Nem fogod elhinni hány ezer lemez tornyosul már a nógrádi nyugdíjas mozdonyvezető polcain (videó)

– Egy igazi zene és filmgyűjtő birodalmában érzi magát, aki belép önhöz. Hány darabot számlál a gyűjteménye?

– Bakelit nagylemezből közel ötszáz darabot tudhatok magaménak, az audiokazettáim száma kis híján eléri az ezret, DVD-ből több ezer sorakozik a polcaimon, míg a CD-ket számszerűsíteni sem tudom, rengeteg van belőlük. Emellett a számítógépemen hozzávetőleg további huszonkétezer lemez található meg hangfájlként. Általában nemcsak a zene- és filmgyűjteményem mérete hallatán ül ki döbbenet az emberek arcára, hanem akkor is, amikor elárulom: alig akad köztük olyan, amit még nem hallottam vagy láttam volna.

– Mikor kezdődött a zene iránti szenvedélye?

– Azt hiszem, úgy tízéves lehettem, amikor a rádióban először hallottam a szívemnek kedves dallamokat. Már gimnazista voltam, amikor a szüleimtől pénzt kaptam, hogy megvegyem az első Deep Purple-lemezemet. Még mindig elevenen él bennem, hogy százötven forintot fizettem érte. Később, amikor már dolgoztam és saját fizetésem lett, lényegében megnyílt előttem a nyugati zene világa. Például Budapesten, a Múzeum körúton volt egy antikvárium. Annak az egyik eldugott sarkában lehetett akkoriban például Black Sabbath- vagy Emerson, Lake and Palmer-lemezeket találni. Talán mondanom sem kell, hogy elég gyakori vendég voltam.

– Csak a rock jöhetett szóba?

– Ez a kedvenc műfajom, ugyanakkor más stílusú zenét is meghallgatok, de azért vannak kivételek. Például a rap vagy a hiphop stílusoknak nyomát sem találná senki a gyűjteményemben, illetve napjaink diszkózenéje sem áll közel hozzám.

– A munkája is a zenéhez kapcsolódik?

– Dehogy! Mozdonyvezető voltam egész életemben.

– Hogyan találta meg ezt a szakmát?

– Egy véletlennek köszönhető. Katonapályára készültem, azonban egy baráti összejövetelen valakiben felvetődött: menjünk el inkább mozdonyvezetőnek. Felálltunk az asztaltól és már indultunk is az állomásra, hogy jelentkezzünk. Miután ez megtörtént, választhattunk: Hatvanban vagy Budapesten végezzük el a szakma megszerzéséhez szükséges másfél éves képzést. Én ez utóbbi mellett döntöttem. Így lettem végül masiniszta, persze csak a kötelező sorkatonaság után.

– Milyen típusú mozdonyokat vezetett?

– Dízelmozdonyokat irányítottam, azok közül viszont sokfélét. Vizsgát egy M40-esen tettem, de voltam mozdonyvezető M32-es, M41-es, M62-es, M63-as vontatású szerelvényeken is. Ezek mellett a román gyártású mozdonyok összes típusa futott a kezeim alatt, sőt, kormányzati vonat előtt futó mozdonyt is irányítottam. Ezt viszont csak rövid ideig, mivel a leszerelés után néhány hónappal hazaköltöztem a székesfővárosból.

– Melyiket szerette a legjobban és melyik volt a legkülönlegesebb?

– A szívemhez legközelebb a púposnak becézett M40-es, illetve a tréfásan csak Bobónak szólított M44-esek álltak. Ellenben a legkülönlegesebb az M63-as volt, hiszen tudtommal abból az egész országban összesen tíz darab futott a síneken. A legtöbb időt ugyanakkor a kisterenyei vonal „kis pirosainak” vezetőfülkéiben töltöttem.

– Sok helyet bejárhatott a hivatásának köszönhetően?

– Szinte az egész országot körbeutaztam. A teljesség igénye nélkül: Budapest, Szombathely, Kelebia, Pécs, Dom­bóvár, Szombathely, Debrecen, Püspökladány, Füzesabony, Tiszafüred, Karcag, Eger vagy épp Miskolc – csak néhány a helyek közül, ahová a foglalkozásomnak köszönhetően eljutottam a 2009-es nyugdíjba vonulásomig. Az utolsó mozdonyon töltött utam Szilvásváradra vezetett.

– A falon sorakozó koncertjegyeket elnézve úgy látom, hogy a zene kedvéért is szívesen nyakába veszi a világot.

– Természetesen. Egyszer például egészen Bécsújhelyig utaztam egy Pink Floyd-koncertért, de sok világhírű előadót és együttest láttam a hazai színpadokon is. Néhány közülük a teljesség igénye nélkül: Scorpions, Yes, Alice Cooper, Led Zeppelin, Black Sabbath, Iron Maiden vagy Nightwish. A magyar zenekarok listája is hasonlóan széles, közülük az Omega a kedvencem. Velük kapcsolatban egy érdekes történetem is van. Salgótarjánban adtak koncertet 1974-ben, azonban a barátaimmal nem volt pénzünk a jegyre. A gimnáziumunkban működött egy fotószakkör, így onnan elkértük az egyik fényképezőgépet. Az együttes tagjait a hátsó művészbejárónál vártuk, majd miután megérkeztek, elmondtuk nekik, hogy szeretnénk róluk képeket csinálni, de nincs jegyünk. Hihetetlenül közvetlenek voltak, és bevittek minket, méghozzá nemcsak a színpad elé, hanem a színfalak mögé is. Rengeteg fotót készítettünk, és egy életre szóló élménnyel lettünk gazdagabbak.

– Elárul valamit a jövővel kapcsolatos elképzeléseiről?

– Alig várom, hogy a koronavírus-járvány mérséklődésével ismét koncerteket látogathassak. Emellett a falu sportéletében is rendszeresen részt vállalok, akár a pálya karbantartójaként, akár az edzések során segítőként, de a meccsek során is szívesen segédkezem. Ugyan már elmúltam 65 éves, de azt hiszem, ez továbbra is része marad az életemnek, pont úgy, mint a zene iránti szenvedélyem.

Az általános iskolában a kémiát is nagyon szerette

Sándor Zoltán 1955-ben látta meg a napvilágot. Édesapja kovácsként dolgozott, míg édesanyja előbb a faluban, majd később Kazáron volt óvónő. Sándor Zoltán – néhány évtől eltekintve – születése óta Mátraterenyén él, a tanulmányait is itt végezte a gimnázium elkezdéséig. A kémia iránt már általános iskolában is élénken érdeklődött, így nyert felvételt a budapesti Kaffka Margit Gimnázium – jelenleg Szent Margit Gimnázium – kémia tagozatos osztályába, amelyet egy év elteltével a háta mögött hagyott. Középiskolai tanulmányait a kisterenyei gimnáziumban folytatta tovább, itt szerzett érettségit az alaptantárgyak mellett kémiából. A középfokú tanulmányai befejeztével visszatért Budapestre, hogy mozdonyvezetőnek tanuljon. A másfél éves képzés elvégzését követően a kétéves sorkatonai szolgálatát szintén a fővárosban töltötte, amelynek lejárta után néhány hónappal később hazaköltözött. A vasúttársaságnál eltöltött több mint három évtized alatt dízelmozdonyokat irányított, végül az akkor még érvényben lévő korkedvezmény igénybevételével 2009-ben, ötvennégy évesen vonult nyugdíjba. Azóta szabadidejében a Mátraterenyei SE nélkülözhetetlen embere.