Kevesen őrzik a disznóvágás hagyományát Nógrád megyében

Manapság egyre kevesebben vágnak disznót szűkebb hazánkban, ugyanakkor még mindig vannak néhányan, akik őrzik ezt a tradíciót. Brunda Péter karancssági hentes elmondta: a fiatalok között csak kevesen döntenek úgy, hogy disznót vágnak, hiszen boltban is meg tudják vásárolni a hústermékeket, de a középkorosztály még mindig híve a hagyománynak. Sokan máig tartanak odahaza is malacot. 

– Több oka is van annak, hogy az emberek a disznóvágás mellett döntenek. Egyrészt sokkal jobb minőségű hústermékeket kapnak így, mint a nagy élelmiszerüzletekben, másrészt hónapokra el tudják raktározni a húsokat, a kolbászt, a hurkát, a szalonnát, a zsírt vagy a tepertőt. Többnyire egyébként a felsoroltak a közkedveltek, de szalámit is sokan készítenek – közölte Brunda Péter. 

Hozzátette: a hízó feldolgozásához hozzávetőleg hét-nyolc óra szükséges a zsírsütésen kívül, amely a nap végén zajlik. 

Az emberek többsége no­vembertől – a hidegebb hónapokban – vág sertést, hogy az abból készült termékek kiszáradjanak és ne romoljanak meg. Azt, hogy milyen fajtát vásárolnak, ízlés kérdése. Van, aki a zsírosabb húst kedveli, s van, aki a soványat. A szakember kiemelte, hogy a jó minőségű termékek titka az állattartásban is rejlik, hiszen nem mindegy, hogy mivel etetik a jószágot. Többnyire búzát, kukoricát és rozst érdemes adni a malacnak. 

Egy neve elhallgatását kérő vizslási fiatal elárulta, hogy minden évben két hízót vág le, melyeket maga nevel. 

– A hidegebb hónapokban tartjuk a disznótort, és az abból készült finomságokat eltesszük későbbre, hónapokig is tudjuk így fogyasztani. Szeretem az itthoni ízeket és a minőséget, amelyek felidézik az egykori, nagyszüleim által őrzött hagyományokat. Ezek ápolása pedig fontos számomra, ráadásul egyfajta közösségépítő szerepe is van, hiszen a mai rohanó világban összehozza a családot és a barátokat – fejtette ki a vizslási lakos. Elárulta, hogy a településen manapság már csak néhány olyan család van, ahol disznót tartanak.