Díjjal ismerték el a salgótarjáni pedagógus áldozatos munkáját

– A Varga Gábor-díjról talán kevesek hallottak. Mit lehet tudni az elismerésről? 

– Kilenc évvel ezelőtt alapították a díjat Varga Gábor emlékére. A budapesti iskolaigazgató munkája során mindig arra törekedett, hogy a szülők belelássanak és bele is szólhassanak gyermekeik oktatásába, nevelésébe. Halálát követően felesége és az intézmény tantestülete hívta életre az elismerést, amit minden évben az Európai Szülők Magyarországi Egyesülete ítél oda egy-egy pedagógusnak. Éppen azért megtisztelő számomra a kitüntetés, mert a diákok hozzátartozói kívülről látják a munkámat, és ezzel ismerik el azt, amit gyermekeikért teszek. 

– Mióta dolgozik a Petőfi iskolában? 

– Harminc évvel ezelőtt kerültem ide, most a másodikosok osztályfőnöke vagyok, az ő szüleik jelöltek a díjra. Az elmúlt két tanévet megnehezítette a járvány. A digitális oktatás nagy kihívás elé állított mindannyiunkat, tanárt, diá­kot, felnőttet egyaránt. Még nagyobb odafigyelést és szorosabb együttműködést igényelt ezekben a hónapokban, hogy a kicsik haladni tudjanak a tananyaggal. Igyekeztem még inkább törődni nemcsak a tanulók, de bizony a szülők lelkével is, amiért nagyon hálásak voltak. Az iskolában azonban nemcsak a saját osztályomba járó gyermekek, de más évfolyamokon tanulók hozzátartozóival is jó a kapcsolatom, az intézményben zajló különféle programoknak köszönhetően. 

– Melyek ezek a programok? 

– A Szitakötő elnevezésű kiadvány a kíváncsi gyerekek folyóirata, amelyben egyebek mellett mesék, versek és természettudományos cikkek szerepelnek. Ezekre támaszkodva színesebbé és érdekesebbé lehet tenni a diákok számára szinte valamennyi tantárgyat. A kiadványhoz kapcsolódik és annak nevét viseli a 14 évvel ezelőtt alapított oktatási program, amiben intézményünk a kezdetektől részt vesz. Eleinte a cikkek írói továbbképzéseket és előadásokat tartottak az iskolában, ami a gyerekeket, a szülőket és a külsős szakembereket is idevonzotta. Ma már a Szitakötő program bázisiskolájaként a kollégáimmal közösen tartjuk a foglalkozásokat. Ennek köszönhető, hogy Horgas Judit, a program egyik szakembere újabb lehetőséget ajánlott fel számunkra. Így indult el a Petőfiben néhány évvel ezelőtt a Future Memory Program is. 

– Mi annak a lényege? 

– A kezdeményezés a roma lányok iskolában tartását célozza. Összesen három, két magyarországi és egy szer­biai intézményben indult el a program, ami kezdetben havi ösztöndíjjal és táborozási lehetőséggel jutalmazta az abban részt vevő hatodik, hetedik osztályos lányokat. Cserébe két követelménynek kell megfelelni: nem lehet évet ismételniük és igazolatlanul hiányozniuk a fiataloknak. Sokat kellett beszélgetni a diákokkal és a szüleikkel is, hogy ezek a feltételek teljesüljenek. Azonban mára már örömmel vesznek részt a foglalkozásokon a lányok. Itt olyan beidegződéseket kapnak, amelyek egyébként nem érnék őket. Ennek is köszönhető, hogy fontosnak, szerethetőnek érzik magukat, belátják, hogy sok pozitív tulajdonságuk van, amit kamatoztatni lehet. Hetente tartunk kiscsoportos foglalkozásokat, amelyeken egyebek mellett vitakultúrát tanulnak. Havonta pedig a szülők, a külső segítők és az osztályfőnökök részvételével egy közös, interaktív együtt gondolkozásra kerül sor. A fenti programot egy évvel ezelőtt a Phereclos Program váltotta, ami a természettudományokat támogatja különféle kísérletekkel és a drámapedagógia eszközeivel. 

– Önnek mi a feladata ezekben a programokban? 

– Koordinálom azokat, tartom a kapcsolatot a szakemberekkel, a diákokkal és a szülőkkel egyaránt. Számomra ez már nem is feladat, inkább olyan tevékenység, amely kikapcsol és feltölt. A fenti programoknak köszönhetően sok tapasztalattal gazdagodom a szülőkkel való együttműködés terén. Ezenkívül számtalan pozitív hozadéka van a munkámban. A gyerekek otthonról hozott mintáit példamutatással alakítani lehet. Ezekkel a foglalkozásokkal lehetőséget adunk a diákoknak arra, hogy elmondhassák a véleményüket és meghallgassák őket. Úgy vélem: érdemes a programokkal foglalkozni, a gyerekeknek ugyanis szükségük van arra, hogy a monoton tanuláson kívül mást is tapasztaljanak. 

– Hogyan fogadta, amikor értesült arról, hogy idén önnek ítélték a Varga Gábor-díjat? 

– Kevés dicséretet kap az ember a pályája során. Egy ilyen elismerés visszaigazolása annak, hogy jól végzem a munkámat. Ugyanakkor ennek hatására talán nagyobb elvárással lesznek felém a kollégák és szülők is, ami a fejlődésemet szolgálja. Az elmúlt évek alatt folyamatosan próbáltam megújulni, a fenti programok ebben is segítettek. Ennek is köszönhető, hogy nem a kiégés felé haladok, hanem a pozitív hozzáállást tudom a gyerekeknek közvetíteni. 

Szabályokat ír elő

Somoskőiné Véninger Éva három gyermek édesanyja, akik azonban már kirepültek a családi fészekből, legkisebb fia felsőfokú tanulmányait végzi. – Három unokám van, hamarosan megszületik a negyedik. Ők teljesen ki tudnak szakítani a mindennapokból, velük elfelejtem a munkámat is, de ilyenkor sem kapcsolom ki a telefont. Akár hétvégén is válaszolok a szülők megkereséseire. Véleményem szerint elengedhetetlen, hogy velük közösen gondolkodva keressük a megoldást a gyerekek nehézségeire – fogalmaz a pedagógus, aki arról is beszámolt: – Mindenkihez meg kell találni a megfelelő utat. Vannak ugyan súrlódások, de mindig a diákok érdekeit tartom szem előtt, és azért a végsőkig kiállok. Azt vallom: szükség van az óvó és fejlesztő szabályokra otthon és az iskolában is. Mindig kompromisszumra és jó együttműködésre törekszem. Sajnos a járvány miatt a budapesti átadón éppen azok nem lehettek ott, akik felterjesztettek a díjra. Bízom abban, lehetőségünk lesz itt az iskolában a szülőkkel közösen is megünnepelni ezt az elismerést.