Évmilliók üzeneteit kutatja a salgótarjáni geológus

– Fiatalon is érdekelték a természeti csodák?

– Két fontos tényező irányított erre az útra. A szüleim is nagyon szerették a természetet, kiskoromban rengeteget kirándultunk. Rajtuk kívül a tanáraim is támogatták a törekvéseimet. Jelenleg három nagyon érdekes területen dolgozok. Részt veszek a Belügyminisztérium által koordinált Pince- és Partfalveszély-elhárítási Szakértői Bizottságban. Ha pince-, és partfalomlásból vagy földcsuszamlásból adódóan káresemény következik be önkormányzati területen, akkor helyszíni szemlén értékeljük annak veszélyességét. Ez alapján meg lehet ítélni a vis maior támogatást. Emellett elkészítjük az ország alábányászottsági térképét, valamint folyamatban van egy országos kitekintésű pincetérkép is. Az első egy terepmunka, járjuk a vidéket. A másik kettő kutatómunka.

– Geológus mérnöki hivatásában megtalálta a helyét?

– Szerencsésnek érzem magam, hogy már fiatalon azt csinálhattam, amit akartam, vagyis valóban szárnyalhattam, azóta is ezt teszem, ebben a családom is támogat, és ez elengedhetetlen, hogy harmonikusan történjenek az események.

– Mivel tölti a szabadidejét?

– A legfontosabb a családom, velük sokat járunk kirándulni, emellett a Novohrad-Nógrád Geopark magyar részének vagyok a kinevezett geológusa. Különböző témájú kirándulásokat is szoktam vezetni, próbálok nyitni, hogy ez ne Salgótarján-központú legyen, hanem egészen Vanyarcig legyenek ilyen túrák. Arról szeretek beszélni, amihez értek, de kutatásaim során sok témát érintettem már, így például a híres 1948-as vonatrablásról is sok érdekes információval rendelkezem.

– Tanulmányírói ténykedése is közismert.

– A Dornyay Béla Múzeum által meghirdetett Nagy Iván Honismereti Pályázatra több mint három évtizede adok be pályaművet. A bizottság is értékeli az erőfeszítéseimet, többségében díjazott vagyok, de a munkásságom inkább azért fontos, mert mindenképpen hírbe akarom hozni a nógrádi, illetve a geoparkhoz tartozó jelenségeket, helyeket. A pályamunkáimat sorra megpróbálom kiadatni, ezzel is elősegíteni azt, hogy minél szélesebb körben vigyék hírét a megyének.

– Most min dolgozik?

– Elkezdtem egy sorozatot írni, mivel mindig nagy szívfájdalmam volt, hogy Salgótarján nem fektet kellő hangsúlyt a várossá válásának egyik pillérére, a bazaltbányászatra. Az, hogy 1922-ben városi rangot kaptunk, hosszú folyamat volt, de a szénbányászat és az arra épülő ipar, kohászat, üveggyártás mellett kiemelkedő szerep jutott a „kőfaragásnak” is. Fejembe vettem, hogy az utóbbi történetét megírom, ennek három része már elkészült, jelenleg a Lauffer-féle kőbánya történetét dolgozom fel. Egyébként ahogy járom a terepet, lépten-nyomon szembesülök különféle csodákkal. A környékbeliek lehet, hogy ismerik a helyet, de vélhetően nem tudják, hogy a tudomány szempontjából ezek milyen fontosak valójában, mi a jelentőségük.

– Mik az érdekesebb felfedezései?

– Például az erdőkürti barlang. Az események megértéséhez tartozik, hogy a vasutas nagyapám egyszer nem vette a fáradságot, hogy megbizonyosodjon arról, hogy mi csillog az avarban, amit távolabbról észlelt. Később kiderült, hogy a híres, Hódmezővásárhely melletti Szikáncs-pusztai aranyleletet vétette el… Ahogy viccesen fogalmazni szoktam, az ő lustasága miatt szegénységben nőtt fel a családunk. Velem hasonló történt 2008-ban. Forrásokat mértem fel Erdőkürt környékén, és a térképen láttam, hogy három kőbánya is volt a közelben. Miután végeztem a munkámmal, elhatároztam, hogy felkeresem azokat is. Szörnyen meleg volt, és már fáradt is voltam, ráadásul az első két bányában nem volt semmi érdekes. Semmi kedvem nem volt már a harmadikhoz, de ekkor eszembe jutott nagyapám története, és végül arra jutottam, hogy nem hagyhatok ki semmit. Ahogy odaértem, óriási meglepetésemre egy barlangot találtam a bányában, ami andezitben elég ritka, Nógrádban nem találtak ilyet előtte. Először a páromnak meséltem el, hogy mekkora felfedezést tettem, majd megkértem Gaál Lajos felvidéki geológus barátomat, hogy hitelesítse a barlangot. Nem gondoltam volna, hogy a XXI. században ilyen még előfordulhat Magyarországon, hiszen alaposan feltártak már mindent!

– Más feltárás is köthető a nevéhez.

– A Felvidéken már többször is láttam falenyomat-barlangokat, és idővel a megyét járva is elkezdtem figyelni az ilyen típusú jelenségekre. Ezek kisebb üregek a földben, amelyek úgy keletkeztek, hogy a kidőlt fákat üledékek, vagy vulkáni anyagok fedték be egykor, majd a faanyag elkorhadt, így kúszható méretű lyukak maradtak a helyükön. Nógrádszakálnál találtam ilyeneket, amelyek mintegy 15 millió évesek. Ezeket szintén Gaál Lajos hitelesítette. Voltak még kisebb felfedezéseim is, amelyeknél az előzőekhez hasonlóan a felismerés, a rátalálás az igazi nagy élmény, ami egyfajta örömszerzés forrása. Ha ezeket közre tudom adni, az meg még nagyobb öröm, mert így felfigyelnek a környékünkre. Ezt az életcélomként is felfoghatjuk.

– Mik a tervei?

– Van még egy nagy vágyam, bár az elég nagy falat. Nógrád megye fürdőtörténetét is szeretném megírni. Ebben a témában is akkora meglepetések értek, ami sok embert érdekelhet. Jelenleg közel félszáz fürdőről gyűjtöttem adatokat, persze ezek már nem működnek, de vannak maradványaik. Speciális fürdők is voltak itt, olyanok például, amiket bányavízzel tápláltak, ilyen volt a salgóbányai, vagy a baglyasaljai strand. Volt, amit patakvíz táplált, de Pásztón van egy meleg vizű fürdőnk is.

– A gyermekei is örökölték ezt a szenvedélyt?

– Igen, büszke vagyok arra, hogy András fiam is követ, barlangászkodik, szeret hegyet mászni, Anna lányom pedig a művészet segítségével jeleníti meg a természetet. Örülök neki, hogy amit a szüleimtől kaptam, azt tovább tudtam adni a gyermekeimnek is!

Névjegy

Prakfalvi Péter 1957-ben született Salgótarjánban. Az Acélgyári Úti Általános Iskolában, majd a Bolyai János Gimnáziumban végezte alap- és középfokú tanulmányait, majd a Miskolci Egyetem jogelődjén bányageológusként végzett, ezután már 1981-ben a Magyar Bányászati és Földtani Szolgálatnál, illetve jogelődjénél kezdett dolgozni. A szolgálat székhelye 2011 februárjáig Salgótarjánban volt, azóta Budapestre ingázik. Fontosabb elismerései között tartja számon a Nógrád megyei Prima díjat, amit 2009-ben kapott meg. Emellett több szakmai elismerés, köztük a Magyarhoni Földtani Társulat által alapított Pro Geologia Apliccata birtokosa, 2015 óta. Ismeretterjesztő előadásokat is tart, több mint száz publikációja jelent már meg, dokumentumfilmek elkészítésében is közreműködött, ilyen például a Drexler Szilárd által rendezett Szerencse lent című alkotás.