2018.11.01. 11:26
A balassagyarmati polihisztor emlékét őrzik
Apai örökségből fakadóan kezdődött a százhúsz éve, október 26-án elhunyt Nagy Iván érdeklődése a múlt értékei iránt, ami aztán komoly gyűjtőszenvedéllyé teljesedett ki. Tizenkét kötetbe foglalta a magyar nemesi családok származásrendjét. Többek közt ez is elhangzott a régi vármegyeháza előtti pénteki megemlékezésen.
Fotó: Torjay Attila, NMH
Nagy Iván emléktáblájánál dr. Limbacher Gábor néprajzkutató, a szécsényi Kubinyi Ferenc Múzeum igazgatója elevenítette fel a tudós előd életpályáját, egyből kérdést szegezve a hallgatóság között szemlélődő középiskolásokhoz: vajon tudják-e, hogy a híres heraldikus milyen kapcsolatokkal kötődik a Balassi Bálint Gimnázium elődjének a megalapításához? Kiderült, komoly összeggel támogatta egykor a főgimnázium létrehozását.
A megemlékezést három szálra fűzte fel a szónok: a hazafiságra, a keresztény világszemléletre és a tudományos tevékenységre.
Nagy Iván ott volt az 1848-as márciusi eseményeknél Pozsonyban, ahonnan hazatérve beszámolt a Nógrád megyei nemesi vezetőknek. Később harcolt a szabadságharcban, de csak miután letette jogi vizsgáit.
A múzeumalapító
Nagy Iván életének utolsó évtizedében múzeumalapításba kezdett, néhány hét alatt megalapította a helyi Múzeum Társulatot, amelynek első kiállításához saját kő- és bronzkori, középkori tárgyait, az érem- és pénzgyűjteményét adta. Halála után vagyonát egy múzeumépület alapításához adományozta, ebből jött létre 1914-ben a mai Palóc Múzeum.
Ott volt a temesvári ütközetben, majd kalandos módon visszajutva a szülőföldre sokáig bujdosott, mígnem egy nagyoroszi családnál házitanítói feladatokat vállalva eljutott Velencébe, ahol elkezdődött tudományos tevékenysége.
Gyűjtőszenvedélye gyermekkorában a madártojások összeszedésével kezdődött, ahonnan eljutott a magyar nemesi családfák tanulmányozásához.
Munkásságának csúcspontja volt, amikor a Nemzeti Múzeum alkalmazottjaként tizenkét kötetbe rendezte kutatásait, amely nem csak a saját korában számított hiánypótló munkának, máig biztos támpontot ad a témában kutatók számára.
Megromlott egészségi állapota miatt tért haza végleg Horpácsra, ahol újult erőre kapott, még a falu bírájának is megválasztották. Élete alkonyán, immár családját elvesztve, igaz lokálpatriótaként úgy döntött, hogy végrendeletileg minden ingó és ingatlan vagyonát egy nógrádi vármegyei múzeum létrehozására hagyja – ebből formálódott ki 1914-ben a mai, a Palóc ligetben található épületbe költözött intézmény.
Dr. Limbacher Gábor végül kifejtette, Nagy Iván hosszú pályája legyen mindenki előtt ékes példa, miként lehet hűen, keresztényi elhivatottsággal szolgálni a haza ügyét, a szülőföld kultúrájának felemelését.