2019.12.11. 13:45
Törődést és szeretetet is nyújt a rimóci gondozási központ
Fontos, hogy az idős, munkában megfáradt emberek érezzék a törődést. A rimóci Szent Miklós Gondozási Központban különböző formában segítik az idős embereket, nyugdíjasokat.
Kepal: Beszélgetnek a régi dolgokról, énekelnek, imádkoznak és munkálkodnak. Most a karácsonyfára készítenek díszeket
Fotó: A szerző felvétele
Fábián Katalin intézményvezető portálunknak elmondta, hogy 83 személy részére nyújtanak szociális étkeztetést. A házi segítségnyújtás nappali ellátását 30 olyan idős embernek biztosítják, akik nem, vagy nehezen tudják ellátni magukat, otthoni feladataikat, és a lakásukat nem tudják elhagyni. Számukra a négy főállású gondozónő, és egy szociális étkeztetésben is részt vevő személy négy órában végzi a gondozási munkát.
A házi gondozók személyében a jó szó, a szeretet is kopogtat a lakások ajtaján. A velük való találkozás, beszélgetés megerősíti az idős emberek lelkében az életkedvet. A gondozók vérnyomásmérést és egyéb kisebb egészségügyi ellátást is végeznek. Rendbe teszik a gondozottak személyes környezetét, bevásárolnak, intézik az orvosi ellátást.
Fábián Katalin elmondta, hogy korábban nappali ellátást is nyújtottak az intézményben, azonban ez az utóbbi időben megszűnt, mivel a tagok nyugdíjasklubot alakítottak. Ők havi egy alkalommal találkoznak a házban. Az önkormányzat kocsija összegyűjti őket, a klubfoglalkozás után pedig hazaszállítja.
– A falusi ember úgy van vele, hogy ameddig az egészségi állapota megengedi, mindig talál magának valami munkát. A rendszeres nappali ellátás talán ezért is nem működik, mert az idősek otthon tevékenykednek. Így vagyok ezzel én is. Annak idején, ha nem is minden nap, de részt vettem a nappali ellátásban. Bekapcsolódtam a közösség munkájába. Szükség van arra, hogy havonta legalább egyszer összejöjjünk, találkozzunk, beszélgessünk, erre a legjobb alkalom a nyugdíjasok klubja – vélekedett Árva Ferencné.
– Én is igénybe vettem a nappali ellátást. Persze mindig találok otthon valami ház körüli munkát. Úgy tudom, vannak olyanok is, akik azért maradtak el, mert az egészségi állapotuk nem tette lehetővé a találkozón való részvételt. Ők most igénybe veszik a házi segítségnyújtást. Mi havi rendszerességgel megjelenünk itt, jól érezzük magunkat – foglalta össze véleményét Virág Jánosné.
– Én is úgy vagyok, mint a rangidős Vincze Béláné, egyedül élek. Az itteniek jelentik számomra a közösséget. Olyanok vagyunk, mint a testvérek. Havonta ha összejövünk, beszélgetünk, énekelünk, közösen imádkozunk, dolgozunk. Most például a karácsonyfára készítünk díszeket – mondta Kormány néni.
Összetartozó közösség, akik gyermekkoruk óta jól ismerik egymást. Az összejövetelen a jó hangulat mellett felelevenítik az egykori munkával telt életüket, amely ma is meghatározza a mindennapjaikat. Szóba kerülnek a régi, dolgos hétköznapok, az aratás, a cséplés és a többi munka. Természetesen szívesen beszélnek az egykori szokásokról, a fiatalkori szórakozási lehetőségeikről.
Minden év decemberében, a hónap elején rangos kiállítást is rendeznek a Szent Miklós Gondozási Központban, a vendégséghez kapcsolódva. Az eseményt nem csak a klub tagjai, de a falu lakossága is örömmel látogatja. Az idei kiállítás témája templomuk védőszentjének, Szent Miklósnak az életéhez kapcsolódik. A megnyitót december 8-án 12 órakor tartják.
Erzsi néni a csoport rangidőse
A 87 éves Vincze Béláné Erzsi néni a legidősebb a csoportban. Vidám, jókedvű, gyakran dalra fakad, és a többiek is csatlakoznak hozzá. – Szívesen jövök ide, alaposan kibeszélgetjük magunkat, egy kicsit dolgozunk is. Otthon egyedül élek, a férjemet hat éve elveszítettem – mondta. Erzsi néni annak idején a nappali ellátást is igénybe vette. Ahogy mondta, a lába már nagyon gyenge, nehezen mozog, ezért köszönettel tartozik az önkormányzatnak, hogy az autójukkal beszállítja őt és a hozzá hasonló társait a klub foglalkozásaira.