Szent András-nap örömére táncoltak Rétságon

Ezúttal is megtelt szülőkkel és érdeklődőkkel a Városi Művelődési Központ és Könyvtár színházterme. Régen András-naptól karácsonyig nem tartottak zenés mulatságokat és lakodalmakat sem.

A rétsági kereplősök az év minden szakában bemutatják tudásukat a néptánc iránt érdeklődőknek, persze elsősorban a szeretteiknek. Kezdődik minden a farsang havában, amikor a díszes felvonulást követően a kiszebábot is elégetik a település parkolójában, aztán jönnek a tavaszi és nyári események, amiből a fiatalok különösen a Dunakanyarban tartandó közös táborozást várják előszeretettel, majd az őszi programokkal zárul az év november végén.

Az „Andrástánc” felvezetéseként közös énekes-táncos előadást láthattunk-hallhattunk. A „Kis-Küküllő partjáról” érkezett a népdal, amit ékes hangon zengtek a népviseletbe bújt fiatal lányok, majd a nyitány végeztével a fiúk csizmás dobbantása jelezte a meghajlást, amit vastaps követett a közönség részéről. Simon Katalin, a rétsági néptáncosok, egyben az egyesület vezetője szólt néhány szót a vendégekhez. Elmondta, erre az alkalomra kifejezetten székely népviseletet öltött, és nem csupán azért, mert Erdély gyönyörű tájáról származik, amihez máig ezer szállal kötődik. A ruhakölteményt még annak idején, az 1940-es években a nagymamája két kezével varrta, és azóta a család rendkívüli becsben tartja. Hozzátette, szeretné, ha az egyesület viseletgyűjteménye székely elemekkel bővülne, ehhez várják a támogatásokat, hiszen nem olcsó mulatság a beszerzése, ugyanakkor elengedhetetlen, ha a műsorok összeállításában szerepelnek például mezőségi táncok, akkor ahhoz méltó viseletben perdüljenek elő a fiatalok.

A rövid bevezetőt követően a együttes muzsikájára először a legkisebbek, az óvodáscsoport tagjai léptek fel egy kis körjátékkal, amibe bevonták a szülőket is, majd következtek sorra a különböző korosztályok, egészen a felnőttekig.