Bárányok hallgatnak: brutális állatmészárlások Zagyvarónán

Paróczai Katalin, állatvédő április 7-én a Facebook oldalán borzalmas képeket tett közzé arról az állatmészárlásról, amely a Zagyvarónán élő Horváth László, őstermelő birtokán történt. Állítólag ez már nem az első eset, sőt sorozatos támadások érik a gazda jószágait.

Figyelemfelhívás a közösségi oldalon

A helyszín egy gazda birtoka. Egy gazdáé, aki mindent megtesz, hogy állatkái megfelelően ellátva, biztonságban élhessék az életüket. Hatalmas a terület, de villanypásztorral próbálja védeni. Éjjelre az állatoknak zárt helyük van. De az emberi aljasság ellen ez is kevés. Kezdetben csak véletlen kutyatámadásokra gyanakodtak, de ma már majdnem biztos, hogy valaki, valakik tréningezni hordják oda a kutyáikat. Három hét alatt ez már a negyedik támadás! Anyajuhok, vemhes juhok, újszülött kisbárányok, növendék birkák, kéthetes kiscsikók, és rengeteg baromfi az áldozat. A kutyák(?) betörtek a zárt akolba is és irdatlan mészárlást követtek el. A lovakat a település másik végéből kellett összeszedni. Most van azonban nyom is. Egy elhagyott szöges fojtó és a területen található gépjármű nyomai.

https://www.facebook.com/photo.php?fbid=2126372800713274&set=ms.c.eJxFzMENwDAIQ9GNKmKIDfsvVpUq5PrkbyzQhTTTcige~%3BCCFBblsgHJVxSwqGsADGZ2YD7BPmRc68fuBL9m1Xz~%3BPG14~-.bps.a.2126372670713287.1073742230.100000217242851&type=3&theater

A nool.hu felkereste az őstermelőt bízva abban, hogy minél több ember figyelmét sikerül felhívni az esetre és a velejáró tanácstalanságra, amelyet nem is olyan egyszerű orvosolni, mint azt elsőre hinnénk.

- Sajnos már több éve szembesülök az emberi kegyetlenség határtalanságával – kezdte szomorúan Horváth László. – Merthogy a rendszeres öldöklést valaki, illetve valakik kutyái parancsra végzik el úgy, hogy azt csupán alig pár állatom éli túl. A vemhes- és anyajuhokat, a kisbárányokat, a növendékeket, a baromfikat ugyanúgy megfojtják, mint a kéthetes kiscsikókat. Mindez nem lenne elég elkeserítő, meg kell mondjam, még a puli kutyámat sem kímélték – mondta.

Hozzátette: minden lehetséges hatósági szervet értesített már az üggyel kapcsolatban, de érdemben sehol sem kapott segítséget. Egyszer még az egyik kutyát is sikerült befognia, viszont chip nélkül lehetetlen volt a gazdája beazonosítása.

Most viszont felcsillant a remény, ugyanis a területen megtalált egy szöges fojtó nyakörvet, illetve egy ismeretlen autó keréknyomait is.

- A terület tízhektáros, tehát egyrészt lehetetlen bekamerázni, másrészt a strapabíró elkerítő anyag nem olcsó. Ezért hiába javítgatom az átszakított villanypásztort és a megrongálódott drót- és vaskerítést, állandóan találnak valahol egy kis rést, ahol bebújnak ezek a pokoli szörnyetegek. Főként az éjszakai órákban, körülbelül két és három óra között zaklatják az állataimat, de volt, hogy nappal is bejöttek az ebek a birtokra. Akkor készítettem is róluk fényképet, amelyet megmutattam a rendőrségnek, akik továbbirányítottak az önkormányzathoz. Ott – érthető módon – sem tudtak velem és a fotóval mit kezdeni, mert az állat gazdája nem lett meg.

Mint mondja: a legutóbbi vesztesége négy darab juh, viszont a sérültek száma ennél jóval több, ezeket pedig már nem lehet leadni a felvásárlóknak. Egyébként a zárt akolba is be tudnak jutni valahogy, és ott is leölik a kicsiket, nagyokat egyaránt.

Így a több éve felgyülemlő kár forintban kifejezve már a súlyos milliókat is eléri.

- Nehéz lenne megmondani, hogy pontosan honnan jönnek ezek a kutyák, hiszen elég bozótosak a terület határai. Télen ebből a szempontból könnyebb dolgom volt, tudtam követni a nyomaikat az erdőbe. Azonban sosem találtam rájuk. Nem úgy, mint az elkergetett, rémült lovaimra, amelyeket a faluból, de volt már, hogy a Salgói vártól hoztam haza.

A kétségbeesett gazda ezúton is kéri az embereket, hogy aki bármiféle módon – kerítéshez szükséges anyaggal, hasznos tanáccsal stb. – tud rajta és a rettegésben élő állatain segíteni, az jelentkezzen, hiszen ez így már nem mehet sokáig.

Előbb-utóbb így minden jószága elpusztul majd, égetően sürgős lenne megoldást találni.