Olvasóinknak is adnak ötleteket a neves nógrádi tojáspatkolók

Mindössze hat tojáspatkoló művész dolgozik az országban. Egyikük a vanyarci Hodnik Boglárka, aki családjával hosszú évek óta készíti a különleges alkotásokat, többféle tojás felhasználásával.

– Pulyka-, gyöngytyúk-, japántyúk- és persze sima tyúktojást is patkolunk, de volt már arra is példa, hogy emutojást használtam. A libatojás azért is jó, mert vastagabb a héja. Természetesen előfordul, hogy valakinek összetörik a féltve őrzött patkolt tojása. Akkor általában elhozzák restaurálásra, de erre sokat kell várni, hiszen nem biztos, hogy találunk ugyanolyan tojást – mondta portálunknak a művész, aki elárulta a patkolás technikáját is.

Mint mondta, elsőként ki kell fújni a tojás belső részét. Ezután várni kell pár hetet vagy akár egy hónapot is, hogy szikkadjon. Ezt követi a fémmunka. A patkók saját fejlesztésű ötvözetből készülnek, az olvasztást követően ki kell kalapálni. A fémek vastagsága attól függ, hogy mit készítenek belőle, például patkót-e, vagy szöget.

– Előre megtervezzük, hogy mit szeretnénk. Egy kaptafán, ami lehet márvány vagy akár fatojás is, kipróbáljuk a fémet, ráigazítjuk és megnézzük, hogy mit kell még alakítani rajta. Amikor teljesen jó, akkor tesszük rá a tojáshéjra – osztotta meg portálunkkal a tojáspatkoló művész.

Hodnik Boglárka kiemelte, hogy mindenre van saját praktikájuk. Folyamatosan képzik önmagukat, hiszen minden apró fogásért meg kell dolgozni. Ez nevezhető egyfajta koncentrációs és meditációs gyakorlatnak is.

A művész arra is kitért, hogy a népművészetben eredendően semmi sem készült öncélúan, pusztán azért, mert szép.

– Minél ősibb egy hagyomány, ez annál inkább igaz. Az évszázadok alatt elsikkadt a valódi lényege és a szakrális tartalma is a mi szakmánknak. Fontosnak tartjuk keresni a gyökereket, feleleveníteni azokat, kutatni a műfaj létrejöttének okait. A Kárpát-medencei, ritka források szerint mágikus és védelmező szerszámnak tekintették elődeink, a hozzá kapcsolódó tudással együtt – mondta Hodnik Boglárka. Hozzátette, hogy mindez a messzire nyúló magyar szellemi-kulturális örökség része. Végül azt is elárulta, hogy a családjával együtt készített alkotások hamarosan megtekinthetők lesznek a vanyarci alkotóházban is.

E különleges magyar díszítési mód idestova húsz éve már, hogy a mátranováki Eczet István szívét is örökre rabul ejtette. A nyugdíjas órásmester – akit világéletében a türelem, a precizitás és az alaposság jellemzett – egy véletlennek köszönhetően sajátította el a tojáspatkolás csínját-bínját.

– Órás végzettségemnek hála mindig is kedveltem az aprólékos és időigényes munkákat. Évekkel ezelőtt egy ismerősöm összetörte az ajándékba kapott patkolt tojását, és elpanaszolta nekem a hatalmas veszteséget. Szerencsére megőrizte az alkotást, így alapos tanulmányozás után rájöttem, hogyan is lehet a patkót szögekkel a tojásra felerősíteni. Azóta készítem hobbiból az egyedi mintájú tojásokat – mondta kérdésünkre Eczet István.

Az alkotó egyebek mellett hajóval, virágokkal, szívekkel, betűkkel, népi mintákkal, motorral és lepkékkel is díszítette már patkolt alkotásait. A különböző ünnepek és rendezvények is megihlették már a mester fantáziáját: egyebek mellett megformálta a mátranováki címert, ékesítette a tojást a Szent Koronával, de a bányászoknak, a Nemzeti Vágta helyi futamára és a Vargányafesztiválra is készült már munkáival.

Az alkotó általában tyúktojással dolgozik, de fürj-, kacsa-, liba- és emutojások is viselik kézimunkájának eredményét.

– A tyúktojás törik a legkönnyebben, már a kifújásnál látszik, hogy melyikkel érdemes tovább munkálkodni – mondta. – A kifújt tojásokat egy-két hétig száradni hagyjuk, ezután indulhatunk neki a patkolásnak!

Eczet István az aprócska patkókat és a mintákat saját kezűleg készíti műhelyében, különböző vastagságú és átmérőjű forrasztócinből.

A színes tojásokat zománcfestékkel fedi be, ugyanis ezen nem látszik meg az ecset nyoma. Nyolcórás munkaidővel és egyszerűbb mintákkal számolva három nap alatt patkolható meg egy átlagos tyúktojás.

A mátranováki kézműves rendszeresen bemutatkozik alkotásaival a falunapokon, míg húsvétkor rendszerint Kőbányán – ahová idén is készült volna – avatja be a közönséget e ritka mesterség fortélyaiba.

A kültéri eseményekre mindig magával viszi a saját maga készítette tojásházikóját – a „TojLak”-ot – is, amelyben tojás alakú cukrok lapulnak, a gyerekek örömére.

Az érdeklődők mindenhol rácsodálkoznak a patkolt tojásokra, sokan a helyszíneken – kisebb-nagyobb sikerrel – meg is próbálkoznak egy-egy patkó felhelyezésével. A türelem és a rendkívüli kézügyesség mindenesetre elengedhetetlen a tojáspatkoláshoz, hiszen a huncut tojások olykor még a profikat is megviccelik.