Siker a kifutón: lojalitással és alázattal vált népszerű modellé a bátonyi lány

– Hogyan indult a modell karriered?

– Már óvodás koromban is vonzott a divat és az öltözködés, de már akkor sem a kislányokra jellemző rózsaszín ruhákat választottam magamnak. Mindig igyekeztem megtalálni a hozzám illő darabokat a magam letisztult stílusában, a nővéremnek és az anyukámnak is legtöbbször én segítettem kiválasztani a megfelelő öltözéket. 14 évesen kezdtem el komolyabban modellkedni, akkor indultam el a Veet Szupermodell versenyen, s onnantól kezdve érkeztek különböző megkeresések ügynökségektől.

– Mennyire volt nehéz a kezdet?

– Nem éreztem nehéznek. Már akkor is ösztönösen cselekedtem, nagyon jó az alkalmazkodóképességem, ami ehhez a szakmához elengedhetetlen.

– Mennyi idő alatt éreztél rá a modellszakma kihívásaira?

– A munkák során sokszor feszített a tempó, egy-egy fotózás vagy bemutató ütemezve van, így nincs lehetőség pihenésre, különben az egész stáb munkája lenne hátráltatva. Sok lánynak az is kihívást jelent, hogy alkalmazkodjanak több emberhez. Azt is kihívásnak tartottam, hogy a fotózásokon magabiztos legyek, érezzem a pózokat. Ezeket nyilván meg kell tanulni, és felfedezni melyik profilod az előnyösebb, melyik szögből szép a mosolyod. Ezekhez több idő és tapasztalat szükséges, de sokat segítettek ebben a directorok és a fotósok is.

– Mennyire tartod magasnak az elvárást, a kinézeteddel, sportolásoddal, étrendeddel kapcsolatban?

– Ez egy érdekes kérdés, ami sok mindentől függ. Szerencsém volt ugyanis vékony voltam, így nem kellett figyelnem az étkezésemre. Akkoriban versenyszerűen társastáncoltam, így a folyamatosan edzésben tartottam a testemet. Az idő múlásával egyre nagyobb hangsúlyt fektettem a testemre, de szerencsére nem volt nehéz dolgom.

Szépségverseny milliókért

Jelentkezz vagy szólj tündérszép ismerősödnek, hogy jelentkezzen!

– Nehéz volt tartani?

– Akkoriban nem esett nehezemre, hiszen nagyon fiatal voltam. Jelenleg már nem ebben a szakmában tevékenykedem, de ha még most is modellkednék, igencsak nehéz megfeszített munkával tudnám tartani azt elvárt formát.

– Mit tartottál a legpozitívabb élményednek karriered során?

– Nagyon sok pozitívumot tudnék felsorolni a modell éveimből. Utazásaim során rengetek külföldi városban jártam és különféle nemzetiségű modellekkel sodort össze az élet. Fantasztikus volt megtapasztalni más országok kultúráját, ételeit, szokásait, vagy éppen egyedül felfedezni egy számomra idegen várost egy térképpel a kezemben. Továbbá a munkákon szerzett tapasztalataim nem csak arra tanítottak meg hogyan tudjak pózolni, hanem arra is, hogyan kommunikáljak angol nyelven, hogyan legyek lojális, alázatos, pontos és felkészült nemcsak testileg, hanem szellemileg is. Ezt nagyon fontosnak tartom, ugyanis ezek a tulajdonságok az életben is kiemelkedő szerepet játszanak.

– Hogyan érezted magad munka közben? Megterhelő volt egy-egy fotózás?

– Munka közben mindig nagyon izgultam, minden alkalommal bennem volt a drukk, hiszen a legtöbbször új stábbal dolgoztam, fontos volt, hogy egymásra hangolódjunk hiszen ez elengedhetetlen egy profi munka kivitelezéshez. Igen, legtöbbször megterhelők voltak munkák, a bemutatók viszont nagyon gyorsan lezajlottak. Már kora reggel elkezdődtek a ruha és színpadi próbák, amit egész nap magassarkú cipőben kellett végig vinni. A fotózások szintén nagyon fárasztóak voltak, egész nap megtartani a pózokat, de a külső helyszínekhez is alkalmazkodni kellett.

– Milyen országokba jutottál el modellkedésednek köszönhetően?

– Legelső utam Ázsiában, azon belül Szingapúrba vezetett, majd ezt követte Athén, Bécs, Milánó, Hamburg, Párizs, London, Marokkó, Peking, Bangkok. Természetesen a fővárosban, Budapesten is voltak munkáim.

– Mit üzennél a kezdő modelleknek, vagy modellkedni vágyóknak?

– Akik komolyan gondolkodnak azon, hogy ebben a szakmában szeretnének érvényesülni, azoknak azt tudnám tanácsolni hogy legyenek céltudatosak, ne csak a csillogást tartsák szem előtt hanem nézzenek mindig a dolgok mögé, ne adják fel még akkor sem ha kudarc éri őket, ugyanakkor legyen önkritikájuk. Legyenek nyitottak, de nem naivak és a talpraesettség sem lesz az útjukban.