Átadták a Kertész Imre és Kertész Magda emlékére alapított díjat

Elsőként Váradi Gyula hegedűművész, a Virtuózok felfedezettje kapta a Kertész Imre Nobel-díjas író és felesége, Kertész Magda emlékére alapított díjat.

A Virtuózok produkció szombati közleménye szerint a Johannes von Duisburg operaénekes és a budapesti Rotary Club által alapított díjat Kertész Imre november 9-i, 90. születésnapja alkalmából adták át. A 2016-ban elhunyt író és felesége is tagja volt a humanitárius tevékenységet folytató Rotary Clubnak.

Az alapítók célja a művészet és a kultúra rászoruló, rendkívüli tehetségeinek segítése, hogy ezzel tovább vigyék Kertész Imre és Magda szellemiségét.

A pénzügyi támogatással járó díjat évente adják át – közölték.

Kilencven éve, 1929. november 9-én született Budapesten Kertész Imre Kossuth- és József Attila-díjas író, műfordító, az irodalmi Nobel-díj eddigi egyetlen magyar kitüntetettje. Az MTVA Sajtóadatbankjának portréja:

Nem vallásos, kispolgári zsidó családból származott. Tizennégy éves volt, amikor 1944. június 30-án Auschwitzba, majd Buchenwaldba deportálták, a lágerekből 1945-ben tért haza. Saját szavai szerint a haláltáborban vált azzá, aki, Auschwitz nélkül semmi és senki, csak egy átlagember lett volna. A Világosság, majd az Esti Budapest című lap munkatársa lett, 1948-ban érettségizett a Madách Imre Gimnáziumban. 1950-ben állásából elbocsátották, ezután gyári munkás, 1951-től 1953-ig a Kohó- és Gépipari Minisztérium sajtóosztályának munkatársa, ezt követően szabadfoglalkozású író, műfordító volt.

Negyven éven át egy apró garzonban – „önkéntes börtöncellájában” – élt feleségével, kenyerét az ötvenes évek végén, a hatvanas évek elején zenés komédiák és bulvárdarabok írásával kereste. 1960-ban kezdte írni első regényét, a Sorstalanságot, amelyen tizenhárom éven át dolgozott. Műve holokauszt-történet, egy zsidó fiú elhurcoltatásának, lágerbeli hányattatásainak, életben maradásának, megtört élete folytathatóságának könyve.

Számos más elismerés mellett 1989-ben megkapta a József Attila-díjat, 1997-ben a Kossuth-díjat, 2000-ben a Herder-díjat és a Die Welt irodalmi díját, 2001-ben a német Becsületrendet, 2003-ban pedig a Magyar Köztársasági Érdemrend nagykeresztjét (polgári tagozat). 2002-ben neki ítélték az irodalmi Nobel-díjat azon munkásságáért, „amely az egyén sérülékeny tapasztalatának szószólója a történelem barbár önkényével szemben”. A Sorstalanságot számos nyelven kiadták, 2005-ben Koltai Lajos rendezett belőle filmet Ennio Morricone zenéjével.

Az író 2003-tól a Berlini Művészeti Akadémia, 2009 óta a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia tagja volt. 2002-ben Budapest díszpolgára, 2007-ben a Magyar Kultúra Nagykövete lett. Felváltva élt Budapesten és Berlinben, műveit több nyelvre lefordították, ő pedig németből ültette át magyar nyelvre mások mellett Freud, Hoffmannstahl, Nietzsche, Canetti és Wittgenstein műveit. 2009-ben Parkinson-kórt diagnosztizáltak nála. 2014-ben megkapta a legmagasabb magyar állami kitüntetést, a Magyar Szent István Rendet, 2015-ben a Francia Köztársaság Művészeti és Irodalmi Rendjének parancsnoki fokozatával tüntették ki.

Kertész Imre 2016. március 31-én hunyt el Budapesten.

2012-ben a Berlini Művészeti Akadémián archívumot hoztak létre munkásságának dokumentumaiból, többek között itt őrzik a Sorstalanság, A kudarc, a Kaddis a meg nem született gyermekért és a K. dosszié című kötetek, számos esszé és beszéd kéziratát, továbbá az író 1961 óta vezetett naplóit, valamint 1988 óta keletkezett levelezését, személyes dokumentumait, fotókat is.

2017 januárjában Budapesten létrejött a Kertész Imre Intézet, amely az író máshol el nem helyezett hagyatékának felhasználója és gondozója, valamint írói emlékének ápolója. 2018-ban az intézet digitális tudástárat hozott létre, amely Kertész Imre életrajzát, műveit és korabeli fogadtatásukat igyekszik bemutatni túlnyomó részt mindeddig kiadatlan anyagok, kézirat- és interjúrészletek segítségével.