Csemeték tisztelegnek az 50 éves a balassagyarmati iskola előtt

Az iskola aulájában, az asztalokon már ott sorakoztak a mézeskalács házak.

Első pillantásra mind egyformának tűnt, de közelebbről szemlélve láthattuk azokat a kreatív megoldásokat és formákat, amelyet ügyes kézzel alkalmaztak gyermekek és segítőik, az ajtók, az ablakok, a homlokzatok vagy a tetőcserepezés kialakításánál. Szabó Csaba igazgató elmondta, az egyes osztályok által készített házakat egy faluvá állítják össze, amelyet bárki megtekinthet, aki eljön az intézménybe.

Időközben az udvar megtelt élettel. Szülők és diákok közösen ásták ki azt a tizenhat gödröt, amelybe elsőtől-nyolcadikig minden osztály fát ültetett.

A csemetéket, amelyek között akadt éger, szil, hárs is, egy debreceni székhelyű alapítvány közreműködésével szerezték be, sőt az egyik apuka, Erdélyi Gábor jóvoltából egy olajfával gazdagodott az iskola udvara.

Megkérdeztünk néhány tanulót, miért tartják fontosnak ezt a faültetést.

A nyolcadikos Hársi Kristóf kifejtette, a fák termelik azt az oxigént, ami nélkül nincs földi élet, a hetedikes Pap Rebeka a környezetvédelem és a környezettudatosság jelentőségét hangsúlyozta, míg osztálytársai, Pintér Szabolcs és Petrás Bence kiemelték, a jövő nemzedékeknek is ültetik ezeket a csemetéket, amelyeknek árnyékában húsz-harminc év múlva, az ­akkori „dózsás” diákok hűsölhetnek majd.

Miközben az iskola két igazgatóhelyettese eligazította az érkező szülőket, egy ­anyuka előtoppant, kihúzva táskájából egy ballagási tarisznyát. Mint megtudtuk, ezt még anyukája viselte, amikor 1975-ben búcsúzott ballagó diákként az intézménytől.

Sorra gyűlnek a relikviák, amelyek szintén a decemberben nyíló iskolatörténeti kiállítás anyagai közé kerülnek, hogy így is őrizzék az intézmény múltját.

A jelenet bizonyítja, akadnak olyan háromgenerációs családok, ahol már a nagyszülők is ennek az iskolának a padjait koptatták.