Rengeteg nehézséggel néz szembe a járvány idején a salgótarjáni édesanya

Bányagépgyár, Hősök útja, az önkormányzati szociális bérlakás kapuja. Ide beszéltük meg a találkozót Gaál Ottóné Évával, mert ebben a járványtól terhes időszakban csak jobb a levegőn…

– Nagyon sok bajunk van – kezdi sírós hangon. – Nemrég tönkrement az automata mosógépünk, 12 ezer forintért javították meg. Újat nem tudok venni, a legolcsóbb is 80 ezer felett van. Rengeteget mosok, naponta kétszer, a két gyerek miatt muszáj… Reggel ötkor már kelek, nem sokkal később indul is az első adag… Amíg az automata mosógép rossz volt, addig is muszáj volt megoldani valahogy. Szerencsére nem dobtam ki a régi gépemet, a szomszédasszony pedig kölcsönadta a hagyományos centrifugáját. Ezekkel kínlódtam, ahogy tudtam, ugye a vizet külön kellett hordani.

Hozzáteszi: retteg attól, hogy az automata újra elromlik. A szerelő is azt mondta, hogy bármikor gond lehet a csapágyazással, akkor viszont már nagyjából annyiba kerül a javíttatás, mint megvenni az újat.

A kérdésre, hogy élnek a járvány idején, újabb panaszáradat indul…

– Azelőtt eljártak a gyerekek itthonról, Tamást a Félsziget Napközibe, foglalkoztatóba, Koppányt meg az Illyés Gyuláné speciális iskolába vitték naponta. Most egyik sincs nyitva a koronavírus-járvány miatt, úgyhogy a fiúk állandóan itthon vannak. Persze felügyeletet igényelnek, mindig kell, hogy velük legyen valamelyikünk, vagy én, vagy az élettársam, mert egy pillanat alatt megtörténhet a baj... Bizony, az a pár óra, amíg nem voltak itthon, jól jött a háztartásban is, meg az ügyeink intézésében is.

Utóbbi rengeteg időt felemészt, Éva asszony elpanaszolja, hogy a két fiú orvosi kezelései, vizsgálatai, a gyógyszerek kiváltása, a hatósági ügyintézés nagyon sok utánajárást igényel.

– Koppány betöltötte tavaly a 18-at, nagykorú lett, emiatt változás volt a támogatásokban is, hát nem jártunk jól… Nemrég kaptak új kerekesszéket a gyerekek, a régi ugye csak tönkremegy a használatban. Nem kis utánajárás volt a csere intézése, de aztán Tamásé nem jó méret, kicsit hoztak, az nem kényelmes neki. Majd ezt ki kell cseréltetni.

Aztán Gaál Ottóné elmondja, hogy már egy éve a négy fal közé zárva él a két fia és változatlanul egy otthoni szórakozásuk van, a televízió.

Hozzáteszi: Tamás nemrég új fűzőt is kapott, a kerekesszékben ülve is viselnie kell, mert elég egy rossz mozdulat, és súlyosan elferdült gerince elnyomja a tüdejét.

Gál Ottóné a végére hagyja a saját gondját. Allergiás lett valamire, nagy nehezen, több hónap alatt derült ki, hogy mi okozza testén a viszkető kis hólyagokat. Most legalább megvan az ok és a gyógymód. Addig is reggeltől estig mos, főz, vasal, ügyeket intéz. Csak akkor pihenhet meg, amikor más már alszik.

– Csináljuk, amíg csak bírjuk! – mondja elszántan –, de van itt valami segítség? Széttárjuk a kezünket...