Palóc kártyapakli is készül a dejtári grafikus műhelyében

Látogatást tettünk a mesternél a falu egyik mellékutcájában. Az emeletes ház garázsából nyílik az alagsori stúdió-műhely, amelynek ajtajában parolázunk. A mellettünk lévő falon nagyon tetszetős grafikákat pillantunk meg, az egyik képről idős asszony néz vissza.

– Ez mind az én művem, ő pedig a nagymamám volt – avat be a részletekbe Horváth Zoltán. – Annak idején rövid kirándulást tettem a képzőművészetek irányába, alföldi születésű fiatalként gyakran megfordultam a szolnoki művésztelepen, de aztán az élet egészen más irányba fordított. Hivatásos sofőrként tevékenykedtem, Dejtárra költözésemet követően pedig egy kis ideig a falu művelődési házát is vezettem, mígnem visszataláltam ehhez a foglalatossághoz.

Lehuppanunk két székre, és a számítógép képernyőjén máris elibénk tűnik a mester egyik új alkotása. A piros hetes kártyalapon Lúdas Matyi mosolyog szeretett szárnyasai körében.

– Míg ránk nem szakadt a pandémia, rendszeresen tartottunk baráti kártyapartikat, innen vetődött fel az ötlet bennem, hogy érdemes lenne a magyar kártya lapjait valóban magyarosítani, hiszen azokon svájci nemzeti hősök vannak – folytatja a férfi. – A négy királyt kiemelkedő uralkodóinkról mintázom, miként a négy ászon irodalmi hírességeink szerepelnek majd. Szeretném hivatalosan levédetni a művet, mert igazi különlegességnek szánom.

Beszélgetni kezdünk a múltról. A terefere során sok téma felmerül.

– Sajnos 1984-ben utolért egy máig tartó súlyos betegség, ami miatt olyan munka után kellett néznem, ami viszonylag kevés mozgással jár, ám annál jobban szükség lesz a kézügyességre és a kreativitásra – tekint vissza az elmúlt évtizedekre házigazdánk. – Így váltottam ki a filmnyomó iparengedélyt, amin ismerőseim eleinte nagyot néztek, de hamar megtudták, mi a lényege. Kezdetekben a baráti kör és a tágabb család megbízásaiból dolgoztam, aztán ahogy szállt a hírem, úgy bővült fokozatosan az ügyfélkör. Készítettem bőven a plakátokat, egyedi címkéket, menet közben bejöttek a sportos felkérések, a Palóc Triatlon és az Ipoly Gyalogló Gála reklámpólóinak feliratait és rajzait kreáltam meg, és kézilabdamezekre még számokat is nyomtam. Természetesen ehhez folyamatosan bővítenem kellett a gépparkomat, mind az igényekhez, mind a technikai fejlődéshez igazodtam, mert ebben a szakmában elengedhetetlen feltétel a naprakészség.

Horváth Zoltán számára a legnagyobb kihívást a számítógépes átállás jelentette, de ez is gyorsan ment, főleg, hogy felcseperedő fiai segédkeztek ebben. Ma már könnyedén barangol a számítástechnika világában, az újdonságok felkeltik a figyelmét, és amit lehet, alkalmaz a mindennapok során.

– Hetvenhárom éves vagyok, és azt szoktam mondani, amíg a most kétéves idősebb unokámnak át nem adhatom az ipart, addig elhivatottan művelem a mesterségemet – fejezte be gondolatait vendéglátónk.