Az egykori miniszterelnököt a nógrádi falucskában bujtatták

Ez utóbbi szállóigét gróf Bolza Antal szájából hallottam a rendszerváltás után néhány évvel, amikor az épület sorsa szóba került. A kúria a rendszerváltás környékéig iskolaként működött és tanárlakásokat alakítottak ki benne, majd megüresedett.

Miként került az egykori miniszterelnök Herencsénybe? A népes Bolza család békési ága ismertebb, ők alapították a szarvasi és a tiszakürti arborétumot. Gróf Bolza Rudolf és családja Trianon után Pozsonyból érkezett a kis nógrádi faluba.

Bár nem voltak módosak, a környék megbecsült arisztokratái közé tartoztak. Három gyermekük közül Ilona a Magyar Vöröskereszt egyik vezető aktivistája volt, a két fiútestvér közül a fiatalabb, Antal huszártiszt lett, az utolsó évfolyamok egyikében végzett a Ludovikán. A család rokoni kapcsolatot ápolt a Bethlen családdal, Antal első feleségének az esküvői tanúja a miniszterelnök volt. A kalandokban bővelkedő történetet először Bolza Ilona vetette papírra részben a saját, részben Antal visszaemlékezései alapján.

Ki is volt gróf Bethlen István?

A magyar történelem egyik legtehetségesebb politikusa, aki rendkívül kritikus időszakában megtette, amit megtehetett. Trianon után a megsemmisülés szélén lévő országot a szinte leküzdhetetlen nehézségek ellenére talpra állította. Soha nem indulatból, hatalmi gőggel politizált, hanem racionálisan mérlegelt. Célokban és szövetségesekben gondolkodott. Mindannyian tudtuk, hogy mit lett volna kívánatos tenni, de mindig azt tettük amit lehetett, és az adott körülmények megengedtek – foglalta össze filozófiáját. Bár közismerten királypárti volt, megakadályozta, hogy IV. Károly király visszatérjen, mert ebben kockázatot látott. A Magyar Nemzeti Bank létrehozásával, hatalmas népszövetségi hitellel stabilizálta a gazdaságot, bevezette a pengőt. Klebelsberg Kuno kultuszminiszterrel példa nélküli oktatási programot indított. Újjászervezte a szociális juttatásokat, a nyugdíjrendszert. Távol tartotta a hatalomtól a szélsőséges bal és jobboldali pártokat, mozgalmakat. A teljes elszigeteltségből új szövetségi rendszert épített fel.

A Magyarországra érkezett Gestapo-különítmények március 19-én megkezdték az ellenzéki politikusok letartóztatását. Listájukon az elsők között szerepelt Bethlen, akire a miniszterelnöki dolgozószobában találtak rá. Felkérték, kísérje őket a német követségre, de Bethlen ezt megtagadta, s amíg a tiszt feletteseit kereste, Bethlen a kormányzóság épületébe távozott, ahol álruhát öltött, leborotválta bajuszát, s az éjszaka folyamán Lázár Károly testőrparancsnok szolgálati gépkocsiján a Dunántúlra, Gyöngyöshermánba utazott egyik barátjához. Aztán május 9-én Bolza Antal családja fogadta be Szentesen. Pár hét múlva azonban az aktív huszár főhadnagy házigazdának a frontra kellett mennie, így Bethlen nem maradhatott tovább náluk. A kormányzó azt tanácsolta – írja Bolza Ilona –, hogy menjen a kolozsvári hadtestparancsnokhoz. Dálnoki Veress Lajos altábornagy kolozsvári villájában helyezte őt el, amit azonban egy koldusruhába öltözött egyén figyelt. A Kolozsvárra bevonuló német biztonsági szervek így oldották meg Veress megfigyelését. A bujdosó emiatt csak négy napig maradhatott itt. Dálnoki Veress kevesellve az őrnagyi rangot, Bethlent korára való tekintettel huszár ezredesi egyenruhába öltöztette, majd gépkocsiján egy kisebb erdélyi faluba, Légára vitte. Innen került aztán Herencsénybe július legvégén huszár ezredesi egyenruhában gróf Bethlen István.

Bethlen óriási kül- és belpolitikai tekintélye miatt még feljárt Bolzáéktól a koronatanács üléseire. A miniszterek, sőt a kormányzó sem tudta, hogy hol bújtatják őt, csupán Lázár Károly tábornok, lovastestőr-parancsnok ismerte hollétét. A katonai gépkocsi rendszerint sötétedéskor érkezett. A minisztertanácsi ülések a kormányzó és a miniszterek jelenlétében a reggeli órákig tartottak, Bethlen körülbelül hajnali fél ötkor ért vissza hozzánk Budapestről – emlékezett Bolza Ilona.

Elkeserítette őt a miniszterek ötlethiánya, gyávasága, s legfőképpen az, hogy árulók voltak közöttük, és minden döntést azonnal jelentettek Veesenmayernek, az akkori budapesti követnek.

Herencsény és Budapest közötti útjaik gyakran légitámadásoknak voltak kitéve. A katonasofőr felgyújtott fényszóróval közlekedett, hogy gyorsabban haladhasson, ám emiatt több ízben is tiltakozott nálunk a jegyző, sőt feljelentéssel fenyegetőzött. A minisztertanácsokat azért tartották éjszaka, mert a miniszterek közül sokan féltek, hogy meglátják, ki jár a kormányzóhoz.

Bolzáéknál – ahol mindennapjait töltötte – jó rádiókészülék mellett esténként zárt ablakok, spaletták mögött, ölében térképpel rendszerint a BBC híreit hallgatták. Bethlen nagy híve volt Churchill politikájának. Remélte, hogy a Balkánon is partra szállnak úgy, mint a francia tengerparton. Egyik este elég későn, csapzottan beállott báró Aczél Ede. Magyarország oroszországi különbéke-tárgyalásairól tájékoztatta Bethlen Istvánt négyszemközt. Báró Aczélt de facto kereste a Gestapo, hogy miről beszéltek, azt nem mondta el, de azt igen, hogy azzal kell békét kötni, akivel harcban állunk, vagyis az oroszokkal.

Bethlen még 70 évesen is sportolt, vadászott. Hiányzott volna neki a mozgás és a jó levegő, ha rejtőzködése miatt erre nem nyílott volna alkalma. Nálunk, abban a kis Nógrád megyei faluban, nem félt attól, hogy felismerik, így gyakran sétált, beszélgetett a falubeliekkel, akik nagyon megszerették az ezredes urat.

1944. október elején hagyta el Herencsényt, mert biztosra vette, hogy a németek az orosz csapatok előrenyomulásának megnehezítésére a fővárosból való távozásuk előtt felrobbantják a Duna-hidakat. Somogy megyébe, Boronkára távozott. Szintén Somogy megyében, Géza nevű testvérbátyja egyik barátjánál talált menedéket Bolza Ilona is. Így módja volt Bethlennel és szükség esetén a kormányzóval is kapcsolatban maradni.

Bolza Ilona egy rendőri oldalkocsis motorkerékpáron közlekedett a királyi Vár és Bethlen rejtekhelye, Boronka között, a légiriadók miatt úgyszólván világítás nélkül az októberi sáros utakon, a felismerhetetlenségig piszkosan. Október 8-án, a 70. születésnapján is meglátogatta Bethlent. Nagy kincset: 100 darab cigarettát vittem neki ajándékba – írja. Egy másik alkalommal Bethlen átadta magánvégrendeletét Bolza Ilonának, ha majd egyszer alkalma lesz, adja át azt családjának. Végrendeletét el is olvastatta vele, arra az esetre, ha nem tudná azt a háborús események miatt megőrizni, mondja el tartalmát élőszóval.

Bolza Ilona még október 15. után is felkereste Bethlent, aki mellett – szükség esetére – orosz tolmácsként egy Trenkwald nevű lengyel származású, nyugalmazott k. u. k. repülőszázados tartózkodott. Ahogy írja: az utóbbi hónapok sok izgalma megártott Bethlen István egészségének, két ízben is agyvérzést kapott, egyik karját nehezen mozgatta, de szellemileg friss maradt.

A Gestapo és a nyilas Számonkérő Szék emberei Szálasi október 16-i hatalomátvétele után Inkén, majd a Széchenyi család marcali kastélyában is keresték Bethlent. Tartani lehetett tőle, hogy ezen a szálon Boronkára is eljutnak. November közepén Bethlen a falu melletti Gyóta pusztai vadászházba költözött bujdosótársaival. A szovjet csapatok első hulláma de­cember elején érkezett Gyóta pusztára. A néhány fős kozák lovascsapat az egész társaságot falhoz állította, ám a lengyel századosnak sikerült lecsillapítani őket. A katonák eltávoztak, de Bethlen úgy ítélte meg, hogy a további rejtőzködés céltalan.

Bolza Ilona így folytatja: „Öcsém elbeszéléséből értesültem hónapok múlva arról, hogy Bethlen István kérésére Trenkwald nyugalmazott százados és fivérem tisztilegénye felkereste a legközelebbi orosz parancsnokságot, hogy magas rangú politikai személyiség bujdosik a közeli erdőben, és személyére való tekintettel küldjenek egy magas rangú orosz tisztet, akivel tárgyalni szeretne.

December 6-án reggel a vadászházban lódobogásra ébredtek. Orosz katonák vették körül a házat és keresték a palkownikot, ami oroszul ezredest jelent. Szintén testvéröcsémtől tudom, aki szemtanúja volt, hogy Bethlen István a vadászház ajtajában állva felemelt karokkal megadta magát az orosz katonáknak.

Trenkwald, aki később elmondta, hogy Bethlent Kaposvárra vitték, majd december 11-én Pécsre szállították, ahol egy tágas villában helyezték el. A várost el nem hagyhatta, sétáin fegyveres kísérők követték, s a házat gépfegyveres őrség vette körül. Egyébként azonban igyekeztek kényelméről gondoskodni, és úgy kezelték, mint a szovjet hadsereg vendégét. Pécsi ismerőseivel és a helyi politikusokkal szabadon érintkezhetett, a telefont használhatta és kérésére rádiókészüléket szereltek fel szobájában. Többször kihallgatták, mint a háború utáni időszak egyik potenciális szereplőjével tárgyaltak, de hamarosan rájöttek, hogy nem fog lepaktálni velük. Nem az ő emberük, de árthat nekik. Később Kistarcsára került, ahová a magas rangú személyeket internálták. Trenkwaldot elbocsátották mellőle, őt pedig kivitték Oroszországba, Moszkvába, a Butirszkaja börtön kórházába szállították. Ekkor már nagyon rossz állapotban volt, de egészségét feljavították, végül 1946. október 5-én halt meg. A halálhíre 1947-ben ért Magyarországra, de a részletekről egészen a rendszerváltásig nem szivárgott ki semmi.

A Bolza család is megszenvedte a szovjet megszállást. Ilonát Győrben érte utol a front, ott volt a püspöki pincében, amikor boldog Apor Vilmos püspököt agyonlőtték az orosz katonák. Bár a Bolza családnak nem volt földbirtoka, úrias életvitelük miatt kulákká nyilvánították őket, a kúriát el kellett hagyniuk. A családot a parókia és Vraskó István és családja fogadta be.

Egészen 1957-ig, amíg, az országot elhagyták, a falu adományaiból éltek. Bolza Rudolf 1955 no­vemberében halt meg a parókián. A két fiú még a negyvenes években emigrált, Antal először Olaszországban élt, majd Klagenfurtban telepedett le.

1972-ben jelent meg ismét Herencsényben. A hatalom bizalmatlansággal szemlélte, de a falu lakossága nagy örömmel fogadta Anti grófot. Érdekes, hogy még a nyolcvanas éveiben is úgy hívták a falubeliek, mint kamaszként a 1920-as, 30-as években. Első látogatásakor mindenkit megismert az idősek közül. A családjával heteket töltött évről évre a faluban, a felesége és a gyerekei is megértették magukat magyarul, sőt Péter, Géza fia, Magyarországon telepedett le.

Bolza Antal szeretett vadászni, és vadászatokat szervezni. Nemcsak a Kárpát-medencében, de Afrikában is. Olvasmányos életrajzi regényének a címe: Cserkelés az életem. Féltucatnyi nyelven beszélt, egy ideig ENSZ kötelékben a Sínai-félszigeten és a Golán-fennsíkon szolgált osztrák tartalékos katonatisztként. 2000-ben a millenniumi ünnepségek idején a községházára egy domborműves, az egykori kúria kapuoszlopára szerényebb emléktábla került. Az előbbit Orbán Viktor miniszterelnök állíttatta és leplezte le. Beszédében utalt arra, hogy Bethlen Istvánt politikusi erényei miatt példaképének tekinti. Bolza Antal Herencsény díszpolgára lett, majd 2001. szep­temberében halt meg.