Fészeképítők fogtak össze a madarakért Salgótarjánban

Csókaodú és gólyafészek készítése volt az apropója annak a közösségi munkának, amit a Magyar Madártani Egyesület megyei helyi csoportja hirdetett meg. Még a szervezőket is meglepte, hogy mennyien érdeklődtek a kezdeményezés iránt. A Baglyaskő-Vár Természetvédelmi Látogatóközpont területén kisgyerekes családok és lelkes madárrajongók is kivették részüket a munkából.

– Bátonyterenyén él egy csókakolónia, aminek egyedei megfelelő odvas fa híján a társasházak kéményeiben fészkelnek. Ez társadalmi feszültséget szül, sok helyen már lerácsozták a kéményeket – fogalmazott Molnár Márton, a helyi szervezet titkára. – Így még kevesebb lehetőségük lesz a madaraknak a fészek készítésére. Ezt orvosolandó csókaodúkat helyezünk el a városban. Az egyesület fő célja egy odútelep létrehozása!

Mint mondta, a csóka védett faj, ezért különösen fontos, hogy fészkelőhelyet biztosítsanak számára. Napjaink erdőgazdálkodásában és a modern városokban már nem hagyják meg azokat az öreg, odvas fákat, amikben odúkat foglalhatnának a madarak.

A nemes célhoz bárki csatlakozhatott, aki szívén viseli a madarak sorsát. A közösségépítés mellett sokan kedvet kaphatnak így ahhoz is, hogy otthon különböző madarak megtelepedésére alkalmas odúkat készítsenek és helyezzenek ki. A látogatóközpontban több kisgyerekes család töltötte kellemesen és hasznosan a napsütéses délelőttöt azzal, hogy munkájukkal hozzájárultak a madártani egyesület célkitűzéséhez.

– A csókaodúk mellett gólyafészekalapok is készülnek – közölte Papp Ferenc, a helyi szervezet elnöke. – Egy fém tartószerkezetre kúszónövények indáiból összefont alapot helyezünk, ilyenekre cseréljük a hosszú csőrű madarak fészkeit. A fém tartószerkezet egy magasító, ami megvédi az állatokat az áramütéstől, és így persze az energiaszolgáltatásban sincs fennakadás... Emellett a régi, túlságosan nehéz fészkeket is felújítják, amikor szükséges. Volt már arra is példa, bár ez igen ritka, hogy két tonnát is nyomott egy évek óta épülő fészek! A gólyapárok minden évben – amennyiben egyikük sem pusztul el – ugyanazt a helyet foglalják el.

Nógrád megyében jelenleg mintegy száz gólyafészek található, ezek közül tavaly mintegy hetvenben volt költés. Az öreg párok március 15-től április elejéig érkeznek vissza Magyarországra, sietnek, hogy elfoglalhassák a fészkelőhelyüket. A fiatalok csak április második felében, május elején kezdik a költést.

– Az elkészített fészekalapokat még februárban a megye több településén helyezzük el. Más községek mellett Litkére, Pilinybe, Csécsére, Bánkra és Bátonyterenyére is jut belőle – fejtette ki Papp Ferenc. – Kisbágyonban, Ipolytarnócon, Taron, Mátranovákon és Szarvasgedén pedig felújítjuk a meglévő fészkeket.

A programot madárgyűrűzés is színesítette: a függönyhálóba akadt szárnyasokat kiszabadításuk után meg is simogathatták a gyerekek. A szakemberek pedig a kézre került madár ismertetését követően azok bal lábára fémpántot helyeztek, majd szabadon engedték őket.

Leolvasható az életút a gyűrűről

Ma már szinte minden gólyát meggyűrűznek. Ennek célja, hogy a vadon élő madarak sorszámozott lábgyűrűvel történő egyedi megjelölésével információkat gyűjtsenek életükről. Ennek fontos szerepe van a vonuláskutatásban. A gyűrűzött és visszafogott madarak adatai – a földrajzi koordináták, időpontok, körülmények és a madár állapota – segítik megfejteni az egyes madárfajok mozgásmintázatait. Emellett hozzájárulnak a költő-, vonuló- és telelőterületek feltérképezéséhez is. Minden madárfaj lábára megfelelő átmérőjű fémgyűrű kerül, amelyek anyaga általában alumínium, néha acél, az országkód és a gyűrű sorszáma olvasható rajta. A gyűrűzéshez vizsgát kell tenni, a mintegy 300 hazai specialista szinte kizárólag önkéntesként, szabadidejében vesz részt a munkában.