Géczy Gyula mindig is sok szállal kötődött Salgótarjánhoz

A Miskolci Nehézipari Műszaki Egyetemen szerzett gépészmérnöki diplomát 1978-ban. Felmenői révén is sok szál fűzi a szülővárosához.

Nagybácsija, Géczy Pál az SBTC legendás kapusa volt: 1935 és 1946 között 171-szer – 89-szer az NB I.-ben – védte a fekete-fehérek kapuját. Édesapja évtizedekig dolgozott a tűzhelygyárban, nem véletlen, hogy az ifjú szakember is a nagy múltú üzem alkalmazottjaként kezdett el dolgozni.

1993-ban Géczy Gyula lett az akkor létrehozott Nógrád Megyei Vállalkozásfejlesztési Alapítvány első ügyvezető igazgatója. E tisztet hat éven át töltötte be, aktív részese volt – többek között – a hitelprogramok sikerének. 1999-től az Észak-magyarországi Fejlesztési Ügynökség keretében különböző beosztásokban tevékenykedett, majd a 2000-es évek elején Budapestre kerülvén a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium hatókörében kapott felelős beosztásokat, majd a Nemzeti Fejlesztési Ügynökségnél dolgozott. A 2018 nyarán az Innovációs és Technológiai Minisztérium Közlekedési Operatív Program Irányító Hatóságától vonult nyugállományba.

Miután lakása, otthona mindig is szülővárosához kötötte, a hétvégéket budapesti munkavállalása során is rendszerint a Szérűskert utcában töltötte és folyamatosan figyelemmel kísérte a város köz- és kulturális életét. Gyakran megfordult színházi előadásokon, hangversenyeken.

Annál is inkább, mert a zene fontos részét képezi életének. Tanult hegedülni, volt kórustag is, s remek ritmusérzékének köszönhetően jó barátságban van az ütőkkel is. A Pro Régio Blues Band nevű budapesti együttes dobosaként többször fellépett a Fő téren a Salgótarjáni Nemzetközi Dixieland Fesztiválon.

A közelmúltban a helyi Kiwanis Club – amelynek Géczy Gyula szintén sokáig tagja volt – évzáró, évnyitó rendezvényén – amelyet a Tarján Vendéglőben tartottak – ugyancsak dobolt a trióra szűkült együttesben Fogarasi Gyula (zongora) és Lukovich Tamás (gitár, bőgő) társaként.