Harminc éve viseli szívén az ecsegiek sorsát a polgármester

– Miért döntött úgy, hogy polgármesternek áll?

– Ecsegen születtem, és az egész életemet itt töltöttem. A szövetkezetben dolgoztam ágazatvezetőként, amikor 1989-ben a megye akkori vezetői megbízott tanácselnöki pozíciót ajánlottak számomra. Elvállaltam a feladatot, akkor kerültem a közigazgatásba. Az 1990. szeptember 30-i első önkormányzati választások óta még minden alkalommal bizalmat szavaztak nekem az itt élők.

– Minden választáson volt ellenfele?

– Az első kivételével minden önkormányzati választáson többen is versenyben voltunk a polgármesteri posztért, de mindig sikerült átlépnem az akadályokon. Sosem volt bennem félelem a megmérettetések előtt, ezen a pályán számolni kell azzal, hogy négyévente mérlegre kerül az addig végzett munka. Azonban egyetlen alkalommal sem indultam úgy neki a választásnak, hogy lett volna terv a tarsolyomban arra az esetre, ha mégsem szavaznak nekem bizalmat. Nem tartottam attól, hogy esetleg váltanom kell.

– Sosem merült fel, hogy más területen próbálja ki magát?

– Nem fordult meg a fejemben, hogy más szakmában csináljak karriert, pedig úgy gondolom, hogy az eredeti végzettségemmel, szervezőmérnökként jelentősebb egzisztenciát építhettem volna. A polgármesteri hivatás hazánkban nincs elismerve. Azonban az elmúlt harminc évben mindig akadtak új feladatok és kihívások, amelyeket meg kellett oldani a település fejlődéséért, az itt élők boldogulásáért.

– Az elmúlt 30 évben mi volt a legnehezebb feladata?

– Az első év komoly kihívás volt, bele kellett tanulni a közigazgatás útvesztőibe. Nagy könnyebbség lett volna, ha van mellettem valaki, aki segít, beavat a különböző feladatokba. A polgármesteri hivatal akkori alkalmazottainak sokat köszönhetek, ők voltak, akik átsegítettek a kezdeti nehézségeken.

– Mire a legbüszkébb a megvalósult fejlesztések közül?

– Kétségkívül az árvízcsúcs­csökkentő tározó megépítése az egyik legfontosabb beruházás. A faluban a nagy esőzések idején és hóolvadáskor szinte minden évben árvizekkel kellett számolni. A legnagyobb katasztrófa 2010-ben történt, akkor 183 ingatlan került víz alá, amiből 17 ház össze is dőlt. Hajszálon múlt, hogy a tragédia nem követelt emberéletet. A 600 ezer köbméteres zöldtározó 2013-ban épült, 250 millió forintból.

– Ezzel elhárult az árvízveszély a településen?

– Az építmény azóta nemcsak az ecsegi ingatlanokat, hanem a környező falvakat is védi a hirtelen lezúduló csapadéktól. Nekem továbbra is szívügyem a tározó fejlesztése, szeretném, ha kétmillió köbméteresre kibővítve ivóvízbázisként működhetne. Ekkora volumenű beruházás azonban már túlmutat a falu költségvetésén, így az a cél, hogy a megyei fejlesztési elképzelések között szerepeljen az árvíztározó további kezelése. Véleményem szerint az ivóvíz nagy kincs lesz a jövőben, így hamarosan napirendre kerülhet az ivóvíztározó kialakítása.

– A tározón kívül is számtalan jelentős beruházás megvalósult az elmúlt időszakban Ecsegen.

– A Magyar Falu Programnak és a Területi- és Településfejlesztési Operatív Programnak köszönhetően az utóbbi öt évben közel másfél-kétmilliárd forintnyi fejlesztést tudtunk megvalósítani. Az önkormányzat összes intézménye megújult, az épületeket az energiahatékonyság miatt napelemmel szereltük fel, mindegyik hőszigetelt, korszerű nyílászárókkal és fűtési rendszerrel vannak ellátva. Tavaszra elkészül a szennyvízcsatorna-hálózat kiépítése is, így valamennyi infrastrukturális beruházás megvalósul a faluban.

– Az ön előtt álló időszakban milyen feladatok várnak megoldásra?

– A jövőben olyan fejlesztéseket kell megvalósítani, ami munkahelyeket teremt a településen. Ez mindennek az alapja. Ugyanis, ha a lakók helyben tudnak boldogulni, akkor nem költöznek el a faluból, a megyéből. Jelenleg az itt élők nagy része ingázik a község és a munkahelye között. Ecsegen egy pékség, egy fatelep és egy mezőgazdasági vállalkozás biztosít megélhetést néhány helyi munkavállalónak. Azonban jelenleg az önkormányzat a legnagyobb foglalkoztató. Ezen kellene változtatni, azonban ezt a problémát nem helyi, hanem megyei szinten kell megoldani.

– Ebben a ciklusban eléri a nyugdíjkorhatárt, a következő választáson is ringbe száll?

– Nem indulok a következő önkormányzati választáson polgármesterjelöltként. Az előttem álló időben szeretném megtalálni az utódomat, akire nyugodt szívvel rábízhatom a falu vezetését. Szeretném átadni neki mindazokat az információkat, amelyekkel sikeresen képviselheti a település és az itt élők érdekeit.

– Pihenést tervez a nyugdíjas éveiben?

– Nem akarok még hátra dőlni. Szeretném műszaki téren kamatoztatni a tudásomat. Egy vállalkozás indítását tervezem, amiben a szervezőmérnöki végzettségemet használhatom.

A sportegyesület elnökeként fontos helyet foglal el életében a mozgás

– A sport közel áll hozzám, szívesen rúgom a labdát a helyi focicsapatban. Van egy tornacsarnok a településen, ami 1995-ben épült. Itt hetente egyszer találkozunk, és jó hangulatú meccseket játszunk. Sajnos a koronavírus miatt ezek a találkozók most szünetelnek – fogalmazott Moravcsik Ferenc, aki azt is elmondta: – Az ecsegi focicsapat a járási bajnokságban, a középmezőnyben szerepel. Főként helyi fiatalok alkotják az egyesületet. Véleményem szerint a csapatsportnak nagyon jó közösségformáló ereje van. A mérkőzések kiváló találkozási pontot biztosítanak a helyieknek, minden meccsre közel százan látogatnak el. A szurkolás mellett jókat beszélgetnek a lakók, akiket meg is vendégelünk a játékidő végén.

A polgármester arról is beszámolt, hogy a közelmúltban húszmillió forintos pályázati támogatást nyert el a település önkormányzata. A megítélt összegből a sportöltözőt és a focipályát újítják majd meg hamarosan. A beruházás tavasszal készülhet el.