Mindenben számíthat bajtársaira a kitüntetett tarjáni mentőápoló

– Mikor döntött úgy, hogy ezt a szakmát választja?

– Korábban tíz éven keresztül Budapesten dolgoztam a ruhaiparban, majd miután hazaköltöztem szülővárosomba, eldöntöttem, hogy mentő szeretnék lenni. Jelentkeztem az Országos Mentőszolgálathoz, és 2008 márciusa óta látom el feladataimat, mint mentőápoló és gépkocsivezető.

– Nemrégiben főigazgatói dicséretben részesült. Mit nyújt önnek ez a hivatás? Hogyan érintette az elismerés?

– Nagyon szeretek itt dolgozni, sok örömet ad ez a munka. Főleg akkor, amikor látom, hogy jót teszek és megmentem valaki életét. Sokan hálásak a segítségnyújtásért, ez jó érzés. A főigazgatói dicséret meglepett, természetesen nagyon örültem neki, hiszen ez is a munkám elismerése. Úgy érzem, hogy a befektetett idő és energia meghozta gyümölcsét. Nekem ez a hivatásom, szerintem ezt a szakmát másként nem is lehet csinálni.

– Van olyan emlékezetes pillanat az elmúlt évekből, amelyet szívesen felidéz?

– Négy évvel ezelőtt Budapestre szállítottunk egy szívbeteg férfit, akinek az állapota stabil volt. Viszont útközben, a 21-es főúton kiugrott elénk egy hölgy – szerencsére még időben meg tudtunk állni –, mert mint kiderült, pár perccel korábban egy 45 éves ember összeesett a közeli gyalogátkelőhelyen. A férfinek hirtelen megállt a szíve és beállt a klinikai halál állapota. Elkezdtük az ellátását, újra kellett éleszteni, amelyet sikeresen végrehajtottunk. Körülbelül tíz másodperc múlva fel is ébredt. Hívtunk egy segélykocsit, amely kórházba vitte további ellátás céljából. Ezzel a személlyel a mai napig többször is összefutok a városban. Aktív életet él és már messziről köszön, ha meglát. Ez az eset nagyon megérintett.

– Hogyan tudja feldolgozni azokat az eseteket, amelyek nem végződtek ilyen szerencsésen?

– Igyekszem független maradni tőlük, különben hosszú távon nagyon megviselnék a lelkemet azok a balesetek, amelyeket sajnos nap mint nap látok. Ha egy gyermekkel történik valami, akkor persze még nehezebb elvonatkoztatni, de meg kell tudni tenni, hiszen máskülönben sokkal nehezebben végeznénk az ellátást. Nekem minden esetnél a munkámat kell végezni, a lehető legjobb tudásom szerint ellátni a betegeket. Ezenkívül nagyon szerencsés vagyok, mert kiegyensúlyozott, jó családi hátterem van. A feleségem is az egészségügyben dolgozik és vele mindent meg tudok beszélni. Ez sokat segít.

– Hogyan látja? Manapság mennyire figyelnek oda az emberek az egészségükre?

– Tapasztalatom szerint sajnos sokan elhanyagolják magukat. Hiába jelez a szervezet és jelentkeznek apró tünetek, nem foglalkoznak velük. Sok esetben már csak akkor figyelnek magukra, amikor megtörténik a baj. Előfordul azonban, hogy ilyenkor már késő. Sokan nem mennek el éves szinten ellenőrzésekre és szűrővizsgálatokra, pedig nagyon fontos lenne, hiszen egy-egy betegség időben való felismerésével, valamint a megelőzéssel elkerülhető lenne a nagyobb baj.

– Hogyan élik meg a hétköznapokat a salgótarjáni mentőállomáson a munkatársakkal?

– Mindig segítünk egymásnak a bajtársakkal, kiváló munkaközösség alakult ki. Szerintem enélkül nem is működne, hiszen úgy nem lehet dolgozni, hogy esetleg nem szólok a másikhoz, mert haragszom rá. Szerencsére mindent meg tudunk beszélni és a problémákat is megoldjuk. A fejlődésnek pedig nagyon jó példája, hogy az egyes eseteket mindig megtárgyaljuk. Ez csapatmunka, és a helyszínen mindenki tudja, hogy mi a feladata.

– Mivel tölti szívesen a szabadidejét?

– Amikor nem dolgozom, akkor leginkább a családommal vagyok, hiszen van egy lányom és egy fiam. Idén nyáron pedig szeretnénk beiktatni egy külföldi nyaralást. Ezenkívül raliversenyekre járok még szívesen.

– Milyen tervei vannak a jövőt illetően?

– Mindenképpen szeretnék itt maradni. Jelenleg sofőrként és mentőápolóként tevékenykedem a mentőszolgálatnál, de nem lehet tudni, hogy mit hoz a jövő. Az biztos, hogy mindent megteszek annak érdekében, hogy a munkámat a lehető legjobban végezzem, és jól működjön a rendszer.

Folyamatosan képezi magát

Mede Tamás salgótarjáni mentőápoló és gépkocsivezető az elmúlt évek során számos végzettséget is megszerzett az Országos Mentőszolgálat munkatársaként. Az első években például a C kategóriás jogosítványt tette le, majd ezután elkezdte a szakápolói képzést, amely mintegy három évig tartott. Ezek után pedig az emelt szintű ápolói végzettségre is szert tett. Mint mondta, tavalyelőtt fejezte be az utolsó képzést, amellyel megszerezte a legmagasabb végzettséget az ápolószakmában.