Igazi középkori lakomát csaptak György napjára

A hős várvédő „druszáit” köszöntötték György napja alkalmából a településen. Finom illatok csapták meg az érkezők orrát, akik ezen az igen kellemes tavaszi napon kilátogattak a drégelypalánki Szondi-­emlékhelyre. Hamisítatlan középkori lakomával kedveskedtek a betérőknek a házigazdák. A kemencében szép vörösre sültek a húsok, a szárnyasok combjai, a tarjaszeletek és oldalasok ínycsiklandóan roskadoztak a tepsikben. Mielőtt a falatok az asztalra kerültek volna, a vendégek illőképpen megtekintették a kiállítótér és turisztikai központ látványosságait.

Szondi legendája

Szondi Györgyről meglehetősen keveset tud az utókor. A legtöbb magyar Arany János örökbecsű költeményéből ismeri az 1552. júliusi önfeláldozó, hős várvédés történetét. Szondi két apródjáról mindenki őriz emléket, legalább a középiskolás irodalomkönyvből, ám arról, hogy miként nézett ki az igazi Szondi, már jóval kevesebb forrás regél. Az Őrhalomban élő László Péter amatőr nógrádi helytörténészként igyekszik lépésről lépésre a legendák mögé jutni, és megfejteni a titkokat, amit a Börzsönyben magasodó vár lassan fél évezredes históriája rejt.

A Balassagyarmatról érkezett Gémes György először járt itt, és kíváncsian tekintett végig a múzeum különlegességein. Hosszasan elidőzött a pártás lány csontvázánál, miképpen buzgón vizsgálgatta a középkori drégelyi vár makettjét is.

Miközben a házigazda asszonnyal, a kiállítótér vezetőjével, Pásztor Ildikóval váltottunk néhány szót, sorra érkeztek meg az újabb és újabb látogatók. Egy Budapestről jött túrázó család – nagymama, lánya és két sudár unoka – még arra is képes volt, hogy felkérésre középkori viseletbe öltözzön, majd úgy segítse a fegyverbemutatót tartó Szondi várkapitányt, azaz Lukács Ákost, a turisztikai központ idegenvezetőjét. Bár ezúttal ágyú sem durrant fülsiketítően és puskalövés sem dörrent, a vitézi kard forgatásából és kezeléséből kaphattak egy kis ízelítőt a jelenlévők.

A kis Marci apród pedig büszkén feszített mellette. A derék várúr nem felejtette el, hogy a hölgyek öltözetének részleteibe is betekintést nyújtson. Megfogta az egyik hosszú szoknya végét, elegánsan felemelte, majd közölte, ezek a tizenhatodik században élt hölgyek bizony olyan szemérmesek voltak, hogy a bokájukat is eltakarták a fürkésző férfiszemek elől.

A lakoma elfogyasztása után a látogatók László Péter helytörténész tolmácsolásában hallgathattak meg néhány legendát Szondi idejéből.