Palántázás

Emlékszem, gyerekkoromban minden családi háznak volt egy kertje, főleg falun. Délutánonként – amikor még nem a számítógépek és okostelefonok töltötték ki a szabad perceinket – mi, gyerekek is besegítettünk a kert művelésébe. A füvet nem szerettük szedni, de locsolni a növényeket annál inkább.

És meg kell hagyni: sokkal jobban értékeltük azokat a zöldségeket, gyümölcsöket, amelyeket mi magunk gondozhattunk. Manapság azonban már ritkaságszámba megy az otthoni kert, ami leginkább a nagyszülőknél lelhető fel. Sajnos nekünk sincs kert otthon, mert nincs időnk művelni azt, azonban mamáéknál még mindig van. Számomra az otthon termelttől nincs finomabb...! Régen a fiatalok még mezőgazdasági munkákat is elvállaltak, hogy zsebpénzt szerezzenek.

Én például többször is voltam krumplit szedni, ami számomra inkább egy hatalmas élmény volt, mintsem munka. Azt hiszem, mostanában egyre kevesebb tinédzser vállalna be ilyen jellegű munkát, amely nagy probléma. És éppen ezért tartom jó ötletnek az iskolakertek létrehozását. Szükség van arra, hogy egy gyerek megtanuljon növényeket ültetni, illetve gondozni.

Nyilván könnyebb mindent a boltból beszerezni, de ne felejtsük el, hogy egy ilyen program akár közösségépítő is lehet, továbbá felelősségre, türelemre, és környezetvédelemre is taníthatja a diákokat. Mindez elengedhetetlen a mai világban...