Palócország szivárványszínű viselete (II.)

Büszkén mondhatjuk, hogy az országban talán egyedül Nógrád megye az, ahol máig találkozhatunk népviseletben járó-kelő idős emberekkel. Az itt működő hagyományőrző együttesek, néptánccsoportok, népdalkörök pedig megpróbálják tovább éltetni a hagyományt a jövő generációja számára is. Sorozatunk mai részében a csitári és a medvesaljai viseletet nézzük meg alaposabban.

NMH-Információ.  Csitár a Cserhát peremén, az Ipolyhoz közel fekszik. A településen folyik a Csitári-patak, mely a régmúlt időkben is kiváló lehetőséget biztosított az itt élők számára az állattartás szempontjából, valamint a ruhák mosását is meg tudták így oldani.

A faluban igen kedvelt volt a piros és a bordó szín. Általában a lányok és a fiatal asszonyok ilyen színű ruhákat viseltek. Idősebb korban sötétedett a viselet is, ekkor sötétkék, sötét bordó, barna, fekete színeket öltöttek magukra.

A lányok hajukat egy ágba fonták, végébe általában piros szalagot kötöttek. Nyakukon öt-hat sorból álló gyöngyöt viseltek. Felsőruházatukat tekintve ingvállat hordtak. Hétköznap szűkebb ujjú úgynevezett sípujjú hímzett ingvállat, ünnepnapokon buggyos ujjút, amelynek ujja csipkéből készült és szalaggal díszítették. Erre vették fel a pruszlikot, a mellényt. Ez általában selyemből készült, zsinórokkal díszítették.

Az alsószoknyák alá vászonból készült pendelyt vettek. Erre került a három-négy alsószoknya. Az alsószoknyákra pedig a pruszlikkal megegyező színvilágú, ráncos felsőszoknya. Általában ünnepnapokon brokátselyemből készült felsőszoknyát és pruszlikot öltöttek magukra. A szoknya elejét fehér kötény takarta, még az idősebbek is felkötötték a sötét ruha elé a fehér kötényt. A kötényt csipkével és rakott széllel díszítették.

Jellemzően barna harisnyát viseltek, ünnepnapokon fehéret. Lábukra csatos cipőt, a téli hideg időben pedig csizmát vettek. A lányok elmaradhatatlan viselet kiegészítője volt a keszkenő.

Medvesalja a történelmi Gömör és Nógrád vármegye határán fekszik, ma nagy része a Rimaszombati járáshoz tartozik. A Medvesalja megnevezés régi tájnév, amely a Gortva-patak völgyében, illetve annak környékén használatos. A terület Gömör egyik legarchaikusabb vidéke, néprajzi értékekben, természeti szépségekben gazdag.

Népviselete rendkívül egyszerű. A leányok befont hajukba színes szalagot kötöttek, nyakukba három-négy sor gyöngyöt tettek. Felsőruházatuk jellemzően sípujjú ingváll volt, amit vászonból készítettek. Az ingváll végét színes hímzéssel díszítették. Erre vették a mellényt, ami egyszerű anyagból, változatos színekkel, mintákkal készült, általában egysoros, előlgombos volt. Különösebb díszítések nem jellemezték.

A vászonból készült pendely itt is elengedhetetlen viseletdarab volt. A pendelyre vették a viszonylag hosszú, térd alá érő alsószoknyákat, két-három darabot, majd erre kötötték fel a felsőszoknyát. A felsőszoknya anyagát is az egyszerűség jellemezte hétköznapokon. Apró mintás, kisvirágos színes szoknyát viseltek hétköznap. Ünnepnapokon öltötték magukra a drágább anyagokból készült felsőszoknyát. A szoknya elé kötényt kötöttek. Jellemzően fekete, sötétkék anyagokból, melyet alul fodorral díszítettek.

Lábukra testszínű harisnyát vettek, ünnepeken fehéret. Általánosan elterjedt a környéken a csatos cipőkön kívül a fűzős cipők, bakancsok használata is. A lányok elengedhetetlen viselet kiegészítője volt a fehér keszkenő, melyet csipkével, madeirával díszítettek.

A férfiak viselete alkalmazkodott a mindennapi élet funkcióihoz. Kalapjukat általában a területen gyakori árvalányhajjal díszítették. Nyakukba gyakorta kötöttek sötét színű kendőt, hogy a munka során védje őket portól-piszoktól.

A felsőruházatukat tekintve úgynevezett borjúszájú inget viseltek, amelynek ujja végét rojttal díszítettek. Általánosan elterjedt volt a területen a sima, kézellővel ellátott, bő ujjú ing is. Mindkettőt hagyományosan vászonból készítették.

Az ingre fekete posztóból készült mellényt öltöttek, ezt pitykegombokkal díszítették. A mellény elől egysoros gombolású volt, jellemzően begombolva viselték.

Alsóruházatukra jellemző volt a fehér bőgatya viselése, amit, csakúgy, mint az inget, rojtozással díszítettek. Elterjedt volt a csizmanadrág is, amelynek bő combszabása és szűk lábszára lehetővé tette a csizma ékes megmutatását.

Lábukra csizmát vettek: ezt a legények akkor kapták meg, ha megállt a növésben a lábuk. Addig mezítláb, fűzős cipőben, bocskorban jártak.

Takács Bernadett