Nógrád megyében is csökkent a fehérgólya-állomány

Az 1940-es években a mai Magyarország területén 15-16 ezer pár fehér gólya költött. A második világháború utánra ez a szám a felére csökkent, majd az 1960-as évek végéig folytatódó visszaesés után több évtizedre 5 ezer pár körül stabilizálódott.

Az időjárás hatásai miatt 4800-5500 pár között ingadozó létszám az ezredforduló után viszont újabb csökkenésbe kezdett, és a legújabb adatok alapján jelenleg mintegy 4 ezer pár gólyánk van. A csökkenés főként a Dunántúlon jellemző, ahol az elmúlt húsz évben sokfelé megfeleződött a párok száma – derül ki a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) közleményéből.

Az MME Monitoring Központ koordinálásával az egyesület munkatársai és önkéntesei a nemzetipark-igazgatóságok őrszolgálatával együttműködve 7376 fészkelőhelyet ellenőriztek a tavalyi évben.

Az összesítés szerint 2952 fiókát nevelő és 588 valamilyen ok miatt sikertelen gólyapár került elő Magyarországon.

A 82 pár nélküli madár és az 1396 lakatlan fészek mellett 2358 olyan fészektartót is számba vettek a szakemberek, amit valamikor a fehér gólyák számára helyeztek ki a villanyoszlopokra, de már nincs rajtuk fészekanyag.

Nógrád megyén belül a legtöbb költőpár a Szécsényi járásban található, itt 6-9 költőpár jut 100 négyzetkilométerre.

Ugyanekkora területenként átlagban 3-6 költőpárt jegyeztek fel a Balassagyarmati járásban, míg a megye további négy járásában háromnál kevesebbet.

A legtöbb nógrádi gólya az Ipoly-völgye mentén és az azt környező dombságok közeli területein érzi jól magát.

A 2019-es számok alapján a párok többsége – 38 százaléka – három fiókát nevelt tavaly, bár 65 fészekben öt fióka is nevelkedett. Egy fészekből átlagosan 2,3 fióka, vagyis összesen 8500-9000 kis gólya repült ki a fészkekből.

Sajnos ezekből több tucatnyi már az első napokban áramütés áldozatául esett, és az időjárás szeszélyei, a táplálékhiány is tovább fogják tizedelni az állományt, mire 3-5 éves korukban visszatérnek – többnyire szülőhelyük néhány tíz kilométeres körzetében – fészket foglalni. A nógrádi gólyapárok átlagosan 2,17 fiókát neveltek tavaly.

Az MME adatai szerint 1999-hez viszonyítva 2019-re a hat nógrádi járás közül négyben nem következett be változás a fészkelő fehérgólya-párok számában. Stabil a fészkelő madarak száma a Rétsági, a Balassagyarmati, a Szécsényi és a Bátonyterenyei járásban.

A szakemberek húszéves időtávlaton mérsékelt csökkentést tapasztaltak a salgótarjáni, jelentős csökkentést pedig a Pásztói járás településein.

Kényszerből költözik a fészekrakó

A madaraknak is vannak életszükségleteik; a gólyáknál ez a fészekrakó- és a táplálkozóhelyet jelenti. Ezek a szárnyasok eredetileg nagy fákon költhettek, onnan költöztek át a zsúp- és nádtetős épületeinkre, valamint a kazlakra. Ezek eltűnésével tulajdonképpen kényszerből költöztek át a villanyoszlopokra – ez a váltás is állománycsökkenéssel járt a 20. század közepén. A táplálkozóhelyek kiterjedése és minősége is csökken, és a felsorolásból nem maradhat ki a telelőhelyek klímaváltozás okozta átalakulása sem.