Ötven éve hűséggel szolgálja az Urat a karancssági lelkipásztor

Olyannyira, hogy pappá szentelésé­nek és első szentmiséjének 50. évfordulója alkalmából ünnepi szertartást is celebrált abban a templomban, ahol 30 éven keresztül teljesített lelkipásztori szolgálatot.

A szentmise elején Kapás Attila helyi plébános megkülönböztetett szeretettel köszöntötte a jubiláló atyát.

– Az jutott eszembe, hogy Gruber Géza plébános harminc esztendőn keresztül nézte a főoltár felett elhelyezett képet. Ezen azt látni, hogy Szent István felajánlja az országot és a koronát Máriának. De ki az ország? – tette fel a kérdést Kapás Attila.

Erre gyorsan meg is adta a választ: az ország nem más, mint maguk a benne élő hívek. A plébános úgy véli, ha egy pap ránéz a fentiekben említett képre, akkor először önmagát, majd azokat az embereket ajánlja fel a Szűzanyának, akik rá vannak bízva. Gruber Géza atya harminc éven keresztül teljesített szolgálatot a helyi és a szalmatercsi templomban.

Ságújfaluban tizenöt, Pilinyben pedig nyolc évet töltött papként, rövid időn keresztül ugyan, de az etesi és a sóshartyáni híveket is terelgethette az Istenhez vezető úton.

A megható szavak után a jubiláló plébánost egy alkalomhoz illő verssel üdvözölték a helyi fiatalok. Mindezek után Juhász László, a helyi egyházközség elnöke megköszönte az atyának, hogy együtt ünnepel a jelenlévőkkel.

– Hálásak vagyunk, hogy az 50 évből a helyi egyházközségben és Szalmatercsen is jelentős 30 esztendőt töltött el – mondta Juhász László.

Ezek után Gréczi-Zsoldos Miklós, a település egykori polgármestere könnyeivel küszködve üdvözölte a plébánost. Beszédében kifejtette, hogy közel három évtizeden keresztül szolgálták együtt – az atya a parókián, ő pedig a községházán – a karancsságiakat megértésben, megbecsülésben és szeretetben.

Ezt követően Szentes Dezső, Szalmatercs jelenlegi polgármestere is felidézte az esperesplébánoshoz fűződő gyermekkori élményeit.

Végezetül pedig Gácsi Mihályné, a szalmatercsi egyházközség elnöke köszönte meg a Jóistennek, hogy erőt, egészséget adott az atyának ahhoz, hogy ismét a helyiek között lehet, velük ünnepelhet.

Ezután Gruber Géza könnyek között köszönte meg a megható szavakat.

– Az elmúlt évek alatt rengeteget gondoltam rátok, és az élet ismét összehozott bennünket. Adja az Úr, hogy a családjaitok körében mindannyian sokat élvezzétek a Jóisten áldását, kegyelmét. Voltak az életemnek olyan napjai, amikor egy lyukas garast nem adtam volna azért, hogy még egyszer viszont láthatjuk egymást, ami most megtörtént – mondta a jubiláló ­esperesplébános.

Hozzátette: amikor még a községben szolgált, kapott egy képet a helyi templomról, amit azóta is a szobája falán őriz, és ezzel gondol vissza az itteni hívőkre.

Gruber Géza prédikációjában egy-két fontos pillanatot szintén felelevenített az akkoriban hozzá tartozó falvak életéből.

– Mi történt az alatt a harminc év alatt, amit itt töltöttem? Már ha csak végigsorolom, akkor is sok. Miséztem, kereszteltem, hitoktatást végeztem, eskettem és temettem. Emellett esperes is voltam, és bizony mint a szécsényi kerület vezetője, a hozzám tartozó községeket is bekapcsoltam a Váci egyházmegye életébe – elevenítette fel Gruber Géza.

Karancsságért elismerő címmel méltatták három évtizedes munkáját

A szentmise elején Oláh Nándorné Karancsság polgármestere is köszöntötte a jubiláló plébánost.

– Induljunk most el közösen egy rövid időutazásra, hálát adva az elmúlt ötven évért. 1973. december 22-én egy fiatal pap szállt le a Budapest felől érkező autóbuszról. Bőröndöt tartott a kezében, tekintetét a helyi templomra szegezte. Hamarosan meg is találta a plébániát, ahová még aznap megérkezett az iskola­társ, a jó barát, Deák Mihály atya, aki örömmel közölte a karancsságiakkal: no asszonyok, a kis Jézus meghozta az új papjukat. Több mint három évtized múlva kis falunkban, 2004. augusztus első napján megszólalt a Szent István-templom harangja. Akkor, amikor ön elhagyta a karancssági plébániát. Az elmúlt évek bebizonyították, hogy az Úrnak szüksége van az ő papjára, aki ünnepet ül most közöttünk és velünk. Isten kegyelme vezesse az úton élete minden napján! A helyi képviselő-testület nevében fogadja szeretettel a Karancsságért elismerő címet és szerény ajándékunkat! – mondta Oláh Nándorné.