Idén is megrendezhették az élményközpontú múzeumi gyermektáborokat Tarjánban

Ennek nemcsak az intézmény munkatársai örültek, hanem további szereplők is. Jelesül a résztvevők, akik ilyenkor közösségben, élményekben gazdagodva tölthetik jócskán megnövekedett szabadidejüket, és persze a szülők, nagyszülők is, akik egy munkahétre biztonságban, sőt az ismeretgyarapítás szempontjából kifejezetten jó helyen tudhatják gyermekeiket, unokáikat. Az elmúlt években rendeztek például színjátszó, kézműves-, régészeti táborokat.

Mint Fürth Vera, a múzeum kulturális menedzsere a Nool.hu-nak elmondta: ezen a nyáron úgymond általános témaként a múzeum munkájának különböző területeivel ismerkedhettek, illetve ismerkedhetnek meg a táborozók.

Két héttel ezelőtt az óvodások tették ezt, akik életkoruknak megfelelően nyertek betekintést az intézmény életébe, de egy kirándulás keretében ellátogattak Eresztvénybe is. Az e héten zajló táborok lakói – alsó és felső tagozatos általános iskolások – naponta váltogatják a múzeumépület termeit, és azokról kapnak tájékoztatást. Így fog történni majd az augusztus elejére szervezett tábor esetében is.

A minap látogatásunkkor éppen abban a galériában tartózkodott a tízfős – többségében a Salgótarjáni Általános Iskola és Kollégium (SÁIK) székhelyintézménye – köznyelven Gagarin – illetve, a Kodály iskola tanulóiból verbuválódott csoport, ahol a múzeumlátogatók általában a gazdag Mihályfi-gyűjteményből válogatott kiállításokat tekinthetik meg. Gyorsan kiderült, hogy a múzeum egyéb részlegeiben is voltak már foglalkozások, ezt abból is láthattuk, hogy Bayer Júliának, a Gagarin ősztől hatodikos tanulójának az tetszett legjobban, hogy meg kellett találniuk a különböző termekben elhelyezett lámafigurákat. A legmélyebb benyomást azonban szinte minden megkérdezettre – köztük a szintén gagarinos Régi Petrára, vagy a kodályos Csábi Eszterre – az a túra tette, amely a Bükki Nemzeti Park kezelésében lévő, 2013-ban kialakított történelmi múltú színhelyre, a Baglyas-kő Vár Természetvédelmi Látogatóközpont területére vezetett.

Az intézményben tájékoztatást kaptak a Kacsics nemzetség által bő hétszáz évvel ezelőtt építtetett vár históriájáról, a jelenlegi kiállításokról, a természeti látnivalókról. A legnagyobb élményt értelemszerűen az a lehetőség jelentette számukra, hogy megismerkedhettek a közelmúltban végzett régészeti feltárások eredményeivel, sőt ők maguk is áshattak és találtak számukra kincseket jelentő leleteket: ki tudja pontosan hány éves kerámiatöredékeket vagy éppen csontmaradványokat.

Kivétel nélkül valamennyi táborlakó úgy nyilatkozott, hogy nagyon jól érzi magát, és ez kiváltképpen az egyébként Kecskeméten lakó és tanuló Kajtor Léna esetében figyelemre érdemes vélemény, hiszen – nagyszüleinél nyaralva – egy számára eleinte teljesen ismeretlen közegben fogalmazhatott hasonlóképpen.