2020.06.10. 07:00
Jóakarat juttathatja árvaságra a gidákat
Nyár elején a szarvasfélék általában közvetlenül az ellés után vannak. Ilyenkor a szokásosnál is jobban kell ügyelnünk a nyugalmukra. Ezekben a hetekben természetjárás közben, de akár a települések környékén sétálva is találkozhatunk őzgidákkal és szarvasborjakkal.
Háznál nevelt őzgida Galgagután, sok évvel ezelőtt. Ez az állat valóban elárvult
Forrás: MTI
Fotó: H. Szabó Sándor
A szakemberek minden évben felhívják a figyelmet arra, hogy ezek a kis állatok a látszat ellenére nem árvák, sem megsimogatni, sem összeszedni nem szabad őket, mert ezzel könnyen a pusztulásukat okozhatjuk.
– Az őzek és a gímszarvasok májusban és június elején, a dámszarvasok május végén és júniusban ellenek – nyilatkozta a Nool.hu-nak Cseri Tibor, a Hollókő Vadásztársaság vadászmestere. – Az őzeknél gyakori az ikerellés, míg a gím- és dámszarvasoknál ez viszonylag ritka. A kicsinyek életük első napjaiban még gyengék, ezért nem tudják követni anyjukat, így amíg az távol van – mert épp veszélyt észlel vagy táplálkozik –, hátrahagyja őket a sűrűben és a magas fűben. Az anyák naponta többször is visszatérnek, hogy megetessék gidáikat és borjaikat.
A szakember kifejtette: a füves legelőkön és a lucernatáblákon legtöbbször őzgidákat találhatunk.
Az őz kisebb területen mozog, mint a szarvas, ikerellés esetében pedig egyáltalán nem biztos, hogy a gidák egymás mellett vannak, amire akkor is gondolnunk kell, ha csak egy kisállatot látunk.
– Az őzgidák és a szarvasborjak ösztönösen igyekeznek elbújni, beleolvadni környezetükbe, így meglapulnak és mozdulatlanná válnak, amikor ember közeledtét érzékelik. Ez azonban nem azt jelenti, hogy árvák vagy betegek lennének. Ha ilyen kisállattal találkozik valaki, semmi esetre sem szabad megfogni, sem megsimogatni, mert az anyjuk megérzi rajtuk az emberszagot és a sorsára fogja hagyni őket. Ennek következtében a pár napos állat éhen fog pusztulni vagy ragadozók martalékává válik.
Cseri Tibor kifejtette: a legjobb, amit tehetünk ilyenkor, hogyha azon a nyomon, amin odamentünk a gidához vagy a borjúhoz, visszahátrálunk és nagy ívben kikerüljük még a környékét is. Így a szülő később nyugodtan visszatérhet majd kicsinyéhez.
A vadászmester hangsúlyozta azt is, hogy a vadállat sosem lesz házi kedvenc, helye a vadonban van.
Póráz nélkül soha ne vigyük a kutyát a szabadba!
Nagyon fontos, hogy ezekben a hetekben a kutyasétáltatók is fokozottan ügyeljenek kedvenceikre. A póráz nélkül, szabadon kóborló ebek ugyanis megkergethetik a vemhes őzsutát vagy szarvastehenet, ami vetéléshez és az állat pusztulásához is vezethet. Ha a kutya kiszimatolja a kisállatot, nem is kell bántania ahhoz, hogy megpecsételje a sorsát. Amennyiben valaki egyértelműen sérült állatot talál, vagy olyan helyen botlik gidába, borjúba, ahol az feltételezhetően veszélynek van kitéve, akkor az adott területen vadászatra jogosult szervezetet, vadásztársaságot, vállalkozást vagy erdészetet kell értesíteni. Az illetékes vadásztársaság tagja tudni fogja, hogyan kell szakszerűen gondoskodni az állatról. Mindezek mellett megjegyzendő, hogy a vad, amíg él, az állam tulajdona, ha valaki hazavisz egy gidát vagy borjút, az a büntető törvénykönyv szerint lopást követ el.