Szívvel-lélekkel dolgozik a véradókért Tóthné Simon Andrea

– Amikor fiatalon arról döntött, hogy milyen foglalkozást választ, az egészségügy területén képzelte el magát?

– Annak ellenére, hogy egészségügyi szakközépiskolában érettségiztem, nem akartam ezen a vonalon dolgozni. Nem is ezen a területen helyezkedtem el. Harminckét éven keresztül kirakatrendező dekoratőrként tevékenykedtem az egyik legnagyobb megyei vállalatnál.

– Miért döntött ilyen jelentős váltás mellett ennyi idő után?

– Ez nem az én választásom volt. Amikor látszott, hogy az előző munkahelyemen megszűnik az addigi feladatköröm, beiratkoztam egy kétéves képzésre. Ennek köszönhetően felelevenítettem az egészségügyi tanulmányaimat. Amikor az új lehetőségek után kutattam, több tevékenység közül is választhattam volna. Akkor keresett meg Juhászné Kincses Helén, a Magyar Vöröskereszt Nógrád Megyei Szervezetének igazgatója és munkát ajánlott. Az ő személye volt az, ami segített a döntésemben, hiszen rá mindig is példaként tekintettem.

– Nehéz volt a váltás?

– Már volt kötődésem a szervezethez, ugyanis önkéntesként addig is segítettem a munkájukat. Egyebek mellett molinókat, plakátokat festettem a részükre. Azonban bele kellett tanulnom az új feladatokba. Mindig is szerettem csapatban dolgozni, itt igazán egymásra vagyunk utalva, vállvetve dolgozunk a közös célért. Kötetlen a munkaidőnk, azonban ez azt jelenti, hogy szinte soha nincs megállás. A véradások, így azok megszervezése sem állhat le soha, se hétvégén, se ünnepnapokon. Sőt, éppen az ünnepek előtt kell jobban odafigyelni a szervezésre, hiszen egy négynapos hosszú hétvégén jelentősen lecsökkennek a vérkészletek.

– A véradásokon mindig mosolygósan fogadja a donorokat. Sosincs rossz kedve?

– Alapjában véve pozitív ember vagyok, de azt vallom: az otthoni nehézségeket nem kell bevinni a munkahelyünkre. Amikor rossz a hangulatom, vagy valami bánt, akkor sem éreztetem ezt sem a kollégáimmal, sem a véradókkal. Különösen odafigyelek erre, hiszen azok, akik önként és minden ellenszolgáltatás nélkül adják vérüket a betegekért, megérdemlik, hogy odafigyeljenek rájuk.

– A Magyar Vöröskereszt az Országos Vérellátó Szolgálattal karöltve szervezi a véradásokat.

– A Magyar Vöröskereszt egy nonprofit szervezet. Nem vagyunk az egészségügyi dolgozók közt számon tartva, mégis úgy vélem, hogy a háttérben sokat teszünk az emberek egészségéért. Mi a véradókért vagyunk, munkánkkal hozzájárulunk a vérkészletek, így az egészségügy működésének egyensúlyához.

– Említette, hogy ezt a munkát kötetlen időbeosztással végzi. Mit jelent ez a gyakorlatban?

– Egy-egy véradás megszervezése komoly munkát igényel. Attól függően, hogy a területi vérellátóban, vagy külső helyszínen történik, megfelelő helyet kell biztosítani az eseménynek. A donorok értesítése is az én feladatom. Az országos Progesa rendszerben vannak rögzítve azok, akik már adtak vért. Innen töltjük le azok névsorát, akiket értesítünk a következő véradási lehetőségekről. A postai levelezőlapok kitöltésén túl már elektronikus üzeneteket is küldünk. Ezeket sokszor hétvégén, otthonról bonyolítom le. A véradások napján már jóval kezdés előtt a helyszínen vagyunk és kipakoljuk, felállítjuk az eszközöket. Ha délután öt óráig tart az esemény, az ekkor regisztráló segíteni szándékozótól is levesszük a vért. Egyetlen embert sem engedünk el, mert lehet, hogy másnap már nem jön vissza. Mire a dokumentációt befejezzük és összepakolunk, sokszor este nyolc óra van.

– Mi tartozik még a véradásszervező koordinátor feladatai közé?

– Az egyik legfontosabb feladatom, hogy az OVSZ-el együttműködve éves, majd havi és heti tervet készítsek. Ebben az szerepel, hogy az egyes eseményekre mennyi véradót várunk. Fontos, hogy ezek mentén haladva, ha kell újabb és újabb véradásokat szervezve biztosítsuk a szükséges vérmennyiséget a megye egészségügyi intézményeinek. Azonban az én feladatom a külső helyszíneknél a véradóhelyiségek leszervezése is, de a plakátokat is én készítem. A támogatók felkutatása, a velük való kapcsolattartás szintén nagyon fontos.

– Miért van szükség szponzorokra?

– Kiemelt alkalmakkor, például retró-, valentin napi, vagy halloween napi véradások során a szokásos vásárlási utalvány és édesség mellett különleges ajándékokkal is kedveskedünk a donoroknak. Vannak rendszeres támogatók – például cukrászdák, szépségszalonok és pékségek –, akikre már számíthatunk. Felajánlásaikkal hozzájárulnak ahhoz, hogy még inkább elismerhessük a véradók önzetlenségét.

– Hamarosan nyugdíjas lesz, mit gondol, abba lehet hagyni végleg ezt a munkát?

– Most egyáltalán nincs szabadidőm. Szívesen kirándulnék, sportolnék, kerékpároznék. Bízom abban, hogy ezekre is jut majd időm, ha befejezem a munkát. Azonban azt gondolom, hogy önkéntesként továbbra is segíteni fogom a vöröskereszt munkáját. Majd elválik, hogy el tudok-e innen végleg sza­kadni.

Elhivatottság hajtja a vöröskereszt munkatársait

Azzal kapcsolatban, hogy mi motiválja a mindennapokban munkája során, a következőt fogalmazta meg Tóthné Simon Andrea:

– Az a tudat, hogy beteg embereknek esélyt biztosíthatunk a gyógyulásra, reményt adhatunk az egészséges életre a legnagyobb hajtóerő. Aki ezen a téren tevékenykedik, nem a pénzért dolgozik, hanem elhivatottságból. Ezt bizonyítja az a sok önkéntes ember is, akik önzetlenül segítik a vöröskereszt munkáját – hangsúlyozta a véradásszervező szakember, aki azt is elmondta: – Az a sok üzenet, amit köszönetként kapok a betegektől és a hozzátartozóiktól a legnagyobb elismerése annak, hogy érdemes ezt a feladatot a lehető legjobb tudásom szerint ellátni. Amikor arról hallok, hogy egy beteg embernek gyógyulást hozott a vérkészítmény, amit irányítottan kapott, az igazán boldoggá tud tenni. A sokszoros véradókkal szinte barátként, egy nagy családként gondolunk egymásra és mindig számíthatunk az önzetlenségükre.