Dózsás évtizedek

Bár jómagam a Bajcsyba jártam, mivel gyermekkoromtól aktívan sportoltam, szoros kapcsolatokat ápoltam a Dózsával, a dózsásokkal. Ráadásul a lakásunk ablakából épp a Dózsára láttam, és a lakótelepi játszótéren együtt focizott több suli azonos korosztálya. Így kötöttem máig tartó barátságot két dózsás pajtásommal, Ocsovai Zsolttal és Szádóczki Zsolttal. Ott szurkoltam a cimboráimnak 1989-ben a Loksi-pályán, amikor bejutottak az országos bajnokság középdöntőjébe. Még ma is tudom kívülről azt az összeállítást: Barna – Strézs, Homor, Kovács, Berecz – Naszály, Tresó, Schuchmann, Magyar – Vadkerti, Markó. Később, amikor már kézilabdaedző lettem, szintén fontossá vált az iskolához fűződő viszony.

Húszesztendős tevékenységem során rengeteg lány fordult meg nálunk, több dózsás nemzedékből kerültek hozzám a legjobbak, hogy a városi csapatainkban játszanak. Csak néhány nevet említek: Tillmann Tímea, Bánfalvi Nikolett, az Ambrus testvérek, Anna és Vera, Garamvölgyi Eszter, Hutyánszki Edina, Tományi Enikő. Nem egyszer felkértek, hogy segítsek be a Dózsának, és vigyem el egy-egy diákolimpiai fordulóra az iskolás társaságot.

Újságíróként ugyancsak szemem előtt volt a fennállásának most fél évszázados ünnepét ülő intézmény. Írtam az eseményeikről, az egy-egy igazgatóválasztást övező „galibákról” és ellentétekről, a sportsikerekről, a tanulók eredményeiről. Isten éltessen Dózsa iskola, további szép évszázadokat!