A Nógrád megyeiek sosem feledik el Madách Imrét

Az idei őszi Madách-napokat is e két helyszínen tartották. A múlt hét végi – október 5-6-i – rendezvények ezúttal is a szlovákiai helyszínen vették kezdetüket. Ott, ahol Madách Imre napvilágot látott, ahol legtöbbet élt és ahol sírja is található. Az alsósztregovai program a költő emlékművénél N. Tóth Anikó író, egyetemi oktató beszédével ért véget. Közreműködött Herencsár Viktória cimbalomművész és az ipolysági gimnázium SzondySokk Kisszínpada.

Már most sokan törik a fejüket azon, hogyan lehetne méltóképp megrendezni a Madách Imre születésének 200. évfordulójáról való megemlékezést.

Andor Csaba, Madách-szakértő, Jarábik Gabriella, a Szlovák Nemzeti Múzeum – a Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeuma igazgatója, Medvácz Lajos, Balassagyarmat polgármestere, Shah Gabriella, a salgótarjáni Dornyay Béla Múzeum igazgatója, Palman Imre, Skuczi Nándor, Kovács Anna és Praznovszky Mihály, valamint a közönség együtt gondolkodott a bicentenárium méltó meg­ünnepléséről.

Sok figyelemre méltó ötlet merült fel, s egyetértés alakult ki abban, hogy a nógrádi központú – de országos, s határainkon túli – programsorozat csak a kormányzati segítséggel valósulhat meg.

Másnap Csesztvén, a művelődési központban Palman Imre polgármester köszöntötte a megjelenteket, majd Skuczi Nándor, a Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlésének elnöke mondta el gondolatait.

Kiemelte, hogy az Arany-év elmúlt ugyan, de 19. századi magyar klasszikusok öröksége folyamatosan gazdagít bennünket, 1848/49 minden igazsága tükröződik műveikben.

Arany Jánosra való utalás a megyei elnök részéről azért is aktuális volt, mert a következőkben Praznovszky Mihály Tisztelőd s barátod – Arany János levelezése Madách Imrével című új, immár sokadik kötetének bemutatására ­került sor.

Az ismert és elismert Madách- és Mikszáth-kutató szerzővel Kovács Anna irodalmi muzeológus beszélgetett.

A diskurzus során kiderült, hogy a könyvben a költőfejedelem és a drámaíró zseni két és fél évig tartott levelezésén kívül olyan írások is szerepelnek, amelyeket Arany János, illetve Madách Imre másoknak címzett ebben az időszakban. A kötetben jelentős szerepük van a levelek utáni úgynevezett olvasatoknak, a jegyzeteknek és a forrásmeg­jelöléseknek.

A balassagyarmati Balassi Bálint Gimnázium diákjainak közreműködése – amely keretében öt levelet olvastak fel – több volt mint illusztratív háttérműsor: a szó szerinti idézetek nemcsak értelmezni segítettek Arany János és Madách Imre egymásnak – és akaratlanul a köznek is – szánt mondandóját, de hozzájárultak az érzelmi befogadáshoz is. A legnagyobb hatása az első – 1861. szeptember 12-én kelt – Arany-levélnek van két szempontból is: egyrészt mert jeles, kiadásra érdemes műnek minősíti Az ember tragédiája kéziratát, másrészt mert rokon­érzelmű pályatársként említi Madách Imrét és ezzel beemeli az irodalmi köztudatba.

A következőkben Elvek és tervek címmel arról esett szó, hogy Madách Imre születésének 200. évfordulójára, 2023-ra miként lehet, illetve kell felkészülni. Záróaktusaként Praznovszky Mihály a tíz évvel ezelőtt elhunyt, az egyik legjelentékenyebb Madách-kutatóról, a kétszeres Madách-díjas Kerényi Ferencről emlékezett meg.

A múzeum előtti Madách-szobornál tartott koszorúzási ünnepségen Sirató Ildikó színháztörténész, az Országos Széchenyi Könyvtár munkatársa mondott gondolatgazdag, fennkölt hangulatú ünnepi beszédet, hangsúlyozván, hogy a Tragédiaköltő gondolatai velünk, bennünk élnek, Madách példája napjainkban is élő tradíció. A megemlékezésen közreműködött a Somoskői Harsona Trió.