Évtizedek óta áll a település szolgálatában a mátraterenyei iskolaigazgató

– Születése óta Mátraterenyét vallhatja otthonának?

– Valójában nem, hiszen a szüleim endrefalvai származásúak voltak. Édesapám, dr. Serfőző István, a település háziorvosaként kezdett tevékenykedni, így 1963-ban ideköltöztünk. Én ekkor kétéves voltam. Azóta volt néhány év az életemben, amikor máshol laktam, de erre a településre mindig az otthonomként tekintettem, és tekintek jelenleg is.

– Mikor kellett először hosszabb időre elhagynia e falut?

– A gimnázium elvégzését követően hosszabb időre magam mögött hagytam a szívemnek kedves tájat, mivel az akkori Esztergomi Főiskola tanítóképző szakára jelentkeztem. A családunkban a sport szeretete szinte olyan természetes alkotóeleme volt a légkörnek, mint az oxigén. Azt hiszem, innen jött a vágy, hogy tanítóként és testnevelő tanárként megszerettessem a gyerekekkel a testmozgást.

– A diplomaosztó után azonnal a katedrára is állt?

– Igen. A pedagógusi pályafutásomat 1983-ban kezdtem itthon, a mátraterenyei Móra Ferenc Általános Iskolában, ahol néhány év kihagyással immár harmincöt éve tanítok. A ranglétrát végigjárva, először tanár, majd osztályfőnök lettem. Ezután 2003-ban az iskola igazgatójának választottak, majd 2013-tól a Bátonyterenyei Bartók Béla Általános Iskola Móra Ferenc Tagintézményeként folytatjuk az oktatási tevékenységet, így jelenleg tagintézmény-vezető vagyok.

– Van jelmondata a hivatását illetően?

– Természetesen! A mai napig azt hangoztatom, hogy minden gyermek jó valamiben, és nekem, pedagógusnak a felelősségem, hogy először megtaláljam azt a képességet, majd segítsek a fiatalnak a lehető legteljesebb mértékben kibontakoztatnia azt. Az a meggyőződésem, hogy ezen a pályán nincs ennél fontosabb. Azt hiszem, ez a nézetem nagyban hozzájárul ahhoz, hogy az eltelt három és fél évtizedben mind a gyerekekkel, mind a szülőkkel könnyen megtaláltam a közös hangot. Idén nyár elején a tizennyolcadik nyolcadikos osztályomat ballagtattam el, az összes tarisznyát emlékül őrzöm otthonomban.

– A gyerekekkel a tantermen kívül is sokat foglalkozik.

– Így van, hiszen 2012 óta én töltöm be a Mátraterenyei Közösségi Sportegyesület elnöki pozícióját, így több korcsoport labdarúgócsapatát edzem. Több szép eredményt tudunk felmutatni, például bejutottunk 1999-ben és 2020-ben a Szabad Föld Kupa döntőjébe. Az iskolai kispályás csapatunk 1996-tól tagja volt a Góliát McDonald’s országos kezdeményezésnek, majd utána csatlakoztunk a 2000-ben induló Bozsik-programhoz. Idén az U14 és U16 korosztályos csapataink ezüstérmet szereztek a megyei labdarúgó-bajnokságon, 2021 tavaszától pedig Balassagyarmat mellett Mátraterenye kiemelt körzetközpont lett a megyei utánpótlásban. Persze göröngyös út vezetett idáig, hiszen ez az elismerés az egyesületi és csapattagok elmúlt huszonöt évben elvégzett munkájának szól.

– Ha már elismerés. Meglepetésként érte, hogy a község vezetése a faluért végzett tevékenységéért díszpolgári címmel tüntette ki?

– Nagyon meglepett, amikor tudomást szereztem róla. Mások mellett édesapám is birtokosa volt e kitüntető címnek, éppen ezért még inkább megtisztelő, hogy e nemes névsorra én is felkerülhettem. Természetesen a díszpolgári cím felelősséggel is jár. Mindent el fogok követni azért, hogy továbbra is érdemesnek tartsanak a faluban erre az elismerésre. Amint eddig, úgy ezután is szolgálni szeretném a községet pedagógusként, egyesületi elnökként, edzőként és képviselőként egyaránt.

– A település vezetésében is részt vállal?

– Igen, már a rendszerváltás óta, immár harmincegy éve tagja vagyok a helyi képviselő-testületnek. Az első ciklusban talán még édesapám neve is segített a választáson. Félreértés ne essék, sosem politizált, ellenben háziorvosként akár éjt nappallá téve segítette a helyieket, akik kivétel nélkül tisztelték és szerették őt. Ugyanakkor azt hiszem, hogy a többi ciklusban való győzelmem már valóban egy nekem szóló visszajelzés a helybeliek felől, ami nagyon megtisztelő.

– Ennyi teendő mellett hogyan tud kikapcsolni?

– A sport a szenvedélyem, igazi mindenevő vagyok ezen a téren. Évekig versenyszerűen futballoztam, illetve gimnáziumban az atlétika futás szakágát is volt szerencsém kipróbálni. A szabadidőmben szívesen kertészkedek, főzök és olvasok. A nappalim egyik falát egy, a padlótól a plafonig érő polc fedi, amely tele van különböző témájú kötetekkel. Nekem ez a nyugalom szigete.

– Megosztana a tervei közül néhányat az olvasókkal?

– A települést szeretném tovább építeni, fejleszteni, illetve kiaknázni azokat az idegenforgalommal kapcsolatos lehetőségeket, amelyek körülvesznek minket. Szeretném elérni, hogy akár egy átutazó is megálljon, és észrevegye a falunk varázslatos hangulatát. A jövőt illető elképzeléseim között emellett a stabilitás szerepel. Se munkahelyet, se hivatást nem tervezek váltani, hű kívánok maradni a Móra Ferenc Általános Iskolához és Mátraterenyéhez egyaránt.

Vendéglátásban is dolgozott évekig

Serfőző Péter 1961. december 8-án született, Balassagyarmaton. A mátraterenyei Móra Ferenc Általános Iskolában járta ki a nyolc általánost, majd ahogy édesapja, ő is a Salgótarjáni Madách Imre Gimnázium és Szakközépiskolában folytatta tanulmányait. E családi hagyományt lánya, Serfőző Fanni is követte. A kötelező sorkatonaság legjavát Kalocsán töltötte, majd tizennyolc hónapnyi szolgálat után hadnagyként szerelt le. Az Esztergomi Főiskolán testnevelő szakos tanári diplomát szerzett 1983-ban, majd azonnal oktatni kezdett a mátraterenyei általános iskolában. Az 1990-es években négy éven át dolgozott a vendéglátásban, amelyhez üzletvezetői végzettséget szerzett, majd 2002-ben az elsők között szerezte meg Nógrád megyében az UEFA B edzői oklevelet. Ezt követően 2004-ben az Egri Főiskolán a tanügy-igazgatási szakértő képzést is sikerrel teljesítette. A négy évig tartó vendéglátós tevékenység után visszatért a Móra Ferenc Általános Iskolába, aminek 2003-tól igazgatója, 2013 óta pedig tagintézmény-vezetője. A Magyar Labdarúgó-szövetség több évben is elismerte a labdarúgásért végzett tevékenységét.