Aradi vértanú leszármazottjai a salgótarjáni Szarvas család tagjai

– Milyen családi kapcsolat fűzi Knézich Károlyhoz? Mit tud az aradi vértanú származásáról?

– Leánykori nevem Rapcsák Zsuzsanna, és Knézich Károly ükunokája vagyok. Az ükapám Nagygordonyán született 1808 szeptemberének első napjaiban. A falu ma Horvátországban található, Veliki Grđevac a neve. Keresztlevelét szeptember 6-án állították ki, ekkor keresztelték meg, viszont a pontos születési dátumát nem tudjuk. Édesapja Knézich Fülöp katona őrnagy, édesanyja a magyar származású Benkő Borbála. Hárman voltak testvérek, a középső volt Károly. Egyik testvére már korábban elhunyt. Édesanyja nagyon vallásos volt, amit az ifjú is megőrzött.

– Knézich édesapja, Fülöp a császári erőknél volt határőr tiszt. Egyértelmű volt, hogy az ifjú Knézich is a katonai pályát választja?

– Igen. Édesapja egy határszéli ezrednél szolgált. A fiúk, Károly és testvére, János már 7-8 éves korukban katonai kollégiumba kerültek. Károly a felsőfokú tanulmányait Grazban végezte a császári sereg égisze alatt, majd a magyarországi szolgálatot választotta. Egerbe került, ahol megismerkedett Kapitány Ignác lányával, Katalinnal. A hölgy családja borgazdaságában dolgozott. 1844-ben házasodtak össze az Egri főszékesegyházban, és két leánygyermekük született: Olga és Irén. A mi családunk az utóbbi ágához tartozik, ő volt a fiatalabb. Gyermekkorukban félárvává váltak, sőt nem sokkal később árvává.

– Meséljen egy kicsit a magyar történelem egyik legnagyobb időszakáról. Milyen szerepet játszott ükapja az 1848/49-es magyar függetlenségi harcokban?

– Knézich elég alacsony termetűnek számított, de annál többet tett. Damjanich Jánossal nagy eredményeket ért el a tavaszi hadjárat során Szolnok közelében. Damjanichról köztudott, hogy nagyon magas volt. Annyira tisztelte Knézich erényeit, hogy megtisztelően „meghajolt nagysága előtt”. Tehát Knézich alacsony, magabiztos ember volt, viszont szerénységéből adódóan soha nem beszélt hangosan. Beosztottjai rögtön odafigyeltek, ha ő szót kért. Fiatal korától kezdve elhivatott katonaként szolgált.

– Tudomása van bármilyen részletről a kivégzéssel kapcsolatban, hogy Knézich hogyan élhette meg az ítéletet, majd a kivégzés pillanatait?

– Napokkal a kivégzés előtt a feleségek meglátogathatták férjeiket. Ekkor Károly két érdemrendet átadott Katalinnak. Ezek a mai napig megvannak. A feleség visszatért Egerbe és nem gondolta, hogy kivégzés vár a férjére, bár ahogy mostanság mondják: „lógott a levegőben”. Felajánlották nekik, hogy ha bevallják és elismerik a történteket, akkor megúszhatják, de ők nem kértek kegyelmet, és ez fantasztikus dolog… Mind a tizenhárom aradi vértanú utolsó mondata ránk maradt. Knézich Károly utolsó csendes szavai ezek voltak: „Milyen különös, hogy Haynau bíró is keresztény, és én is az vagyok. Csak az ördög keverhette így össze a kártyákat.” Több vértanú kiabált vagy zavarodottan beszélt, Knézich ezzel szemben búcsúlevelet írt feleségének és végig nyugodt maradt. Az elmondások szerint az utolsó pillanatait imádkozással töltötte. Neki szomorú sors jutott, mert végig kellett néznie négy fejbelövéses kivégzést és három akasztást, mivel ő volt a nyolcadik a sorban. Ezzel kapcsolatban is vannak családi anekdoták. Mikor lökdösték a bitófa felé, leesett a szemüvege, és amikor fel akarta venni, szóltak neki, hogy arra már nem lesz szüksége. Egy másik történet a kardjával kapcsolatos. A kivégzés előtt le kellett rakniuk, ő viszont erre nem volt hajlandó. Mivel Damjanichot eltört lába miatt szekérrel vitték a kivégzőhelyre, Knézich a kardját a kocsi lába elé dobta, hogy ne épen kerüljön a császáriakhoz.

– Knézich felesége, Kapitány Katalin hogyan élte meg férje elvesztését? Mi történt Olgával és Irénnel szüleik elvesztése után?

– A tragédia után Katalin teljesen kiborult és az idegrendszere is összeomlott. Röviddel férje elvesztése után hunyt el szintén 1949-ben. Az egri érsek vállalta a gyermekek felnevelését. Érdekes történet ezzel kapcsolatban, hogy Knézich Károly és János testvére kénytelenek lettek volna egymás ellen harcolni, mivel utóbbi a császári erőknél szolgált. Görgey Artúr tábornok, tudva a családi kapcsolatot, máshová osztotta be Károlyt, így a testvéreknek nem kellett összeütközniük Budánál. A szabadságharc leverése után azonban Knézich János nem vállalta fel testvére két leányát, mivel akkoriban ez rendkívül előnytelen lett volna számára. Így kerültek a gyermekek az egri érsek gondozásába, aki az Egri Angol Kisasszonyok Gimnáziumba járatta Irént és Olgát. Miután elvégezték az iskolát, úgy tudjuk, hogy a lányok Poroszlóra kerültek egy nemesi családhoz. Mivel több kastély is volt ezen a településen, így a konkrét hely még kutatás alatt áll. A módos családnál nagy élet volt, itt ismerkedtek meg későbbi férjeikkel, akik szintén egy testvérpár voltak. Gröber József vette feleségül Olgát, míg Gröber Sándor az én dédanyukámat, Irént. A két házaspár Egerbe került, majd Olgáék Miskolcra költöztek. A dédapám, Sándor vasboltot üzemeltetett, majd szőlész-borász lett. Egerben az egyik temető az ő nevét viseli, mivel a kezdeményezésére alakították ki. Ma már az is nagyon érdekes, hogy Olgának 13, míg Irénnek 9 gyermeke született. Innen ered a népes mai család, ami él és virul.

– Mekkora most a Knézich-leszármazottak létszáma?

– A nagyvilágban 151 leszármazott él, Amerikában, Kanadában, Új-Zélandon és Svédországban. Magyarországon pedig Budapesten, Ózdon, Debrecenben, Egerben, Salgótarjánban, Székesfehérvárott, Hatvanban, Győrben, Szolnokon, Nagykanizsán és Kaposvárott laknak Knézich-leszármazottak. Először Szinyei Béla – aki Knézich Olga dédunokája – kezdte a családot összehívni. Idén májusban lett volna a tizenegyedik alkalom, hogy a leszármazottak találkoznak egymással. Először Szolnokon volt az összejövetel, ahol korhű jelmezekbe öltözött hagyományőrzők társaságában emlékeztünk Knézich Károlyra és a tavaszi hadjáratra. Az összejöveteleknek minden évben van egy tematikája. Egyik évben egy kis könyvet jelentettünk meg, máskor pedig könyvjelzőt és kitűzőt készítettünk. Amikor találkozunk, mindig hallunk egy újabb történetet a családról, mivel mindenki kutat egy kicsit e témában. A legidősebb leszármazott Rapcsák József bátyám a 86 évével. A család folyamatosan gyarapszik, így egy-egy újszülött fényképét mindig elkérjük a családi tablóra.

– Maradt bármi ereklye a család kezében, ami Knézich Károlytól származik?

– Olga dédunokája, Szinyei Béla sok anyagot gyűjtött Knézichről. Kis múzeumot létesített Szolnok mellett, Tószegen. A Katalin által megmentett két érdemrend közül az egyik megtekinthető itt. Emellett számos zászló, újságcikk, valamint Knézich Károly eredeti anyakönyvi kivonata is látható a múzeumban. Büszkék vagyunk rá, hogy a gyulai várban a már korábban említett kardot is meg lehet tekinteni.

– Jókai Mór tényleg a Kné­zi­chekről mintázta a Baradlay fivéreket?

– Dátumszerűen lehet, hogy minden stimmel, a három fiú is. Persze nem mernénk rá mérget venni. Sokat olvastunk erről, többek komoly meggyőződéssel írtak az azonosságokról, mások viszont teljesen más családot említenek a Baradlay fivérek megtestesítőjeként. Mi úgy képzeljük, hogy a Knézich fivérekről mintázta Jókai regénye hőseit.

– A Knézich család jelentős bor- és szőlőtermesztéséről is hallottunk…

– Irénnek, ahogy említettem, kilenc gyermeke született, sajnos volt, aki korán elhunyt. A testvérek közül ismertem a nagymamámat, valamint két fivérét, Gröber Jenőt, aki borász volt, valamint Ivánt, aki almával foglalkozott. Irén fiúgyermekeit az ősökhöz való kapcsolat miatt érdekelte a katonáskodás, de azt mesélték nagylelkűségükről, hogy a fegyvert még véletlenül se sütötték volna el. Tehát emlékszem Gröber Jenő bácsinál voltam hatévesen, és mindig a jobbján ültem az étkezéseknél. Neki mindene volt a borászkodás. A filoxéria után szinte teljesen nulláról kellett kezdenie a borgazdálkodást, és új eszközök és eljárások kutatásába fogott. Feltalált egy új járókapát, átalakította az öntözés módját és a szőlőfajtákkal is kísérletezett. Ez olyan jól sikerült, hogy megszületett az Egri bikavér. Emlékszem, gyerekként ott szaladgáltunk a hordók mellett. A világháború után ebből a cégből lett az közismert Egervin vállalat. Pár évvel ezelőtt ültettek egy fát megemlékezésül az egri borlovagok, azóta minden évben viszünk oda mécsest. Jólesett, hogy az egyik alkalommal kérdezték, hogy ki ismerte Gröber Jenőt, és én voltam az egyetlen.

Közösen emlékeznek a neves ősre

– Szeretnénk átadni a Knézi­chek emlékét – mondta Szarvas Józsefné. – Emléklapot adunk minden születő gyermeknek. Salgótarjánban minden évben van megemlékezés október 6-án. Nagygordonyán, Knézich Károly szülőhelyén pár évvel ezelőtt szobrot avattak, több leszármazott is részt vett az ünnepségen. Veresegyházán a Széchenyi-dombon minden évben szobrot állítanak egy aradi vértanúnak. Idén Knézich szobrát adták át. A rendező meglepődött, hogy 15 egyenes ági leszármazott vett részt az avatáson. Az ő személyisége olyan összetartó erő, ami biztos támaszt nyújt életünkben. Arra törekszünk, hogy megtartsuk a tiszteletet, és nagycsaládként éljünk.