban odafigyelek majd arra, hogy olyan dolgokat is vállaljak, ami igazi szolgálatot jelent. 

– Azért nyugtasson meg, hogy van egy kis szabadideje is… 
– Őszintén? Ez most jelenleg nem az az időszak az életemben, amikor sokat tudok pihenni. Ám, amikor éppen akad egy kis szabadidőm, akkor szívesen kertészkedem és a családommal vagyok. Azt hiszem, ha annyira rám szabadulna az énidő, akkor végre írnék. Vannak új darabötleteim, s jó lenne már az egyikbe úgy igazán belemerülni, hogy a „Szétszakítottak”-nak megszülethessen a folytatása is. 

– Miben látja a színház varázsát? 
– A színház létezése, mint egyfajta „lelkisegély-szolgálat” van jelen az ember életében. Egy-egy darab olyan érzelmi katarzisok felé vezethet és olyan meghatározó pillanatokat okozhat, mely hozzásegíti az embert a lelki megtisztuláshoz, a megkönnyebbüléshez. A közelmúltban például a János vitéz egyik előadása után beszélgettem egy fiatal anyukával, aki elmondta, a gyermeke a járvány alatt veszítette el az édesapját, de eddig nem tudta meggyászolni. A darab harmadik felvonását viszont végigsírta, így a színházban találta meg a nyitját a saját veszteségének a feldolgozásához. Ezek a személyes történetek még inkább felerősítik a bennem izzó hivatástudatot. A teátrum küldetése az is, hogy a nézőknek visszaadja a reményt és a hitet, miközben maradandó élményt okoz. A vallásgyakorlásban látok még hasonló érzéseket felszínre törni, amikor találkozhatunk lelki katarzist érő lehetőségekkel. 

– A lányai tervezik követni a művészi pályán? 
– Luca a legidősebb, ő jelenleg a Zeneakadémia elsőéves hallgatója, magánének szakon. Úgy látom, hogy a klasszikus zene jól áll a hangjához, de még zajlik az útkeresés. A közelmúltban egyébként már az első dala is megjelent a videómegosztó portálon, Úgy képzeltem címmel. Többször voltunk már együtt fellépni, az eucharisztikus kongresszuson is közösen énekeltünk a pápa érkezése előtt. A két kisebb lányom, Emma és Anna lelkét pedig még nem nyomasztja a pályaválasztás sorsszerűsége. 

– Hogyan tovább? 
– Áprilisban az Erkel Színházban is lesz egy bemutatónk, itt Az ég tartja a Földet – Erzsébet, a szerelem szentje című darabra készülünk izgatottan. Az elmúlt időszak történései, főleg a pandémiás helyzet miatt azt érzem, hogy rá kell bíznom magam a sorsra, s amerre a Jóisten vezet, arra megyek tovább. 
 

Több szólólemeze megjelent már – Dolhai Attila zene iránti rajongása már fiatalon megmutatkozott. Budapesten postaforgalmi szakközépiskolát végzett, majd a Zsámbéki Tanítóképző Főiskolán folytatta tanulmányait ének–hittan szakon. Ő volt a frontembere a Zsámbéki zúzók névre hallgató rockbandának, melyet barátaival a főiskola évei alatt alapítottak. 1999-ben tűnt fel először a Kifutó tehetségkutató versenyben a Karthago együttes Apáink útján című dalával, amivel különdíjat is nyert. 2000-ben játszott az Elisabeth című musicalben a Miskolci Nemzeti Színházban, így ismerte meg Kerényi Miklós Gábor rendezőt, s az ő javaslatára 2001-ben felvételizett a Színház- és Filmművészeti Egyetemre, ahol 2005-ben operett–musical szakon végzett. A Budapesti Operettszínházban a Mozart! címszerepével debütált 2003 márciusában. Több szólólemeze is megjelent már.