A művészeti akadémiától nyert ösztöndíjat a nógrádi dokumentumfilm-rendező

A fentieket azért fogalmaztam meg, mert jó sorsom a minap egy olyan tehetséggel találkoztatott, aki méltó arra, hogy – egy korábbi, 2018-as bemutatkozás után – újra a szélesebb palócföldi közvélemény elé kerüljön a neve. Beszélgetőtársam Osgyáni Gábor dokumentumfilm-rendező, fotós, riporter, gyártásvezető, forgatókönyvíró, vágó, operatőr elmondta, hogy 2020-ban elnyerte a Magyar Művészeti Akadémia hároméves ösztöndíját. Az erkölcsi elismerés, illetve a jelentős anyagi motiváció ahhoz járul hozzá, hogy elkészíthesse a magyar emlékezetkultúrát, nemzettudatot gazdagító újabb filmjét. A megbékélés hegyei című alkotás témája az olaszországi Dél-Tirolhoz, Veneto és Trentino tartományokhoz, a Brenta folyó völgyéhez, a Hétközség-fennsíkhoz kapcsolódik, és a Nagy Háborúnak nevezett, jó száz évvel ezelőtti világégés során ott történt eseményeket, a harctérre vezényelt, hősiesen helytállt, de oda is veszett magyar katonák sorsát kívánja hitelesen megismertetni és megörökíteni.

Már középiskolásként is vonzódott a történelemhez

Az 1977-ben Salgótarjánban született Osgyáni Gábor gyermek- és ifjúkora elválaszthatatlanul kapcsolódik Bátonyterenyéhez, konkrétabban a település kisterenyei városrészéhez. A Kossuth Lajosról elnevezett általános iskolát követően az érettségit a megyeszékhelyi kereskedelmi és vendéglátóipari szakközépiskolában szerezte meg 1995-ben, majd egy évre rá – kifejezetten gyakorlati céllal – a technikusi minősítést is megszerezte. Már akkoriban is – elsősorban anyai nagyapja visszaemlékezései, olvasmány- és filmélményei alapján – vonzódott a történelemhez, azon belül a hadtörténethez. Azonban mintegy a sors fintoraként az egyetemen e szakágra nem sikerült bejutnia, így következhetett a katonai szolgálat Nagyorosziban. Némi útkeresést követően jelentkezett a Miskolci Egyetem Bölcsészettudományi Kara kulturális és vizuális antropológia szakára, ahová viszont felvételt is nyert, és innen kezdődik életpályájának, szakmai karrierjének gyakorlatilag fokozatosan felfelé ívelő, ma is tartó szakasza.

Osgyáni Gábor kihangsúlyozta, hogy indíttatásához nagymértékben járult hozzá e műhely rendkívül inspiratív közege, szellemisége, holisztikus szemléletmódja, a társadalmi jelenségek interdiszciplináris megközelítésének, a sokszínű kutatástechnikai eszközök használatának igénye, szándéka. Két terület különösen érdekelte: egyrészt mindig empatikusan viszonyult a hátrányos körülmények közötti térségek – például Zemplén, Cserehát – a nehéz sorsú embercsoportok helyzetéhez, másrészt igyekezett kapcsolódni a nemzeti emlékezettudatot erősítő sorsfordító eseményekhez, évfordulókhoz, emlékévekhez.

2001 óta készít sikeres dokumentumfilmeket

2008-ig dolgozott az MTA Regionális Kutatások Központjának Észak-Magyarországi Osztályán és ezzel párhuzamosan óraadó volt a Miskolci Egyetem Kulturális és Vizuális Antropológiai Intézetében, és területfejlesztéseket megalapozó kutatásokat végzett. Az osztály megszűnése után az alkalmazott területfejlesztésben készít elő, menedzsel fejlesztési projekteket, elsősorban önkormányzati szférában.

A fotózással, dokumentum-filmezéssel – amellyel 2001 óta foglalkozik – egyetemi hallgató korában ismerkedett meg, mondhatni egyik tanára, Gulyás Gyula Balázs Béla- és immár Kossuth-díjas rendező hatására és irányításával. Kezdetben főként riporteri és gyártásvezetői feladatokat látott el, de fokozatosan belekóstolt a saját rendezésbe is. A filmkészítéshez keretet az általuk alapított, Kunt Ernőről – aki létrehozta Miskolcon a kulturális és vizuális antropológiai szakot – elnevezett képíró műhely nyújtott illetve nyújt.

Jelenleg a forrásteremtés és előkészítő munka folyik.

Különösen azok a témák mozgatják meg Osgyáni Gábor fantáziáját, amelyek a huszadik századi két nagy világégéssel függnek össze, és meghatározó módon befolyásolták emberek – köztük a magyarok – sokaságának életét, sorsát. Mindenekelőtt azt a folyamatot szemléli, vizsgálja nagy érdeklődéssel, amely során a narratívák kollektív, kulturális emlékezetté válnak. Készített filmet – többek között – a gyimesi szorost védő határvadászokról, Be nem gyógyult sebek címmel foglalkozott a Szovjetunióba kényszermunkára, úgynevezett málenkij robotra elhurcolt polgári lakosok szívszorító történeteivel.

A művészeti akadémiai ösztöndíj keretében készítendő – jelen írás apropóját adó – dél-tiroli filmje jelenleg a forrásteremtés, az előkészítő munka, a háttér-információk begyűjtésének fázisában tart. E nemes cél érdekében Osgyáni Gábor sokat olvas, kutat, támaszkodik archív fotókra, mozgóképes anyagokra, visszaemlékezésekre, naplórészletekre, különböző animációs megoldásokra. De nagyon fontos, nélkülözhetetlen lesz mind saját maga, mind pedig alkotótársai számára a helyszíni élmény- és tapasztalatszerzés.

Sokszorosan díjazták a rendezőt

2001 óta Osgyáni Gábor számos filmjét részesítették rangos elismerésben különböző országos és nemzetközi jellegű filmszemléken, fesztiválokon, versenyprogramokon. Különösen azok a díjak értékesek, amelyeket mint rendezőnek ítéltek meg számára. Példaként említendő egy karizmatikus miskolci férfi életének mindennapjairól 2009-ben készült Hatszáz év után az első című alkotás, illetve a szintén különdíjas, 2017-es „Be nem gyógyult sebek”, amelyre a Hét Domb Fesztiválon figyeltek fel.