Kétszázöt éve született Szécsény jótevője, dr. Haynald Lajos érsek

Édesapját, Haynald Istvánt gróf Forgách József hívta Szécsénybe, hogy a művelt, nagy tudású férfi a gróf két fiának nevelője legyen. Haynald István 1802-től 1812-ig tanította, nevelte a gróf két gyermekét, majd ezt követően titkárként tevékenykedett a nemesi család szolgálatában. Forgách József 1817-ben a Haynald Istvánnak adományozta azt a házat, amelyben a család lakott, és e mellé még 75 hold szántóföldet is. A házaspárnak kilenc gyermeke született, azonban közülük csak négy élte meg a felnőttkort.

A család harmadik gyermeke, egyben az első fiúgyermek 1816. október 3-án született, és Lajos névre keresztelték. A gyermek örökölte édesanyja jólelkűségét, édesapja éles elméjét. A szülők úgy határoztak, hogy gyermeküket nem magánúton taníttatják, ezért beíratták a helyi római katolikus iskolába. Haynald Lajos számára nagy élményt jelentett, hogy együtt játszhatott a településen élő többi gyerekkel. Emellett a fiúcskára komoly hatással volt művelt édesapja, akivel szívesen időztek a Forgách-kastély országosan ismert angol parkjában. Gyakran kísérte el édesapját a mezőre, és együtt járták a környék erdeit, rétjeit is. Haynald Lajos botanika iránti érdeklődését, természet iránti szeretetét az édesapjával töltött séták, kirándulások alapozták meg.

Mindössze nyolcéves volt, amikor a római katolikus iskolában kitűnőre vizsgázott. Gimnáziumi tanulmányai alatt végig kitűnt szorgalmával, tehetségével. Mindig osztályelső volt, az eminens tanulót szerették az osztálytársai is.

Később a bécsi egyetemen teológiát hallgatott. Az ifjú Haynald Lajos számára, bárhol is tanult, kevésnek bizonyult a kötelező tantárgy. Ő mindig többet szeretett tudni a világ összefüggéseiről. Szabadidejében sokat olvasott, a szakkönyveket tanulmányozta, de ezek mellett zongorázott és nyelveket is tanult. Érdeklődésére jellemző, hogy a teológia mellett foglalkoztatta a jog, a csillagászat, a botanika és a didaktika. Munkáit pontosság és precizitás jellemezte, mindenről részletes feljegyzéseket készített. Ez a szokása élete végéig megmaradt.

Első szentmiséjét 1839. október 23-án Szécsényben tartotta. A tehetséges újmisésnek már akkor nagy jövőt jósoltak. Pályája szépen ívelt felfelé, 1841-ben segédlelkész volt Lipót városában, de egy évvel később már az Esztergomi Szeminárium hittani tanszékén dolgozott. A tanári pályája 1846-ban ért véget, amikor az esztergomi hercegprímás személyi titkáraként kezdett dolgozni. A titkári teendők ellátása előtt azonban tanulmányútra küldték Nyugat-Európába. 1847-ben aztán az Esztergomi egyházmegye irodagazdálkodójának nevezték ki.

1852-től lett Gyulafehérvár püspöke. Fáradhatatlanul járta a környéket, dolgozott, alapítványt hozott létre a szegény papok és tanítványok támogatására. Gyulafehérváron nagy hatású beszédében kiállt az ősi magyar alkotmány és Erdély uniója mellett. Létre szerette volna hozni Erdély és Magyarország unióját.

1864-ben Rómába költözött, ahol tudásával, finom modorával nagy tekintélyt vívott ki magának. A bíborosi szalonok szívesen látott vendége volt. A kiegyezést követően, 1867-ben kalocsai érseknek nevezték ki. Tagja volt a parlamentnek, és a Magyar Tudományos Akadémia is tiszteletbeli tagjának választotta. Elnöke volt a természettudományi és matematikai bizottságnak. 1879-ben XIII. Leó pápa bíboros érseki rangra emelte.

Kalocsai évei alatt sok jótékony célú alapítványt létesített. Édesanyja születésének 80. évfordulója alkalmából szülőföldjén, Szécsényben római katolikus leányiskolát, az ott tanító Szent Vince rendi apácák részére pedig zárdát alapított. Az épületben az iskolásokon kívül hét gyermek részére árvaházi, négy személy részére kórházi ellátást is biztosítottak. A három intézmény kapuja fölött lévő kőtáblára a következőket vésték: „Isten dicsőségére, az emberiség javára szeretett édesanyámnak, Haynald Franciska úrnőnek 80. születésnapján alapította hálás fia Lajos, kalocsai érsek 1875. március 4-én”

Tudományos munkásságának elismerését jelzi többek között az is, hogy tiszteletére Haynald Diának neveznek öt alga-, öt gomba-, öt egyszikű és 33 kétszikű fajt. Olaszországban több rangos elismerésben részesült, Róma díszpolgára lett, és az Olasz Nemzeti Akadémia tagjának is megválasztották. 1891-ben, 75 éves korában adta vissza lelkét a teremtőnek.

A ferences kolostor krónikása a következőket jegyezte le 1891. július 4-én: „Egynegyed kettő órakor elhunyt Dr. Haynald Lajos őméltósága, bíboros úr, kalocsai érsek, Szécsény város dicső sírja… Jeles jótevője szülőföldjének” Másnap Szécsény képviselő-testülete rendkívüli ülést tartott, ahol a temetés napjára városi gyászt rendeltek el.

Szécsényben a szülőházán, a kolostorban emléktábla, a múzeumban portréképek, s 1991-től utcanév őrzi az emlékét.