Két bajnoki trófeát is a magasba emelhetett a Nógrád megyei labdarúgó

– Mikor került először kapcsolatba a labdarúgással?

– Amióta az eszemet tudom, az életemnek fontos része a labdarúgás. Édesapám ismertette meg velem ezt a fantasztikus sportágat, ő maga is focizott. Édesapám Bercelen rúgta a bőrt, így gyerekként én is itt lettem először igazolt labdarúgó 1983-ban az ifjúsági csapatban. Ezután a barátaimmal Salgótarjánba kerültünk a „Bácsi kérem, hol lehet itt focizni?” tehetségkutató által, ahol Kmetty Józsi bácsi fedezett fel minket, és igazolt le az SBTC serdülőcsapatba. 1986–1988 között az SBTC serdülőcsapatában, majd 1988–1992 között a Vác ifi- és juniorcsapatában játszottam.

– Hogyan folytatódott a felnőttek között a pályafutása?

– Felnőttpályafutásomat a BSE-ben kezdtem még katonaként. Aztán volt egy féléves pásztói kitérőm, ami nem sült ki jól, hiszen megsérültem. Felépülésem után visszatértem a kezdetekhez, hiszen a megyei I.-ben szereplő Bercelhez igazoltam, és abban az évben a harmadik helyet sikerült elérnünk a bajnokságban. Ezután szép időszakot töltöttem Palotáson, ahol három és fél éven keresztül vitézkedtünk az NB III.-ban, majd Dunakeszi szintén NB III.-as csapatával bajnoki címet szereztem. Egy rövid hatvani kitérő után 2000 elején igazoltam ismét Balassagyarmatra, ahol pályafutásom legszebb időszaka következett. Bajnokságot nyertünk az NB III.-ban, az NB II. Közép-csoportjában és a megyei I. osztályban, miközben a Nemzeti Bajnokság másodosztályában is két szép évet játszottunk. Első szezonban, 2002–2003-ban a 13., míg 2003–2004-ben a 8. helyen végeztünk. Sajnos később a klub anyagi okok miatt nem tudta vállalni a bajnokságot, így visszasoroltak minket az NB III.-ba, majd egy év múlva jogi okok miatt a megyei I.-be. A játékosok magja ekkor is kitartott a klub mellett és együtt maradt a társaság, így könnyedén vissza is kerültünk 2006-ban az NB III.-ba. Pályafutásom alatt sok tiszteletre méltó, nagy tudású, elismert edzővel dolgozhattam, edzői filozófiáikból, edzésmódszereikből sok mindent hasznosítok a munkám során. Talán még fontosabb, hogy ebben az időszakban rengeteg személyes kapcsolatot építettem ki, és sok életre szóló barátságot kötöttem.

– Ekkor már kacérkodott a gondolattal, hogy edzőként is kipróbálja magát?

– Balassagyarmaton addig fociztam, míg nem kezdtem érezni magamon az öregedés jeleit. Nem szerettem volna elvenni a lehetőséget a fiatalok elől, elkezdtem edzősködni. 2006-ban hoztuk létre harmadmagammal a BSE Palóc Farkasokat, ahol utánpótlásedzőként is dolgoztam. Úgy érzem, nagyon sokat dolgoztunk társaimmal, hogy megalapozzuk azt, ami most is jól működhet. Eleinte kissé döcögött, de amint belerázódtunk, szép eredményeket értek el a korosztályos csapataink. Sajnos akkor még nagyon gyérek voltak az anyagi források, hiszen az önkormányzat mellett csupán a szülők segítségére számíthattunk.

– Mikor lett először felnőttcsapat edzője?

– 2011 tavaszán. Ebben az időben egy kollégámmal közösen vezettük a BSE felnőttgárdáját az NB III.-ban és a megyei I. osztályban is. Ekkor labdarúgóként már nem igazán voltam aktív, az edzői karrier felé orientálódtam. Ma is inkább utánpótlásedzőnek tartom magam, így a megyei bajnokságok felnőttcsapataiban is szívesen építem be a fiatalokat. Öt évvel ezelőtt szétváltak az útjaink a BSE Palóc Farkasokkal, így az első évben csak magammal foglalkozhattam, lábtenisz, kispályás foci, meccsnézés a barátokkal, teljesen feltöltődtem.

– Mikor jött az ajánlat, hogy vállalja el a berkenyei gárda vezetését?

– Négy évvel ezelőtt keresett meg German József, a Berkenye SE klubigazgatója, hogy vállaljam el a felnőttcsapat irányítását. Nagy örömmel töltött el a megkeresés, hiszen a berkenyei csapat már hosszú évek óta igen meghatározó egyesület a megyében. Természetesen igent mondtam az ajánlatra. Úgy gondolom, hogy tartalmas négy évet töltöttem el itt, hiszen évről évre fejlődtünk az egyesülettel. Nagy megtiszteltetés volt, hogy a vezetők teljes mellszélességgel mögöttem álltak, és teljes mértékben rám hagyták a szakmai munkát. Az első szezonban a negyedik helyen végeztünk, majd a következőben már a keretünkön is sikerült változtatni, így az ezüstérmet is megszereztük. Tavaly a Covid miatt sajnos megszakadt a bajnokság, pedig éremre akkor is volt esélyünk, míg idén sikerült megkoronáznunk az elmúlt éveket, és bajnoki címet ünnepelhettünk.

– Távozik a Berkenye együttesének a kispadjáról. Miért döntött így?

– Azt érzem, hogy a csapatnak is jót tesz majd a változás, ha kapnak egy új impulzust. Ezt a vezetőkkel korábban megbeszéltem, most nekem is jól jön majd egy kis pihenés, feltöltődés, de abban biztos vagyok, hogy az új tréner kezében is jó helyen lesz a karmesteri pálca. Örökre szívemben marad Berkenye, ahová szívesen járok majd el a mérkőzésekre, bár kicsit biztosan fura lesz, ha a lelátón ülve már nem kell a játékosoknak és esetleg a játékvezetőknek felemelt hangon szólnom a kilencven perc alatt.

– Mennyire elégedett a magyar válogatott Eb-n elért eredményével, továbbá mely csapatokat várja a legjobb négybe?

– A magyar válogatott utóbbi évei arra engedtek következtetni, hogy eredményes szereplés elé nézünk, főképp, mert hazai környezetben is pályára léphetett a csapat. Véleményem szerint már az is nagy szó volt ebben a csoportban, hogy két pontot sikerült szereznünk, valamint az utolsó pillanatig benne volt a pakliban a világraszóló bravúr, a továbbjutás. Többször leírták már a válogatottunkat, de most bizonyították, hogy bármire képesek. A legjobb négybe kerülhet szerintem a Olaszország, Franciaország, Németország és Hollandia.

A megyei II. osztályban is bajnoki címet ünnepelt

– Az edzői karrier mellett egyre kevesebb időm maradt játékosként focizni, így a szügyi klubhoz csak akkor jártam, ha úgy érezték, hogy kellek a csapatnak. Szerencsére kellettem, persze, csak ha nem ütközött a berkenyei mérkőzéssel. Nem szerettem volna másoktól vagy a fiataloktól elvenni a lehetőséget, ezt előre le is tisztáztam az vezetőkkel. Nagy öröm számomra, hogy idén labdarúgóként is bajnoki címet nyerhettem a megyei II. vonalban. Külön örömre adott okot, hogy a rutinos csapattársaim mellett tehetséges fiatalokkal játszhattam együtt a bajnokcsapatban, és hogy sikerült megelőznünk a rivális Bátonyterenyét, akikkel minden mérkőzésünk nagy csatát hozott. Nagyon hálás vagyok, hogy Szügyben még játszhattam, vagy akár még játszhatok is majd, mert rengeteg baráti szál köt az együtteshez – mondta Mohácsi László.