Sosem szakadt el a focitól a mindszenti sporttelep névadója

– Mikor került kapcsolatba a sporttal?

– Kilencévesen rúgtam először labdába, de meg kell valljam, tétmeccsen csak elvétve játszottam. Attól a perctől kezdve imádom ezt a sportot. Attól függetlenül kitartottam mellette, hogy fiatalon marhapásztorként dolgoztam, egy igen nehéz sorban élő család gyermekeként.

– Főszerepet vállalt a sportpálya megépítésében. Mivel vette ki részét a megvalósításból?

– Korábban a mostani focipályától sokkal feljebb, az erdő irányában volt egy pálya, amelyet egy útépítés miatt felszámoltak. Szomorú mellékszál, hogy a kívánt útszakasz végül meg sem épült, de a futballpálya használhatatlanná vált. Ekkor, a nyolcvanas években a település sportolni vágyó lakosai megkerestek, hogy valami módon tudnék-e segíteni. Akkoriban fuvarozással foglalkoztam, így a teherautóim segítségével rengeteg földet szállítottunk a mostani helyszínre, amit aztán a TSZ segítségével dózeroltak simává a segítők. Végül elkészült a pálya a „Tormásban”, ami egyébként már az ötödik. Reméljük, hogy ez meg is marad. Ezt követően amiben csak tudtam, próbáltam segítséget nyújtani az újonnan alakult sportegyesületnek, amelynek minden tagja mátramindszenti lakos volt. Bár komoly sikereket nem tudtunk ekkoriban elérni, de aki sportolni szeretett volna, az rúghatta a bőrt.

– Milyen eredményeket értek el ebben az időben?

– Az 1994–1995-ös bajnokságban 19 pontos előnnyel végeztünk az élen a megyei III. osztály Salgótarjáni csoportjában. A folytatásban a megyei II. osztály Keleti csoportjában szerepeltünk, ahol első évben bronz-, a másodikban ezüst-, míg harmadikban aranyérmet szereztünk. Ez azt jelentette az egyesület életében, hogy az 1998–1999-es évadban először szerepelhettünk a megyei I. osztályban, ahol mindjárt a 8. helyen végeztünk. Aztán az 1999–2000-es szezonban történelmet írtunk, bronzérmet vívtunk ki a tizenhat csapatos mezőnyben. Ekkoriban már nem csak helyiek játszottak a csapatban, hiszen a jó csapategység miatt szívesen igazoltak tehetséges fiatal és idősebb játékosok is Mátramindszentre. A sportegyesület életében ez az időszak volt a legeredményesebb.

– Idén bajnoki címet ünnepelhet az együttes a megyei III. osztály Keleti csoportjában. Mi erről a véleménye?

– A mostani bajnoki szezonban sokunk nagy örömére első lett a csapatunk, amelyet a bajnokság vége előtt már meg is ünnepelhettek. Külön kiemelkedő, hogy a gólkirály is a mi csapatunkból kerül majd ki minden bizonnyal. Rá a jövőben is nagyon számítunk.

– Mennyi ideig volt a csapat vezetőségének a tagja?

– Kisebb megszakításokkal húsz évig segítettem vezetőként az egyesületet, míg napjainkban is minden meccsen ott vagyok, sőt sok esetben még az edzésekre is kilátogatok. Itt élek nem olyan messze a pályától, és ha azt hallom, hogy pattog a labda, akkor már megyek is.

– Milyen érzés volt, hogy önről nevezték el a sporttelepet?

– Mivel nagyon érzékeny vagyok, így nagyon megindító volt és meghatódtam. Rengetegen jöttek gratulálni és mondták, hogy megérdemeltem, mert valóban sokat tettem a település futballcsapatáért. Nagyon jó érzés volt, erre szavakat sem találok.

– Már javában zajlik az Európa-bajnokság. Ön mit vár a magyar válogatottól és mely nemzeti tizenegyeket tartja esélyesnek a dobogóra?

– A magyar válogatott csoportmeccsei közül a portugálok ellen vártam, hogy meglepetést tudunk okozni, amit sajnos nem sikerült elérni, pedig már a döntetlennek is nagyon örültem volna. Csoportunk másik két együttese véleményem szerint még erősebb, de bízzunk benne, hogy majd a németek ellen is szép eredményt érhetünk el. A legjobb négybe szerintem a franciáknak, az olaszoknak, a németeknek és a hollandoknak lesz esélye bekerülni.

Névjegy

Kovács István 1941. október 8-án született Mátramindszenten. A sport szeretetét, a labdarúgást már gyermekkorában magába szívta. A hetvenes évek közepétől egészen 2002-ig a csapat mellett tevékenykedett vezetőként. A kilencvenes években alpolgármesteri teendői mellett a sportkör elnöki tisztét is ellátta. Egy fiú és két lány édesapja, akik öt unokával és három dédunokával örvendeztették meg.