Olvasóink emlékei az 1973-as balassagyarmati túszdrámáról

Az 1973-as túszdráma beírta magát hazánk és Balassagyarmat történetébe. Január 7-én, a két Pintye-fiú, András, és öccse László ejtett foglyul lányokat a Geisler Eta Leány­kollégiumban. Külföldre akartak szökni, András még géppisztolyt is elcsent a határőr laktanyából, édesapja figyelmét kicselezve. Öt napig tartott, míg véget ért a dráma: január 12-én lőtték agyon mesterlövészek az idősebb Pintye-fiút. A hazánk első túdszrámáját felidéző cikkünk sokakban idézett fel emlékeket, Facebook-oldalunkon kommentekben számoltak be arról, mire és hogyan emlékeznek, hogyan őrzik azoknak a napoknak az emlékét.

Egyik kommentelőnk például arról írt, hogy rettegtek, nem járhattak iskolába sem. Azt is felidézte, hogy imádkoztak, hogy a lányok a kollégiumban ép bőrrel megússzák. Ezt erősítette meg Mária is: „pontosan így volt, az a hét borzalmas rettegés volt. Csak fal mellett lehetett menni dolgozni, a buszokat elterelték, még az akkori Szabad Európa rádióban is sűrű bejelentkezések voltak, bemondták a történteket, amit éppen hallani lehetett. Szomorú, de nagy dolog volt ez anno!”

A Szabad Európa Rádió kapcsán volt, aki helyesbítette Máriát, mondván, hogy az adó nem közvetíthette, hiszen nekik is csak félinformációik voltak. Aztán már Máriának is beugrott: csak sűrűn lehetett részleteket hallani a rádióban arról, mi is történik a kollégiumban.

Béla szerint a cikkben említett mesterlövész és az egyik túsz – Béla a volt osztálytársnője – egy faluból származtak, de egyébként csak névrokonok.

– A túsztárgyaló Dr. Samu István volt, akinek a lánya a fiatalabb Pintyével járt egy osztályba általánosban. Harmadikos gimnazista voltam a Balassiban és kollégista. Szinte az összes túszlányt ismertem. Köztük volt az osztálytársnőm, aki most Gödöllőn él. A lánykollégium igazgatónőjének férje volt akkor a városi rendőrkapitány – tette hozzá, azzal együtt, hogy úgy emlékszik, a rendőkarpitányt a dráma után leváltották.

Samu doktorról más is írt, nemes egyszerűséggel és tisztelettel nagy koponyának nevezve őt.

Azt, hogy az idő mennyire meg tudja változtatni az emlékeket, vagy hogy mi milyen fontosnak tűnik utólag, jól mutatja, hogy Ilona emlékei szerint hetekig tartott a huza-vona, mivel a túszejtőknek sem volt ebben gyakorlata és össze-vissza kértek dolgokat. Arra viszont pontosan emlékezett, hogy gépjárművet, repülőt követeltek, mert külföldre akartak kijutni! Ezekért engedték volna szabadon a lányokat.

Márta és Katalin úgy vélik, a balassagyarmati származású Hatala Csenge Hírzárlat című könyvét ajánlotta, melyben részletesen ír a túszdrámáról. Anikó Végh Antal Könyörtelenül című könyvét ajánlotta.

Többen megemlítették, hogy filmet is készítettek az eseményről, amely egyeseknek tetszett, de volt olyan, akik szerint a nyolcanas évek nagy tinisztárja, Berencsi Attila (Bery Ari) főszereplésével készült Túsztörténet helyenként nem felelt meg a valóságnak.

Olvasóink között akadt olyan is, akinek párja, ebből a témából írta a szakdolgozatát, és olyan is, akinek az életét úgy befolyásolták a Pintye-fiúk, hogy a túszdráma miatt nem engedték őket Gyarmatra a szülők, hogy itt tanuljanak.