Énekművészként is tisztelhetik a rajongói a nógrádi nótaénekest

Az alábbiaknak elsősorban – bár mostanában volt munkahelyétől, a Szent Lázár Kórháztól, valamint a polgárőrségtől is kapott elismerést – énekesi mivoltának legjelentősebb kitüntetése, a Dankó Pista-életműdíj adja az aktualitását. Egy ilyen sikernek természetesen mindig van előélete. A hatvanöt esztendős Bohács István esetében kora gyermekkoráig vezethetők vissza az előzmények.

Mindössze ötéves lehetett, amikor elkezdte élvezni a rádióban sugárzott magyar nótákat, népdalokat, de más fülbemászó dallamokat is. Ha módjában állt, mindig rohant meghallgatni azokat a zenés jókívánságokat, amelyeket Szív küldi szívnek szívesen címmel küldtek egymásnak az emberek, és a recsegő-ropogó bakelitlemezeket faluszerte sugározták.

A növekvő fiú az első énekesi próbálkozásait otthon a szintén zenekedvelő édesanyjával tette meg, majd az általános iskolai kórusban Siklósi Oszkárné tanárnő szólókat is bízott tehetségesnek ítélt tanítványára, és ösztönözte, hogy menjen el meghallgatásra. Erre végül is tizenhat-tizenhét évesen került sor a Magyar Rádió nevezetes 22-es stúdiójában. A szakmai bizottság igen tehetségesnek tartotta, de azt is megállapította, hogy a hangja egyelőre nem elég érett és kiforrott ahhoz, hogy a rádióban szerepeljen. Arra kérték, hogy néhány év múlva újra méresse meg magát. Erre azonban bizony egy jó ideig nem került sor, s nótaénekesi pályafutása gyakorlatilag az 1984-es Nyílik a rózsa című televíziós vetélkedővel kezdődött, amikor is megismerte az ország nyilvánossága.

A közönség azért szerette és szereti, mert az általa tolmácsolt nóták, dalok – köztük az édesanyja kedvence, a " target="_blank" rel="noopener noreferrer">Galambszívet örököltem… című – tele vannak érzelemmel és megérintik a hallgatók szívét, lelkét s gyakran csalnak könnyeket is a szemükbe.

Bohács István a Salgótarjáni Magyar Nóta- és Népzenei Egyesület elnökeként már évek óta rendszeresen és sikeresen szervez nótadélutánokat, bemutatókat főként Nógrád megyében, de más megyékben is. Ezekre a jövőben még több ideje, energiája lesz, annál is inkább, mert átmeneti problémáját követően a Jóisten akaratából újra teljesen egészségesnek érzi magát. Naptárába szinte naponta kerülnek újabb és újabb meghívások. Így például szeptemberben fellép a szlovákiai Rimaszombatban, de készül a bányásznapra is.

Énekművészként tartják számon

Bohács István a névadó cigányprímást ábrázoló plakett mellé az alábbi szövegű oklevelet kapta: Dankó Pista életműdíj énekművész, nótaénekes több évtizedes kimagasló művészi tevékenységéért a szakmai kuratórium és a hálás magyarnóta-kedvelők nevében a Magyarnóta Szerzők és Énekesek Országos Egyesülete és az alapító Musica Hungarica Kiadó. Az aláírók az alábbiak voltak: Eredics Gábor, a Dankó Rádió csatornaigazgatója, a Vujicsics együttes alapítója, Kossuth-díjas népzenész, Gerendási István, a Rajkó együttes igazgatója. Éliás Tibor, a MSZÉDE elnöke, a magyar nóta ünnepnapja és a Dankó Pista-életműdíj alapítója és Nógrádi Tóth István, az MSZÉDE tiszteletbeli elnöke, magyarnóta-énekes.