A szegény legény levese

Jó hangulatban, mondhatni nyári melegben telt el a XIV. Kőleves Fesztivál. Az itt élők kellemes időtöltését szolgálta a rendezvény. Eszem, iszom, dínom, dánom... Huszonkét bográcsban főtt a különböző ennivaló, köztük vadpörkölt, babgulyás és más ínycsiklandozó étek.

Szilaspogony. A focipályán felállított sátrak alatt kora reggel nekiláttak a csapatok az előkészületeknek. Előkerültek az üstök, a balták, az alapanyagok és talán a legfontosabb, a meséből is jól ismert „kiskő”. Egy kettőre mindenki belejött a munkába, kukták és szakácsok szorgoskodtak az asztalok mellett, begyakorlott mozdulatokkal vágták a húst, pucolták a zöldségeket, majd nagy odafigyeléssel ízesítették a kőleveseket. Közben a „fiúk” a favágás és a tűzgyújtás fortélyait sajátították el. Szorgosan rendezték külön oszlopba a gyújtóst, egy másikba vastagabb hasábokat. Talán még tíz óra sem volt, amikor már az üstökben rotyogott az étel.

A hivatalos megnyitón Bódi Jánosné polgármester megköszönte a szervezésben résztvevő önkormányzati dolgozók, és az önkéntesek áldozatos munkáját. Külön mondott köszönetet mindazoknak, akik a felajánlott anyagi és természetbeni támogatással járultak hozzá a fesztivál sikeréhez, akik „forintálisan is belegurították a krajcárokat ebbe a rendezvénybe”.

Becsó Zsolt országgyűlési képviselő is megjelent a fesztiválon. Köszöntve a résztvevőket felhívta a figyelmet, hogy milyen nagy szükség van az összetartozás ilyen típusú erősítésére. Kiemelte, hogy a helyi önkormányzat vezetői, képviselői a kőleves fesztivál keretében lehetőséget biztosítanak a helyben lakóknak, hogy akár egy egész napot kulturált körülmények között eltölthessenek.

Össze kell fogni, nem csak a családoknak, a vállalkozásoknak, a civil szervezeteknek, az önkormányzatnak, hanem a falvaknak is. Együtt sokkal erősebbek tudnak lenni. Az összefogás meghozza erejét! Meggyőződésem, hogy vidéken, falun van és lesz igazi élet, legyünk erre büszkék - monda Skuczi Nándor a Nógrád Megyei Közgyűlés elnöke.

2003-ban rendeztük meg először a fesztivált, azóta már volt olyan év, hogy a falu háromszáz fős lakosságához mérve a kétezer feletti vendégsereggel túl is nőttük magunkat – kezdte mondanivalóját Bózvári József, a rendezvény egykori megálmodója és főszervezője. A mai napon, huszonkét helyen főzik az étket, azaz a kőleveseket, melyhez mi a vizet és a követ adjuk. Így aztán mindenki kőlevest főz ma, amelyeket értékeléssel már össze lehet mérni. A csapatokon múlik, mit tesznek a kondérokba, üstökbe, attól lesz más és egyedi mindenki kőlevese. A fesztivál jól bevált gyakorlata, hogy nincs hivatalos zsűrink, a főzőhelyek szakácsai mindenkinek a főztjét körbe kóstolják, mindenkit értékelnek, és maguk közül választják ki azt a szakácsot, aki a fesztivál legjobb kőlevesét készítette el.

Ezen a napon nem a színpadon zajlik a fesztivál- tette hozzá, hanem a főzőhelyeken. A mi sztárvendégeink a 15-80 fős társaságuk számára kiváló kőleveseket készítő szakácsok, nekünk az a legfontosabb, hogy ŐK itt legyenek a Kőleves Fesztivál főzőhelyein, a mi fesztiválunk ”színpadjain”. Fontosnak tartjuk az emberek közötti kapcsolatépítést, régiesen mondva „üljünk le egymás mellé és beszélgessünk honnan jöttél, mit főzöl, mit csinálsz, mivel foglalkozol, miben tudok neked segíteni”. Hisszük, hogy az igazi erő ott van az emberekben, és ezt kell - egymás javát szolgálva – életben tartani, vagy ami fontosabb, ismét életre hívni.

A XIV. Kőleves Fesztivál nyertese, s ezzel a FŐDÍJ megérdemelt tulajdonosa a KÚTÁGAI ZSIVÁNYOK szakácsa : Rizmayer György. A tízes skálán 8,4 átlagos pontozású kőlevesének fantázianeve : „pandúrgulyás”, mely a 20 főre készült. Idén 8,2-8,2 átlagponttal megosztott másodikok lettek, s ezzel VIGASZDÍJASOK Szilaspogonyi ZSUMAJA csapatának Kalasné Kahán Zsuzsanna szakácsa által készített palócgulyása, illetve a budapesti VIOLA csapatának „berceli tokány savanyú szőlővel” nevű kőlevese, melyet Havasi Tibor alkotott. A 22 csapat társaságában ötszáz fős vendégsereg nyalhatta meg mind az ötezer ujját a kőlevesek elfogyasztása után.

Az egész napos rendezvény megkoronázása az esti tábortűz volt, ahol sokszor hallatszott: jövőre ugyanitt!

(NBA)